Hiába őrjöngenek Miklósiék – a gyerekeinket mostantól hazaszeretetre nevelik az iskolában

Egetverő ricsaj támadt az új Nemzeti alaptanterv (NAT) ürügyén, mert az hazaszerető, büszke magyarrá nevelné fiainkat-lányainkat. Ha megnézzük, kik lármáznak és miért, nyugodtan hátradőlhetünk. Ugyanazok, akik mindig minden szépet, nemest, magyart gáncsolnak; akik nem szeretnék, hogy kihúzhassuk magunkat, büszkék legyünk hőseinkre, győzelmeinkre. Jó hír mindenkinek, aki szereti a hazáját: végre van egy NEMZETI alaptantervünk. Most minden eszközzel elejét kell venni, hogy a Miklósi-féle örök gáncsoskodók elszabotálják annak végrehajtását!

Úgy tűnik, nem csak egy olyan Miklósi van, aki nincs kibékülve velünk, magyarokkal. Noha ők is a honfitársaink, vagy mifene. Emlékeznek még a Miklósi Gáborra, az indexes firkászra, aki nem állt fel a Nélküledre a stadionavatón, lehuhogta a Székely himnuszt és úgy gúnyolódott a magyarokon, mintha kívülálló lenne? Persze, hogy emlékeznek. Az ilyesmit nem felejti az ember. A szívünkbe vésődik, mikor kiröhögik a meghatottságunkat. A helyszínen tízezrek, a tévé előtt milliók énekelték könnyezve a felvidéki gyerekekkel együtt a Nélküledet – ez az anyaszomorító pedig belénk törölte a lábát…

Most meg itt van ez a másik Miklósi, a László, aki történelemtanár, korábban a Soros Alapítvány társadalomismereti szakkuratóriumának tagja volt, jelenleg a Történelemtanárok Egyesülete nevű balliberális gittegyletet vezeti. Nagyon ki van akadva, már-már toporzékol a László, és közben ilyeneket nyilatkozik az új NAT-ról:

A törökkel folytatott háború magyar katonáit, harcosait hősökként emlegeti a szöveg, vagyis automatikusan minősíti is őket, nem hagyja meg a szabadságot, hogy a diák jusson el a megfelelő következtetésekre. (…) Ez az erőteljesen nacionalista NAT a magyarokat erősként, hősként, pozitív szereplőként kívánja láttatni. (…) Indokolatlannak és elfogadhatatlannak tarjuk a honvédelemnek a rendszerváltás óta minden korábbinál erőteljesebb megjelenését, prioritásként való kiemelését, számos tantárgyban hangsúlyos megjelenítését. (…) A legérdekesebb az általános iskolai témakörök közül az utolsó, amelynek a címe: »Mérlegen a magyar történelem: lábnyomaink a nagyvilágban; a magyar megmaradás kérdései«. Ez vajon a nemzethalál-vízió valamiféle felújítása? 

Tehát baj, hogy hősnek nevezzük a hőst, honvédelemre és hazaszeretetre neveljük a fiatalokat és a magyar megmaradásra leselkedő veszélyekről is szót ejtünk. Ugyanaz a képlet, mint a másik Miklósi esetében: úgy beszél hozzánk, mintha kívülálló lenne, egy rosszindulatú UFO. De akkor miért tanít az ilyen? Mit keresnek az iskoláinkban, a gyermekeink közelében ilyen lelketlen, magyarfóbiás nyomorultak?

Miklósi ennyivel nem érte be, hanem belengette, hogy majd ők (mármint a szerinte „hivatástudattal rendelkezők”) úgyse a tankönyv, hanem a lelkiismeretük szerint tanítanak majd. Értsd: el akarják szabotálni a tantervet, s nyomatnák tovább a magyarság állítólagos kollektív bűneinek, folytonos vereségeinek mantrázását. Hátha a tanítványok is olyan búskomorak és degeneráltak lesznek, mint Miklósiék… A szabotázst minden eszközzel meg kell akadályozni, és amelyik tanár ilyen összeesküvésben részt vesz, annak nincs helye az oktatásban! (A magam részéről Miklósit inkább a szippantós szakmában tudnám elképzelni. Similis simile gaudet…)

A másik balliberális fedőszervezetet (Magyartanárok Egyesülete) vezető Arató László ezzel egyidejűleg arról nyünnyögött:

Az irodalom tananyag kitüntetett eleme az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. Nem tagadva e történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogosságát, illetve a magyar irodalom államhatárokon túllépő jellegét, úgy véljük, ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus.

Szerintem pedig mélyen magyarellenes gesztus, hogy Trianon nem szerepelt súlyának megfelelően a történelem- és irodalomoktatásban 2010 előtt – akkor, amikor Arató és Miklósi komálósai voltak hatalmon. Most majd helyükre kerülnek a dolgok, remélhetőleg végleg.

Egy tiltakozó. A hazaszeretetre nevelés ezeknek „nacionalista agymosást” jelent (Forrás: Facebook)

Akiknek szégyen a hazaszeretet

Olvassunk csak bele a NAT-ba!

„A NAT a köznevelés szemléleti alapjainak meghatározásával kiegészíti a gyermekek, tanulók családban megvalósuló nevelését, erősíti ezzel a hazához és a nemzet történelméhez való kötődést, a generációk közötti kapcsolatot, a közös kulturális gyökereket, az anyanyelv használatát. Így rögzíti azt a minden magyar emberben közös tudást, amely megalapozza a nemzeti identitást”

– olvasható a tanterv fő célkitűzései között. Szívet melengető sorok minden jóérzésű magyarnak. Haza- és nemzetszeretet. Már ennyiből sejthető volt, hogy beindul majd a károgás. Amúgy annak már januárban híre kélt, hogy Wass Albert még hangsúlyosabban benne lesz a tananyagban, és hogy belekerülnek olyan nagyságok, mint Herceg Ferenc, Reményik Sándor, Gyóni Géza és Kós Károly. Aztán kiderült, hogy végre Nyirő József székely írófejedelemről is tanulni fognak a diákok. Ez Kunhalmi Ágnest, az MSZP „oktatáspolitikusát” is erőst kihozta a sodrából, noha nyilvánvalóan még egy büdös sort nem olvasott tőle (sem) az életben. A helyesírásáról is ismert Ágnes az ATV-ben adta elő fájdalmait, ám valami okból Nyirő József helyett szegény Nyírő Gyulát kezdte szidni, az egykori jeles elmegyógyászt. (Aki, ha élne, valószínűleg tehetetlenül szemlélné Kunhalmi, Miklósi meg a többi toporzékoló elmeállapotát, nem tudna rajtuk segíteni.)

Kunhalmi egyébként a nacionalizmust is ostorozta az interjúban. Mert a NAT „nacionalista”. A nacionalizmus pedig rossz – szerinte. Szerintem meg nem. A nacionalizmus a haza, a nemzet szeretetét jelenti. Akinek ez rossz, annak kezeltetnie kéne magát. Például Fegyőr Andrisnak is, aki a minap a Momentum évértékelőjén arról regélt, hogy lejárt a nemzetben gondolkodók ideje, eljött az Európa hátsójába ájulás korszaka. (A szó, amit Kunhalmiék keresnek: a sovinizmus, amely a mások rovására megélt hazaszeretetre utal. A nacionalizmus viszont nem fáj senkinek, csupán azoknak, akik a nemzetek lebontásán ügyködnek.)

• Ez tehát a régi-új csapásiránya a Magyarországon állomásozó ellenzéknek: a nemzeti gondolat végső letörése. A törekvés nem új, annak idején az SZDSZ is ezzel házalt. Mára a nemzeti erők és a globális hatalmak küzdelme szintet lépett. Azok, akik nem velünk vannak, akik idegen zsoldban állnak, akiknek nem fontos a megmaradásunk, azok minden olyan intézkedést gáncsolnak, amely a magyar nemzet megerősödését, gyarapodását segítheti. Ezért gyalázzák, gúnyolják meg-megújuló lendülettel a családtámogatásokat. Ezért gáncsolnak mindent, ami Magyarország szuverenitását, katonai, gazdasági erejét, érdekérvényesítő képességét növeli. Ezért ellenzik tűzzel-vassal a magyar nemzet gúnyhatárok feletti újraegyesítését. Ezért nem akarják, hogy a több évtizedes bűntudatkeltés után végre olyan Nemzeti alaptantervünk legyen, amely magyarságára büszke, derűs, hazaszerető embereket nevel. Ezért jobb ezeknek a vereségeinket indokolatlanul túlhangsúlyozó, sulykoló történelemszemlélet, mint a győzelmeinket, világraszóló hőstetteinket, a magyar géniuszt végre helyén kezelő tanterv.

Az első és legfontosabb lépést megtette a kormány, hogy végre az oktatásban beköszöntsön a valódi rendszerváltás. Most az a feladat – és ez sem kicsi –, hogy az elkövetkező évtizedekben ennek az új Nemzeti alaptantervnek a szellemiségében neveljük föl a következő generációkat. Ha Miklósi és társai nem is, a magyarok Istene remélhetőleg majd segít ebben.