Szerettünk volna még élni (M5, 21:00) – Egy megrendítő szerelem igaz története az '56 utáni megtorlások idejéből
Szerelmesek voltak, de a diktatúra példát akart velük statuálni. Tumbász Ákos és Forró Marianna katolikus szertartás szerint, de titokban házasodtak össze az 1956-os forradalom és szabadságharc után. A hatalom és az állambiztonság beleszőtte őket egy koncepciós perbe, amihez semmi közük nem lett volna. Tumbász Ákost előbb életfogytiglanra ítélték, aztán ezt halálbüntetésre változtatták. Huszonnégy évesen végezték ki. Felesége csak szabadulása után értesült a tragédiáról, sohasem ment többet férjhez, de sokáig nem beszélhetett a történtekről. Október huszonharmadikán mutatja be a televízió azt a dokumentumfilmet, amelyet szép szerelmükről és megrázó tragédiájukról készítettek. Történetüket a film létrejöttében kulcsszerepet játszó Borvendég Zsuzsanna történész írta meg a PestiSrácok.hu-nak.
„Volt egy fiú, Tumbász Ákosnak hívták. Egy lánglelkű ifjú, költői vénával megáldva. Egy világmegváltó álmokat dédelgető kamasz. Már gimnazistaként tíz év börtönre ítélték rendszerellenes gúnyversei miatt. 1956 októberében szabadult és nemzetőrnek állt. A forradalom után megrázó sorokban számolt be az összeomlásról, az elnyelt könnyekről – írta Borvendég Zsuzsanna történész, a film egyik megálmodója portálunknak küldött írásában. –
A kilátástalan sötétségben azonban meggyúlt egy reménysugár: szerelmes lett. A lányt Forró Mariannának hívták. Tanítani kezdte a börtönviselt fiút, segített neki, hogy befejezhesse gimnáziumi tanulmányait. A közös tanulásból hamarosan forró szerelem lett, de Ákost kereste a rendőrség, hogy visszaszállítsák a fegyházba, ezért illegalitásba kényszerültek. Bujkálniuk kellett, így esküvőjüket katolikus szertartás szerint egy barátjuk lakásán, titokban tartották meg.
Hittek egymásban, hittek a jövőjükben, és nem tudták, hogy pokoli erők mozdultak már meg azért, hogy elveszejtsék őket.
A BM egy összeesküvést konspirált köréjük és kémkedésért a vádlottak padján találták magukat. Semmit nem követtek el, a kémtörténetről nem is tudtak, azt az állambiztonság tisztjei találták ki, és keverték úgy a lapokat, hogy beszervezett ügynökökön keresztül kapcsolatot létesítsenek néhány korábbi forradalmár és az emigrációban élő magyarok között.
Egy koncepciós ügy, amelyet nem egy íróasztal mögött kreáltak, hanem a valóságot igyekeztek hozzáigazítani a kitalált vádakhoz. BM-es ügynökök sora dolgozott azon, hogy néhány fiatalt elveszejtsenek és ezáltal bizonyítani tudják: a forradalom nem a terror áldozatává vált proletár tömegek, a hazájukat szerető szabadságharcosok spontán megmozdulása volt, hanem imperialista erők külső támogatásával szervezett ellenforradalom dúlt Budapest utcáin
Az ördögi terv sikerült, 1958 őszén bíróság elé állították őket. A fiú életfogytiglant, a lány két évet kapott és az ítélet jogerőre emelkedett. Elváltak egymástól, de hittek abban, hogy egyszer még egymáséi lehetnek, nemcsak Isten, de ember előtt is.
A vérszomjas hatalom azonban nem elégedett meg a bíróság döntésével, elrettenteni, példát statuálni akart, akár politikai gyilkosság árán is. Tumbász Ákos jogerős ítéletét a legfőbb ügyész egy törvényességi óvással halálbüntetésre változtatta és a fiút másnap kivégezték. Még csak 24 éves volt.
Marianna azzal a reménnyel töltötte le a börtönéveket, hogy egyszer viszontláthatja szerelmét. Arra sem méltatták az ártatlanul szenvedő lányt, hogy közöljék vele férje halálának hírét. Akkor tudta meg, hogy kedvesét a jogerős ítélet ellenére kivégezték, amikor kiszabadult a börtönből.
Soha nem ment férjhez. Ákos maradt számára a férfi élete végéig, haláláig gyászolt, és csak néhány éve jutott el odáig, hogy egyáltalán beszélni tudjon róla.
Családja sem tudta, min ment keresztül, hiszen a Kádár-rendszer az elhallgatás időszaka volt. Idén nyáron Mariann néni eltávozott közülünk és volt egy utolsó kívánsága: Ákos mellé szeretett volna kerülni.
Ákos a 301-es parcella hősei között nyugszik és most már mellette van egyetlen szerelme és felesége, Marianna is. Földi poruk a közös sírban, lelkük pedig a mennyországban végre örökre egyesülhet, gonosz erők szét nem választhatják őket többé.
Az 1956-os forradalom véres eltiprását követő megtorlás időszaka nemcsak bitófákkal és súlyos börtönbüntetésekkel szegélyezett, hanem emberi életek, sorsok és szerelmek törtek össze az irgalmat nem ismerő terror következtében. Forró Marianna és Tumbász Ákos megrendítő története a hűség, a bátorság, a kitartás kivételes példája, amelyre emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, ezért készült el a róluk szóló dokumentumfilm.”
Forró Marianna halála előtt adta át az iratokat Borvendég Zsuzsannának
Az M5 kulturális csatorna október 23-án este 9 órakor tűzi műsorra a Csizmár Edina rendezte dokumentumfilmet (itt megnézhető a rövid filmajánló). Az alkotásban eredeti iratokon, régi fotókon, valamint történelmi visszatekintéseken keresztül jelenik meg a két ember megrázó története. A rendező Borvendég Zsuzsanna történész segítségével ismerte meg a két fiatal történetét, ő kíséri végig a filmen a nézőket. A filmben M. Kiss Sándor történész az 1956 utáni kegyetlen megtorlásról, B. Varga Judit pedig az egyháztörténész szempontjából ad kitekintést a korszakra.
Borvendég Zsuzsanna a rendszerváltás után találkozott Forró Mariannával, aki először elzárkózott a megkereséstől. Halála előtt azonban megkereste a történészt, és eredeti iratokat, fotókat, dokumentumokat adott át neki. A filmbe bekerült eredeti hangja is, amit családja rögzített, és ebben visszaemlékezik szerelme, Tumbász Ákos kivégzésére.
A film címének ötletét Tumbász Ákos egyik utolsó, édesanyjának és szerelmének írt búcsúlevele adta, amelyben a férfi azt írja: „szerettem volna még élni, boldoggá tenni titeket”.
Fotó: A film plakátjának részlete
