Czeglédy Csaba, én és az általa képviselt hálózati ember – Gondolatok egy keserédes sikerről
Rendszerváltásunk és a mai idők sajátosságát is mutatja, hogy nem mi pereljük be a magukat átmentő hálózati embereket, hanem ők minket. Éppen így történt ez 2020-ban, amikor így sodorta össze az élet a PS főmunkatársát és Czeglédy Csabát. Utóbbi képviselte a tavaly elhunyt Fodros Istvánt, akit a nyolcvanas években ismert meg az ország – főleg botrányos ügyeiről. Fodros úr zokon vette, hogy a hálózat tagjának neveztük a cikkünkben. De ezen végül nem kellett változtatnunk – kisebb győzelemmel ért fel, hogy végül visszaléptek és csak egy közleményt kellett elhelyeznünk az írásban. Igen, mert a hálózat embereivel és magával a hálózattal szemben ez is egy kisebb siker. Akkor is, ha keserédes. Publicisztika.
Tavaly ismertem meg Czeglédy Csabát személyesen. Természetesen a bíróságon. Merthogy a néhai Fodros István beperelte a PS-t a cikkemért. Már a Markó utcai bejutásom is szürreális volt. Az alulinformált őrök elküldtek, merthogy itt ilyen ügy nincs, menjek a másik bejárathoz. Aztán megláttam magát Fodrost. Pont olyan kalapban, amilyen nekem is van. Akkor csak jó helyre jöttem. Megyek utána. Hatósági igazolványa van vagy BM-es, mit tudom én, felmutatja, ismerik, simán bemegy, engem kérdezgetnek.
Bent az ügyvédünk vár, meg Czeglédy, meg persze Fodros. Czeglédy emberi, mellém lép és kedélyeskedik: nagy tisztelőm, olvassa a sorozatomat. „Igen, gondolom, nagyítóval” – vigyorgok rá gúnyosan
„Nem, nem” – ellenkezik, „nagyon érdekel a rendszerváltás, meg a nyolcvanas évek”. „Gondolom”, gondolom, „hiszen nekik dolgozol. Azoknak, akikről írok.”
Bemennek nélkülem a kicsi terembe. Várok, kicsit izgulok, hálózati embernek, sőt, hálózati személynek neveztem, amikor – azt hiszem, új információkkal – megírtam elképesztően sötét életrajzát. Ez volt a tét, hogy bizonyítani tudjam, mire alapoztam.
A többi, amin rugózott – hogy őt nem elküldték az Autoimpextől, hanem betegállományba ment, vagy hogy „csak” felvették a szovjet iskolába, végül nem fejezte be –, tipikus szőrszálhasogatás. A lényeg, hogy behívtak engem is, és a bírónőnek elmondtam, mit mire alapoztam. Vegyük csak a kezdeti részt:
„Fodros 1970 és 1974 között a kommunista Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) protokollfőnökeként »kezdte« , majd 1980-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál dolgozott. Ezt követően négy évig Moszkvában, a szocialista országok alkotta Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) sajtóosztályán volt, onnan ejtőernyőzött a Magyar Média igazgatói székébe – megfelelő ember a megfelelő helyre. Közben Moszkvában elvégezte a diplomáciai akadémiát.”
