“Hazafi volt, aki minden zsigerével ellenezte a diktatúrát” – Műsorunkkal búcsúzunk Vitézy Lászlótól

“Elhunyt Vitézy László Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer. 83 éves volt. Laci a dokumentarista filmművészet egyedi műfaját teremtette meg Magyarországon. Hazafi volt, aki minden zsigerével ellenezte a diktatúrát” – így emlékezett meg a ma reggel elhunyt filmrendezőről, operatőrről és forgatókönyvíróról Schmidt Mária történész professzor. A közösségi médiában ma sokan személyes emlékeket, élményeket osztottak meg róla. Ebből is érezhetjük, hogy nemcsak jó magyar és éles szemű filmes volt Vitézy, de olyan ritka, igaz ember is, akinek mindenkihez volt egy megszívlelendő szava. Olyan ember, akitől a kritikát el kell fogadni, a dicséretét pedig nagyon megbecsülni.

Egy személyes élményt én is hadd osszak meg: a Pesti TV stúdiójában vártuk az érkezését, a kameraman és technikus munkatársak a szokásos rutinnal készülődtek a felvételre. Ami azonban nem kezdődött el egyhamar, László, a vendég ugyanis egyenként okította ki a tévés kollégákat, hogy hogyan is kell jól belőni a képet. Senkinek sem jutott eszébe, hogy vitába szálljon vele, ehelyett mindenki engedelmesen követte az utasításait. Ezt követően beült a fotelbe és a legnagyobb természetességgel válaszolt kérdéseinkre.

Vitézy Lászlót nem érdekelte a divat. Nem volt hajlandó ideges, rángatozó és villódzó filmet készíteni, hanem kikövetelte és kiérdemelte a néző értő figyelmét. Aki erre nem volt kész, arra ő nem volt kíváncsi. Elvégre válogassa meg a közönségét az ember!

László a klasszikus filmművészet nagy tehetsége volt. Operatőrként kezdte és az általa rendezett munkákban is a látvány maradt a középpontban. Egy ránc, egy mosoly, egy port felkavaró szellő, a fa lombján áttűző napfény. Gesztusok és hangulatok, neszek és dallamok, melyek mindent elmondanak. Nem volt szüksége belemagyarázásra,  effektekre, adrenalinfokozó dübörgésre. Mert az ő filmjei nem zajosak, hanem szépek és csendesek, fájóak és felemelőek, egyszóval hatnak. És a filmjei mindenek előtt magyarok. Mert ilyen csodás képeket csak az tud csinálni, aki szereti a hazáját.

Érdemes ma este rá gondolni, elővenni egyik-másik újabb tévéfilmjét. A sok remekmű közül ajánlom például az Égi madárt, amely a Videán is visszanézhető.

Vitézy Lászlót szerkesztőségünkben, a PestiSrácok.hu-nál is nagy tisztelet övezte. Szeretett idejárni, tanácsot adni, bátorítani bennünket. Azt a fajta polgári-nemzeti újságírást szorgalmazta, amely nem megalkuvó, és amely műhelyként és vitafórumként is szolgálatot tesz szellemi-közéleti táborunknak. Mint kritikus, nemzeti gondolkodású értelmiségi, többször is megtisztelt bennünket avval, hogy helyt adhattunk gondolatainak. Olykor a kérlelhetetlen bírálatnak, olykor az építő javaslatoknak.

Ezért is ajánlom, hogy filmjei mellett emlékezzünk rá a fenti, Stefka István által bő egy éve készített, az aktuálpolitikát és a Kádári-diktatúra éveit is taglaló beszélgetéssel (itt bővebben). Ebben elmondja László azt is, hogy hogyan lehetett oldalra lépni a csahosok és appartcsikok elől, és ő miként volt képes “keresztülfilmezni a diktatúra résein”. És ajánlom Mező Gábor elmélyült és szókimondó kétrészes interjúját a PestiSrácokról. Kedvcsinálóként ebből talán elég annyit felidézni, hogy Vitézy László szerint “áldás volt a jobboldal 2019-es veresége, mert sokan önteltek lettek…” Az első rész ITT, míg a második ITT található. Végezetül ajánlom Önöknek Vésey Kovács László írását, amelyben a Vitézy László életművét megörökítő könyv bemutatójáról számol be.

Isten veled, László! – Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu