Halottról jót, vagy semmit – tartja a mondás, amit lehetetlen betartani, ha az ember Nicolae Ceaușescuról ír. A román diktátor minden bizonnyal a huszadik század egyik leghitványabb személye, pedig kemény mezőnyben kellett megküzdenie a címért. Lássuk, hogyan lett a szinte írástudatlan cipészinasból Románia legfelsőbb vezetője, a Kárpátok géniusza, akit népe mellett még a családja is gyűlölt, kivéve feleségét, a világ egyetlen analfabéta kémikusát.
Nicolae Ceaușescu 1918-ban született – az első világháborús vereség mellett ez az év még egy csapással vert meg minket, magyarokat –, egy Olt melletti kis faluban. A romániai forradalom után a román nacionalisták körében elterjedt tévhit volt, hogy cigány vagy tatár családban, ezzel próbálták ugyanis eltávolítani maguktól a gyűlölt diktátort. A pletykákkal ellentétben azonban Ceaușescu szülei román parasztok voltak. Apja alkoholista volt, ami később a családban több generációban is megjelent, aki gyakran verte a feleségét és gyerekeit is, Nicolae ezért tizenegy évesen elszökött otthonról és Bukarestbe költözött.
A fővárosban cipészinasként kezdett dolgozni, majd alig tizennégy évesen belépett az akkor még illegálisan működő Román Kommunista Pártba (PCR). Későbbi életrajzírói ódákat zengtek arról, hogy a pecsere fiatal mozgalmárjaként kommunista nézetei miatt üldözte a karhatalom. A valóság ennél prózaibb. Ceaușescut valóban többször is letartóztatták akkoriban, azonban az okok között az utcai verekedés, kis értékű lopás és vandalizmus szerepelt. Később ezekből írtak számára múltbéli üldöztetéseket.
Ceaușescu tizenöt évesen – barátságos, bizalomgerjesztő kis fickó. Fotó: Fototeca online a comunismului românesc
A kommunista hatalomátvételt követően aztán meredeken ívelt felfelé a karrierje: még nem volt harminc éves, amikor mezőgazdasági miniszterhelyettes lett; ezt a honvédelmi minisztériumra váltotta, ahol négy évig tevékenykedett, onnan pedig a párthierarchia második emberévé küzdötte fel magát. Gheorghiu-Dej 1965-ös halála után Románia egyeduralkodója lett. Valentin Ceaușescu, a diktátor legidősebb fia – a család talán egyetlen értelmes tagja – apja gyors előrelépése kapcsán 2009-ben úgy arról beszélt, hogy ez nem Nicolae sikere volt, sokkal inkább kirakatemberként akarták előretolni a Securitate vezetői, azonban túl nagy hatalmat adtak a kezébe, és később már képtelenek voltak kezelni az őrült vezetőt. Önkéntelenül felvetődhet bennünk egy párhuzam egy bizonyos politikussal, aki rendkívül hasonlít Ceaușescura, szintén őrültségeket beszél, és kirakatemberként funkcionál, de erre most nem térünk ki. Valentin egyébként atomfizikusként dolgozik jelenleg is, gyűlölte a családját, és többször utalt arra, hogy igazából örökbe fogadták.
Érdekesség, hogy bár magyarellenes politikát folytatott, a diktátor gyermekei mellé először székely dajkát fogadott. Bokor Ilona 1951-ig állt a család szolgálatában.
A Kárpátok géniusza
Ceaușescu 1965-től kezdődően Románia megkérdőjelezhetetlen ura volt, és a nyugati államok afféle „jó kommunistaként” tekintettek rá. Ennek oka főleg az volt, hogy fokozatosan távolodni kezdett a Varsói Szerződéstől, később a prágai beavatkozást is elítélte. A Szovjetunióval szembeni ellenérzését az okozta, hogy a moldáv tagköztársaságban erős nemzetépítő politikát folytattak Moszkva megbízásából, azzal a céllal, hogy a moldávokban egy, a románoktól független nemzettudatot építsenek ki. Ceaușescu Tito Jugoszláviájához képest nagyobb távolságot tartott a nyugati hatalmakkal szemben, ugyanis rendkívül paranoiás volt, folyamatosan merényletektől rettegett.
Nixon Bukarestben – az USA a varsói szerződéssel szemben akarta felhasználni Romániát. Fotó: White House photographer: Knudsen, Robert L. (Robert LeRoy)
Azért, hogy nyugati „barátai” előtt jó színben tűnjön fel, a diktátor elhatározta, hogy visszafizeti Románia teljes államadósságát, és mindent eladott, ami az országban mozdítható volt. A termelés kizárólag az exportra irányult, nyomorba döntve az országot és országos éhínségeket előidézve. Ceaușescunak persze megvolt a megoldása az éhínségre: kijelentette, hogy az embereknek kevesebbet kell enniük. Megint ez a furcsa párhuzam, ami nem hagyja nyugodni az embert. A diktátor ugyanis egy olyan törvényt vezetett be, amely megszabta, hogy a különféle társadalmi rétegek mennyi ételt fogyaszthatnak, ami őrültségeinek tetőpontja volt már. Mindezt a népesség tudományos táplálkozásának elősegítését célzó törvénynek nevezték, amely azt jelentette, hogy a nyomor Romániában törvényes, tudományos, jogos és megalapozott. Tervei között szerepelt az is, hogy a teljes lakosság étkeztetését központilag oldják meg: a fővárosban ezt a Nagy Bukaresti Menzán bonyolították volna le. Ez sem valósulhatott meg, de a húsz emeletes, szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.
Az ország vezetésének tulajdonképpen minden ágazatát a dilettantizmus jellemezte. Az éhínség közepén úgy akartak nagyobb termést elérni, hogy hektáronként jóval több gabonát szórtak ki a földekre, de így a szárba szökkenő vetés a magok sűrűsége miatt elhalt, mert a magok egymást fojtották meg a talajban. A mezőgazdaság mellett az egészségügyet és az oktatást is teljes mértékben elhanyagolták – ennek hatásai ma is érződnek Romániában. Az oktatásügy vezetője pedig ki más is lehetett volna, mint a géniusz felesége, Elena Ceaușescu, aki férje leghűségesebb követője volt.
Ceaușescu és felesége rendkívül hasonlítottak egymásra, ezért közkedvelt volt a pletyka, miszerint testvérek, ez azonban nem igaz. Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
Elena szerette a férjét. Ezt biztosan kijelenthetjük, méghozzá nem csupán a házassággal járó pozíciója miatt. Valószínűleg egész Romániában ő volt az egyetlen ilyen, gyermekeiket is beleértve. A másik tény, ami igaz Elenára, hogy rendkívül buta volt. Az elemi iskolát is csak nehezen végezte el, volt, hogy tornán és kézimunkán kívül mindenből megbukott. Kortársak elbeszélései alapján a nevét sem tudta leírni, ennek ellenére ő lett a Román Tudományos Akadémia elnöke. Több nyugati egyetemen is kapott díszdoktori címet, de az intézmények mentségére szóljon, hogy nem lehettek tisztában Elena analfabetizmusával, hiszen a nő nevében neves kutatók készítettek komoly tanulmányokat. A házaspárról általánosságban elmondható, hogy rendkívül műveletlenek és tiszteletlenek voltak. Még magas rangú külföldi vendégeik jelenlétében sem fogták vissza magukat: beszámolók szerint folyamatosan ittak – gyakran a gyermekeikkel –, az asztali etikettet egyáltalán nem ismerték, gyakran erős testszag vette őket körül.
A nagyromán mánia és a falurombolások
Ceaușescu álmai között szerepelt az igazán nagy Románia megteremtése. Harmincötmilliós nemzetről álmodozott, ezért a fogamzásgátlás minden módszerét betiltották. Mivel az ország nyomorgott, ezért rengeteg gyerek került árvaházakba, az egészségügy siralmas állapota miatt Romániában terjedt a nyolcvanas években a leggyorsabban az AIDS egész Európában. Mivel egyfajta nacionalista kommunizmus volt politikájának alapja, ezért szabályos pogromokat szervezett a magyarok és az erdélyi szászok ellen. A diktátor azzal próbálta megoldani az 1980-es évekre eluralkodó valutaválságot, hogy „eladta” az erdélyi szászokat Németországnak és Ausztriának.
Az ezekkel a cserékkel kapcsolatos árakat előre meghatározták, nevezetesen egy egyszerű német esetében eleinte ezerhétszáz márkáról volt szó, egy egyetemi hallgató ötezret ért, egy egyetemi végzettségű személy pedig tizenegyezer német márkát. Később ehhez társult még ezerkétszáz márka egy szakképzett munkásért. 1978 után rögzített árakban állapodtunk meg, képzettségtől függetlenül, akkor eleinte nagyjából négyezer márkáról volt szó személyenként, ami nyolcezer-hétszázra emelkedett 1987-re
– nyilatkozta az emberkereskedelem kapcsán Heinz Günther Hüsch német ügyvéd, aki a német felet képviselte a tárgyalásokon. A magyarok nem jártak ilyen jól: Ceaușescu meg akarta szüntetni a tömbmagyarságot, a székelyeket és magyarokat pedig Belső-Románia nagyvárosaiba áttelepíteni, ezért kezdődtek meg a falurombolások is.
Bözödújfalu, amely áldozatául esett a Ceausescu-diktatúra faluromboló politikájának. A legenda szerint az elárasztott templom harangja még ma is megkondul néha. Fotó: MTI/Kovács Tamás
Bár a lerombolt falvak lakóinak lakásokat ígértek a nagyvárosokban, ezt csak elenyésző esetekben tartották be. 1988-ra elképesztő migrációs hullámban menekültek a román vidékek kisemmizett lakói: magyarok, szászok, székely szombatosok – erdélyi zsidók – és románok is. A barbár folyamatnak csak a forradalom vetett véget, de a károk, amiket okozott, helyrehozhatatlanok.
Temesvári vasárnap
Nem meglepő, hogy a diktatúrában leginkább elnyomott népcsoporthoz, a magyarokhoz kötődik a forradalom kirobbanása. Tőkés László üldözése azonban az erdélyi románokat is felháborította, akik egyébként sem mindig vállalnak egységet regáti testvéreikkel. A forradalom rövid időn belül egész Romániára kiterjedt. 1989. december 15-én a Securitate még azt hitte, hogy el tudják fojtani a temesvári tüntetéseket. A tömegbe lövettek, megverették a felvonulókat, azonban a tömeg egyre nőtt, és hamarosan Bukarestben is megmozdulásokba kezdtek. Az állampárt megpróbálta a magyarokat megtenni bűnbakként: vandál, szeparatista huligánokról beszéltek és székely felkelésről. A Zsil völgyéből több ezer bányászt küldtek botokkal, vascsövekkel felfegyverezve Temesvárra, mondván, magyar lázadást kell leverni. A bányászok azonban helyben azt látták, hogy nem egészen arról van itt szó, amivel feltüzelték őket, és átálltak a tüntetők oldalára, ahogyan később a hadsereg is. Itt kikívánkozik az emberből, hogy megemlítse: a román hadsereg részéről nem meglepő az, hogy oldalt vált, de ’89-ben jól döntöttek.
Ceaușescunak és családjának menekülnie kellett. A diktátor még december 22-én is azt hitte, hogy sikerül leverniük a forradalmat, azonban ekkorra már a Securitate is kihátrált mögüle; a hadsereg új parancsnoka, Victor Atanasie Stănculescu, aki egész addig megjátszotta hűségét Ceaușescu felé és kettős parancsokat adott a hadseregnek, nyilvánosan is a felkelők mellé állt. A Kárpátok géniusza feleségével előbb helikopterrel akart menekülni, azonban miután Stănculescu lezáratta a légteret, gyalogosan, majd autóstoppal próbáltak eljutni Târgoviștébe. Egy ideig rendőrök bújtatták őket, majd egy kaszárnyába kísérték a házaspárt, miközben Bukarestben letartóztatták gyermekeiket is. A helyzet ekkor még nem dőlt el véglegesen; erről tanúskodik, hogy Kemenici Andrei ezredes, a Ceaușescuékat befogadó kaszárnya parancsnoka először még tisztelgett is a diktátornak. December 24-én azonban egyértelművé vált, hogy a forradalom sikeres volt. Az államhatalmat átmenetileg ellátó Nemzeti Megmentési Front elnöke, Ion Iliescu pedig parancsot adott egy rögtönítélő bíróság felállítására, akik ítélkezhetnek a diktátor felett.
Elena és Nicolae az ítéletre vár. A kivégzést a román állami tv is közvetítette. Forrás: maszol.ro
A diktátort és feleségét a bíróság bűnösnek találta állami vagyok elsikkasztása, a gazdaság szabotálása és több mint hatvanezer ember életét követelő népirtás vádpontjaiban, amelyek alapján halálra ítélték őket. Az ítéletet négy ejtőernyős katona hajtotta végre. Fegyvereik teljes tárát kilőtték a gyűlölt házaspárra.
Nagyapám pap volt. Életének nagy részét börtönben töltötte. Nagyon boldog volt az események után – boldog volt, hogy megdőlt a rezsim a diktátor halálával, és azt mondta nekem, ne aggódjak, minden bűnömért Ceaușescu felel
– nyilatkozta a kivégzőosztag egyik tagja, Ionel Boeru. Ceaușescu életében azért egyvalamit elért, személyét illetően konszenzus volt a magyarok, románok és az ország minden lakója között: mindenki gyűlölte. Manapság vannak ugyan, akik nosztalgiával emlékeznek személyére, egyes felmérések szerint a románok többsége őt tartja az ország történelmének legeredményesebb politikusának, azonban a maga korában nem volt olyan, aki ne kívánta volna a pokolba a Kárpátok géniuszát. Az idő sok mindent megszépít – nálunk is vélekednek néhányan úgy, hogy Kádár alatt minden jobb volt itt –, Romániában azonban inkább a diktatúra bukását követő káosz, az azóta is életképtelen politikai elit ad okot arra, hogy visszavágyjanak a nyomorral teli, de stabil kommunista időkbe.
Forrás: Guardian, Maszol.ro, Főtér.ro, Magyar Hírlap, csernaton.ro, PS; Vezető kép: MTI/Manek Attila
Facebook
Twitter
YouTube
RSS