Hruscsov, Jourová, Donáth meg a többiek – Baráti segítségnyújtás Brüsszelből

„Münnich Ferenc segítséget kér tőlünk, mi segítséget nyújtunk, és rendet csinálunk” – mondta Hruscsov 1956. október 31-én a Politbüro ülésén a Kremlben. A három napja megállás nélkül ülésező testületnek a magyar forradalom és az egyre jobban „radikalizálódó” Nagy Imre-kormány sorsáról kellett végső döntést hoznia. Az első napirendi pont – Hruscsov és Gomulka Bresztben megtartott tárgyalásai a lengyelországi és a magyar válságról – mintegy felvezették a napok óta legégetőbbé váló kérdést, az ellenőrizhetetlen budapesti helyzet megvitatását. Hruscsovék pedig készek voltak a „baráti segítségnyújtásra” (a szocializmus nevében) a magyar (és a lengyel) népnek, mert a magyar kormány letért a népi demokrácia útjáról… Ismerős, ugye? A történelem tényleg rendre ismétli önmagát!

Politbüro = Európai Bizottság?

Kétségtelen, hogy a történelem során minden létező birodalom központi irányítása úgy gondolkodott, hogy ugyanolyan politikai rendet kell megvalósítani, ugyanazt a vallást/ideológiát/eszmét kell követni valamennyi gyarmaton. A Római Birodalomban ugyanazt a jogrendet, a Szovjetunióban megegyező ideológiát, és most, a birodalommá formálódó Európai Unióban a liberális demokráciát kell megvalósítani. Úgy, ahogy ők vélik. Ha nem, akkor „baráti segítséget” kell az „elnyomott népnek” nyújtani, mert a helyi hatalom/kormányzat „rossz útra” tért. A népet pedig meg kell menteni a rossz kormánytól.

A párhuzam nehezen tagadható. Hruscsov fegyveres beavatkozásról és egy új, a Szovjetunióval mindenben lojális magyar ellenkormány felállításáról tett javaslatot; most Věra Jourová érzi úgy, hogy a magyar nép nem képes szabadon véleményt alkotni, így ki kell segíteni az országot azzal, hogy az Orbán-kormányt meg kell büntetni.

Hruscsov szerint Münnich Ferenc (és később a Tito által támogatott Kádár János) segítséget kért a népi demokráciát lebontani készülő, radikális Nagy Imre kormányával szemben. A baráti segítségnyújtást pedig – az eszményi szocialista jövő érdekében – morális kötelesség megadni.

2020-ban a magyar népet elnyomó Orbán-kormánnyal szemben, a magyar nép számára kell szocialista liberális baráti segítséget nyújtani – legalábbis az uniós bürokraták és a magyar ellenzék szerint.

Kik kérnek ma segítséget?

A történelemből ismert, hogy ’56-ban Münnich Ferenc és környezete kérte a szovjet baráti kézrátétel gyógyító energiáját. (Később Kádár – aki felismerte a lehetőséget – is beállt a sorba.)

Az Európai Unió bürokratái ma is segíteni szeretnének. Most nem a szocializmus, hanem a liberalizmus nevében. Hisz’ ha egy ország letér a fejlődésről, a haladásról, akkor vissza kell oda terelni. Ez a szövetség (bartáság) alapja. Legalábbis egy olyan hatami központ szemszögéből, ahol a csatolt/csatlakozott részekre leigázott területként tekintenek. Ahol a szövetségesek inkább gyarmatot látnak a később csatakozottakra.

Karácsony Gergely, Bíró László, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és Kunhalmi Ágnes. Fotó: Kunhalmi Ágnes Facebook-oldala

Ma az ellenzék – összefogva a szélsőjobbtól a balliberális oldalig – baráti segítséget kér Brüsszelből. Nem kivétel az egykor még nemzeti radikális (szuverenista) Jobbik és a régi („szolgalelkű”) elitet meghaladni kívánó progresszív-progresszív-progresszív Momentum sem. Fiatalok, szabadságvágyuk minden korlátot meghalad, ám az uniós bürokrácia, mint külső hatalom nekik is jó lenne. Csak bukjon az Orbán-kormány.

Ezt tette az elmúlt években Ujhelyi István, tavaly óta Gyöngyösi Márton, legutóbb pedig (ismét) a momentumos Donáth Anna, aki szerint Európának (nem, nem az uniónak, hanem Európának, hisz Donáth egyenlőségjelet tesz a kettő közé!) erélyesebben kellene fellépnie a jogállamiság védelmében „az igazságtalan rendszert kiépítő vezetőkkel szemben”. Magyarországon és Lengyelország esetében is. Szerinte olyan eszközökre van szükség, amelyeket nem tud a „két, egymásnak falazó kormány folyamatosan megakasztani”. És végül: ne a miniszterelnök zsebét tömjék ki uniós pénzekkel, hanem „adják végre azoknak, akiknek eleve szántuk: a tisztességes embereknek”. Azaz nekik. Esetleg a baloldali önkormányzatoknak (Karácsony Gergely).

A buta, a szabad véleményalkotásra képtelen magyar népet (V. Jourová) meg kell menteni a kormánytól, mert a rossz vezetőik letértek a szocialista liberális útról.

Azután…

1956. október 30-án, a Kremlben a kétségek végleg eloszlottak, Szurkov és Zsukov is Hruscsov mellé állt, aki tömören megfogalmazta, hogyan lesz felszámolva a magyarországi „ellenforradalom”. A párt főtitkára így fogalmazott: „Nagy háború nem lesz.”

És most? Most mi lesz?

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Vezető kép: Donáth Anna/Renew Europe