Az új koronavírus a Kínai Népköztársaságból indult el, ezért az ország rendelkezik a legtöbb tapasztalattal a vírus okozta járvány kezelésével kapcsolatban. A betegség elterjedése felkészületlenül érte Kínát, ezért a hatóságok az első időszakban rengeteg hibát követtek el, a megoldások csak menet közben alakultak ki – olvasható a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzésében.
Az elemzésben azt írják, hogy ugyanakkor módszereik egy része a sajátos kínai kultúra és politikai berendezkedés miatt nem vehető át. A kínai hozzáállás legfőbb sajátossága a holisztikus szemlélet volt: a járványt nem egyfajta módon igyekeztek megfékezni, hanem a legkülönbözőbb orvosi, járványügyi, rendészeti, jogi, kommunikációs, technikai és politikai eszközök összehangolt alkalmazásával, minden elemre nagy hangsúlyt fektetve. Miközben az országos vezetés biztosította a koordinációt és az erőforrásokat, a konkrét intézkedésekről a döntéseket helyi szinteken hozták meg, az adott körülményekhez és járványügyi helyzethez alkalmazkodva. Jelenleg a korlátozások fokozatos és rendkívül óvatos feloldása zajlik, a helyzetet folyamatosan monitorozzák, s csak akkor lépnek tovább az enyhítésekben, ha a kockázatot vállalhatónak tartják.
A nyugati sajtóban újra meg újra felmerül a kérdés, hogy a kínai adatok mennyire megbízhatóak. Valójában a hivatalos információkat nincs okunk megkérdőjelezni, mert feltételezhető, hogy a kínai vezetés nem vállalná annak a kockázatát, hogy létező fertőzésgócok tudatos eltitkolásával elindítsa a járvány második hullámát. Azóta a kormányzat felismerte, hogy – más katasztrófáktól eltérően – a járvány legyőzéséhez a lakosság tájékoztatása és ezzel a megfelelő félelemérzetszint fenntartása szükséges – olvasható az elemzésben.
Kínai sajátosságok
Kollektivista társadalom, amely elfogadja, hogy a közösség érdeke előrébb való az egyén jogainál. Meritokrácia. A kelet-ázsiai társadalmakban az alapvető elképzelés az, hogy a szervezeti (állami, párt-, céges stb.) hierarchiában a felemelkedés az érdem alapján történik, vagyis minél magasabb pozícióban van valaki, annál kompetensebb, alkalmasabb, képzettebb. Emiatt a vezetőket minden szinten tisztelet övezi, a döntéseikben megbíznak, az intézkedéseiket nagyobb valószínűséggel végrehajtják. Bár ezt a tiszteletet és bizalmat el is lehet játszani (a Hupej tartományi és Vuhan városi vezetőkkel ez történt), de az eredendő hozzáállás a vezetőkhöz jóval pozitívabb, mint Nyugaton.
A társadalom legalsóbb szintjéig jelen lévő párt- és állami szervezet. A kínai városokban minden háztömbnek, lakónegyednek megvan a maga lakóhelyi bizottsága, amely az állampárt felügyelete alatt áll, s adott esetben mozgósítható a járványügyi feladatok elvégzésére is. A legtöbb munkahelyen van pártsejt vagy pártbizottság, a falvakban falubizottság, amelyek szintén jól mobilizálhatók. Mindenhol rendelkezésre áll tehát egy olyan apparátus, amely ismeri a helyi viszonyokat, végrehajtja az állami akaratot, s az intézkedéseit a lakosság elfogadja.
Itt meg kell említeni, hogy a járvány tömegessé válása egybeesett a kínaiak legnagyobb ünnepével, a holdújévvel (az első napja január 25-re esett, az ünnep legfontosabb része, az újév előesti családi vacsora január 24-re). Ilyenkor szó szerint százmilliók utaznak Kínában. A helyi vezetők, akik január első felében már tudtak a vírusról, nem akarták vagy nem merték a felkészülési időszakban nyilvánosságra hozni a veszély tényét, félvén az ünnep „elrontásával” kapcsolatos népi elégedetlenségtől. Mire január 23-án hirtelen mégis lezárták Vuhant, már 5 millióan elhagyták a várost – nagy részük vándormunkás volt, aki hazautazott a szülőföldjére, így Kína minden tartományába elvitték a vírust. A leginkább érintett ebben Hupej volt, hiszen a legtöbben onnan költöztek be a tartományi székhelyre dolgozni. Az iskolák a holdújévre amúgy is bezártak, tehát nem kellett sokkszerűen megszakítani a tanévet, ami elviselhetőbbé tette az átállást, és időt adott a felkészülésre. Ennek következtében ugyanakkor nincsenek adatok a vírushordozó gyerekekkel, illetve az iskolákkal mint lehetséges fertőzési gócokkal kapcsolatban: a gyerekek minden vonatkozó statisztikában alulreprezentáltak, ami megtévesztő lehet.
A gyárak, üzemek is eleve bezártak az ünnepre, vagyis körülbelül kéthétnyi termeléskiesésre a járvány nélkül is számítottak. Az ünnepi és a vírussal kapcsolatos leállás összemosódása megnehezíti a vírus gazdasági hatásainak a felmérését. A gyárakban dolgozó vándormunkások (az egész országban összesen 290 millió fő!) hazautaztak, s az utazási korlátozások miatt csak márciusban kezdtek visszatérni a munkahelyükre. Ez azon üzemek újraindulását is megnehezítette vagy ellehetetlenítette, amelyeket egyéb korlátozások nem érintettek. Kínában az online kereskedelem és az érintésmentes (mobiltelefonos) fizetés jóval elterjedtebb, mint a legtöbb nyugati országban, s ez megkönnyítette az átállást az otthoni életmódra. A házhoz szállító és futárszolgálatok folyamatosan működtek, a szükséges járműparkkal és személyi állománnyal eleve rendelkeztek, ezért nem okozott gondot, hogy a karantén idején a városi lakosságnak csaknem minden vásárlását – beleértve az élelmiszerekét is – jórészt online kellett intéznie.
A kínai válságkezelés általános jellemzői
A helyzet konkrét megoldására viszonylag kevés központi rendelkezés, utasítás született. A cél elérésének mikéntjéről azonban nem rendelkeztek központilag: minden tartomány, azon belül valamennyi város, járás és kisebb egység maga határozhatta meg, hogy pontosan mikor és milyen intézkedéseket hoz. A különböző egységek nem ugyanazokat a korlátozásokat vezették be, s a hasonló lépések megtétele között is többnapos vagy -hetes eltérések lehettek Kína egyes régiói között. A járvány visszaszorítására a legkülönfélébb eszközöket egyszerre alkalmazták: a társadalmi távolságtartástól a lakosság egészségi állapotának a folyamatos monitorozásán és a reklámkampányokon át a konkrét egészségügyi intézkedésekig. A járvány kezelése során a koordinációt és az erőforrásokat végig a felső szintek biztosították, az alsó szintek és maguk az állampolgárok pedig bizalmat és együttműködő viselkedést tanúsítottak a veszélyhelyzet elhárítását célzó intézkedésekkel és azok elrendelőivel kapcsolatban. Kivételek természetesen ott is voltak.
Az elemzés kiterjed még ezen kívül a kínai kormány országos intézkedéseire, a konkrét vuhani válságkezelésre, arra, hogyan tanultak a hibáikból és milyen eszközöket „fejlesztettek” a legszélesebb spektrumban a problémák kezelésére. Kína már túl van a járvány nehezén, most az a kérdés, meg tudja-e akadályozni a járvány újbóli berobbanását, miközben nagyon óvatosan, de újraindítja az életet, mintegy 750 millió olyan kínai számára, akit valamilyen szinten érintettek a járványügyi intézkedések.
Szerző: Salát Gergely, a PPKE BTK Kínai Tanszék egyetemi docense. A teljes szöveg itt olvasható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS