„Tiszta szívvel” – Csengey Dénesről Csengey Balázzsal ma este a Pesti TV-n!
Tiszta szívű író-politikus volt, fájdalmasan korai halála után legenda lett. Csengey Dénesről beszélgettünk a fiatalabb fiával, Csengey Balázzsal, aki kutató lett és a Cseh Tamás Archívum munkatársa. Esti (22h, PestiTV) adásunkban felidézzük Csengey alakját, bemutatva igazságkereső karakterét, kicsit kitérve máig megemészthetetlen halálára és a Cseh Tamással készült közös dalokra.
Tegnap óta az Anna pörög a fejemben. Nem a kicsi lányom vagy nagymamám sajnos rég halott nővérének alakja, hanem Cseh Tamás és Csengey Dénes dala. Tegnap egy órát beszélgettem Csengey Dénes fiatalabb fiával, Csengey Balázzsal. Bölcsész, kutató, a Cseh Tamás Archívumban dolgozik. Délelőtt interjú, délután és este vágás. Innen indult.
Régóta terveztem ezt a találkozást, egy vagyok azok közül, akik nagyon felnéznek Csengey Dénesre, bár csak pár éve fedeztem fel az alakját. S még inkább a hiányát. Balázst arról is kérdeztem, hogyan lehetett feldolgozni alig ötévesen édesapja halálát, aki annyira fiatalon, harmincnyolc évesen ment el. Hát hogyan.
Hát napról-napról. Hát sehogy. Végül elfogadva.
Amikor megkérdeztem, melyik a kedvenc Cseh–Csengey dala, az Annát mondta, természetes, hogy bevágtunk egy részt belőle a ma esti műsorba. Ismertem már, de újra rácsodálkoztam. Gyönyörű, megfoghatatlan dal, éppen az a fajta, amiről nehezen tudnánk megmagyarázni, miért is mászik be ennyire a szívünkbe. De bemászik. Egy jó barátom kedvenc Cseh-Csengey dala ugyanez. Ezt ajánlotta ő is erről az albumról, amikor még pár éve kérdeztem. Hány fejben foroghat, bolyonghat?
És nem ereszt.
Én nagyon sok Cseh Tamást hallgattam már gyerekkoromtól, nem azért mert olyan okos vagyok, hanem, mert anyám és később a bátyám is rengeteget hallgatta. Aztán beleragadtam én is, akár a légypapírba. De ezt nem ismertem sokáig. Ez valahogy a kereten kívül maradt.
Mindenhez idő kell és érés, ha megadatik. Csak harminckilenc évesen értettem meg, milyen korán, milyen fiatalon ment el Csengey. Hirtelen, „magára hagyva” egy egész nemzedéket, addig tényleg csonkig égetve a gyertyát, mindig kitartva az őszinteség, a tisztaság, az igazság mellett. Önmagát is feldarabolva – értünk. És mindig keresve a másik oldalhoz vezető utat, a párbeszédet, amelyre 1990 után egyre kevesebb lehetőség volt.
Tisztességes maradt – mert kiterítenek úgyis.
Balázs azt mondta, harmincnyolc évet élt, de háromszor annyit, mint más harmincnyolc év alatt. És ez pontosan így volt. Az az igazság, hogy kurvára hiányzik. Kurvára hiányzik annak ellenére, hogy sohasem ismertem. Mert talán nem is ő hiányzik. Hanem, ami volt. Amit képviselt. Mindhalálig.
„Így szállok én is el nemsokára,te pedig így hajolsz majd utánaannak a személyvonatnak,melyen utazomhaza én, haza egyedül.”
(Csengey Dénes–Cseh Tamás: Anna)
