Megjelent Mező Gábor A kultúra megszállása című könyve a Századvégnél. Az állambiztonsági levéltár és a kommunista félmúlt jól ismert kutatója ezúttal arról ír: az ÁVH magas beosztású pribékjei és más keményvonalas moszkoviták (mint Komlós János, Hárs István, Kardos György, Bors Jenő), miután átdobták őket a polgári életbe, miként foglalták el a kultúra, azon belül főként a humor és a könnyűzene világát – fogalmazott Huth Gergely a Magyar Nemzetnek írt cikkében. A PestiSrácok főszerkesztője hozzátette: a puhulás éveiben a komcsik által inkább támogatott, mint tűrt, jórészt nagy hatalmú pártkádercsaládból érkező fiatalok hogyan uralták el a művészéletet és mérgezték meg a rendszerváltoztatás két-három évtizedét.
Továbbá, hogy a kiválasztott, helyzetbe hozott tehetségek (Hofi Géza, később Koncz Zsuzsa, Bródy János, Presser Gábor vagy Zorán) mellett miként lepték el a kultúrát (és onnan kirajzva a közéletet) az olyan fél- vagy teljesen tehetségtelen alakok, mint Gerendás Péter, Boros Lajos vagy Farkasházy Tivadar. Kiderül továbbá, hogy az átmenet korszakából ismerős „organikus közgazdászok”, köztük Princz Gábor, Kunos Péter bankárok vagy a mindig a balliberális oldal alá tercelő „független szakértők” miként fontak anyagi és erkölcsi védőhálót az átkosban kissé odakozmált „nagy művészeinknek”, akik aztán meg is hálálták a vörös segélyt, és évtizedeken át nyomasztottak minket az állandó chartázással, a barna esőkkel riogatással, miközben folyamatosan fúrták a polgári-nemzeti oldal intézményeit. Huth Gergely kiemelte:
nem szeretném most egyenként alátámasztani mindegyik delikvens rovott múltját, hiszen erről (is) szól az izgalmas, sodró lendületű könyv. Inkább a nemzeti-polgári közéletünket manapság is aláásó társaságokra és jelenségekre irányítom a reflektorfényt. Mező Gábor könyve tudományos őgyelgés helyett krimibe illő fordulatokkal mutatja be kultúránk évtizedeken át zajló megszállását és ennek máig ható következményeit.
Hozzátette: elolvasni sem a minden bizonnyal részben olvasóink körében is népszerű ikonok lemeztelenítése, gyarlóságuk leleplezése okán érdemes, hanem egyfajta tanmeseként, amiből mai közéletünkre vonatkozóan is sokat tanulhatunk. A bolsevisták a szörnyeszme megszületése óta félhomályban építkeztek, „mindenük az illegalitás” (Cseh Tamás legendás, hatalomátmentős szatíráját idézve). Nemcsak a hatalmukat biztosító, megszálló Vörös Hadsereg és a brutális terror, hanem a körmönfont hálózatépítés révén tudták olyan gyorsan letaglózni és elfoglalni a sok évszázados-évezredes kulturális és nemzeti hagyományú országunkat. E hálózatépítés ma sem ért véget, csak napjainkban a háttérerőt már nem Moszkva, hanem a jól ismert globalista pólus biztosítja. A PestiSrácok főszerkesztője kiemelte:
Mező Gábor a könyvében felidézi Stephen Koch, a Columbia Egyetem professzorának lebilincselő művét, mely a Kettős szerepben – az értelmiség elcsábítása címet kapta. Ebben Koch társutasoknak nevezi azokat az embereket, akik ugyan nem voltak a szovjet NKVD ügynökei (ellentétben például Károlyi Mihálynéval, jegyzi meg a szerző), de Sztálinék érdekeit képviselték. Ilyen társutas volt például Ernest Hemingway. Koch leírja, milyen trükkökkel hálózta be az NKVD és a vele együtt mozgó Komintern ezeket az embereket. Érdekesség, hogy a világ művészeinek beszervezésében a Koch által csak magyar maffiaként emlegetett moszkoviták a legsikeresebbek közé tartoztak, köztük a vörös terrorban is érintett Pogány József, Alpári Gyula és Dobos László. Élükön egy bizonyos Münzenberg, a szovjetek Goebbelse állt.
Mező Gábor így jellemzi az elért eredményt: „Az általuk kitűnően felépített rendszer emberei, ügynökei és társutasai az ügyesen, aprólékosan, minden részletre odafigyelve megszervezett sajtó és propaganda segítségével olyan pozitív jelszavakat hangoztattak, mint például az antifasizmus, a béke, a szabadság és az egyenlőség, miközben a hátország és a megrendelő szerepét egyszerre eljátszó Szovjetunióban éppen felépítették a világtörténelem egyik legembertelenebb rendszerét.” Innen Mező Kochot idézi:
Sztálin elsősorban a nyugati társadalmakat akarta befolyásolni, amelyekhez legegyszerűbben a társutas értelmiségen, írókon, publicistákon, filmeseken, képzőművészeken, filozófusokon keresztül juthatott el. Az általuk végzett munka a két világrend között vívott nagyhatalmi versengés talán legfontosabb eszköze volt.
Ismerős a helyzet? Nem véletlenül – teszi hozzá Mező Gábor, majd áttér a mi társutasainkra.
Vannak olyan hangok, akik szerint az 56-tól elhatárolódó nyilatkozat aláírásával szinte minden magyar író társutas lett a Kádár-rezsimben. Nem osztom ezt a nézetet, az egy pokolian nehéz helyzet volt. Sokan azért írták alá az ENSZ-nek szánt tiltakozást, hogy másokat védjenek. Itt a börtön, a teljes elsüllyesztés volt a tét. […] Minden ügyet, történetet a hátterével együtt érdemes értékelni. De ezt nem szabad megspórolni. Illyés Gyula szerepén és kényelmes életén is érdemes elgondolkodni. És mi lett volna a másik, radikálisabb út? Mondjuk a népi-irodalmi irányzat még teljesebb háttérbe szorítása
– lamentál A kultúra megszállása írója, aki könyvében azokat a társutasokat is bemutatja, akiket a Kádár-rendszer vége felé építettek fel, hogy aztán 1990 után is nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de aktívan politizáljanak, többségükben a patrióta jobboldal ellenében. Ők, a magukat függetlennek címkézők – mondjuk ki: nemzetárulók – a valódi, teljes rendszerváltás helyett végbement békés átmenet megkerülhetetlen véleményformálói, véleményterroristái lettek.
Közülük Mező Gábor személyesen is bemutat jó néhányat, akik a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ megalakulásával gyorsan liberális rendszerváltóvá transzformálódtak. Bródy Jánostól a nyolcvanas évek végén egy interjúban nyájasan közvetlenkedve megkérdezte az akkoriban igen beágyazott Ablonczy László kritikus (igen, annak az Ablonczynak az apja): „A szabadfoglalkozású zenészek szakszervezetének vezetője voltál. Lemondtál. Miért?” Mire a közkedvelt beatzenész és hivatásos nyünnyögő Bródy így felelt: „Nézd, én átmeneti ember vagyok. Sok mindenhez értek. De semmihez se igazán.” Persze Bródy korántsem volt olyan ártatlan, ügyefogyott káder, hiszen szakszervezeti vezetőként az 1981-es tatai rocktanácson Aczél György kultuszminiszter embereitől lényegében Nagy Feró és az „elhajló” rockzenészek betiltását követelte.
Huth Gergely szerint nem meglepő, hiszen a nagy hivatásos lázadó akkoriban Koncz Zsuzsával és Zoránnal az Országos Béketanácsban és KISZ-rendezvényeken tüsténkedett. Zorán – akit Mező Gábor annyiban méltat, hogy a rendszerváltoztatás után legalább felhagyott a politizálással – például a szánalmas Láma nevű együttesével odáig tolta a maga opportunista, társutas projektjét, hogy a KISZ belügyminisztériumi bizottsága tatai táborában szórakoztatta az ifjúkommunistákat, többek között Nagy Bandó András és Kende Péter társaságában, Horváth József, a III/III. vezetője és Csikós József, a belügy propagandafőnöke, későbbi nagyipari olajszőkítő előtt.
De mitől válik Mező Gábor nagyon is olvasmányos, mégis annál tényszerűbb könyve tanmesévé? Attól, hogy a társutasok és a sleppjükben sikeres karriereket építő „utazóhalak” ma is boldogan lubickolnak. Rájárnak az állami mézesbödönre, a nemzeti oldal jóvoltából megszervezett fesztiválok színpadjairól röhögnek az arcunkba, hogy hazatérve aztán rögtön el is határolódjanak tőlünk. Huth Gergely zárásként Mező Gábort idézi, aki amikor idén februárban, rangos társaságba lépve kiérdemelte a Lovas István-sajtódíjat, a beszédében azt mondta:
A korábbi bolsevik, későbbi posztkommunista banda sohasem volt mértékletes. Mindig elkezdte magát túlzabálni, még morzsákat sem hagytak az asztalon, és ez előbb-utóbb a nagy erőkkel manipulált társadalomnak is feltűnt. Lehetne ez intő jel sokaknak a jelent tekintve is. Mert a hosszan tartó győzelemnek és sikersorozatnak ez az egyik ára. Elkényelmesedés, az utazóhalak megjelenése, kontraszelektált utánpótlás, szóval csak a szokásos. Győztesnek lenni sem könnyű.
Legyen tehát ez tényleg intő jel mindnyájunknak!
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Szankci Manci
2023-08-09 at 11:55
Úgy tűnik, hogy az idén elmaradt az ünnepi könyvhét, sem Dobrev Klára megjelenése, sem a Vámos és Vásárhelyi könyvek bódult rajongói nem emelték az esemény szintjét.
Csak egy kiadói lista volt az egész, aminek konyveit nem is lehet kapni?
Ezek szerint
2023-08-08 at 20:09
Miről beszélünk? A könyvhére megjelent egyik könyvet akartam megvenni a Libriben 5 nappal az esemény után. Nem, nem a Csurkat, nem a Mező Gabort, mert azokat látni sem lehetett a százezer könyv között és nem is volt. Hanem csak egy mezei tűrt kategóriásat. Küldtek abban a legnagyobb melegben egyik bevásárlóközpontbol a másikba, míg valahol valaki bepotyogte, hogy letezik-e egyáltalán, hát volt a központi! raktárban, meg is rendelte, még ugyabban a melegben érte is mehettem.
Ebben az a szép, hogy Libri többségi tulajdona ekkor már átkerült jobb kézbe.
Ezt a Librit kár volt megvenni, ennyit még a komcsiknal is el lehetett intézni, az ember csak várt, hogy elojöjjön az eladó a bolti raktárból, igaz nagysokara, mert nagyon erősen kereste. Sok akadályt küzdött le, de hozta.
Tara Bella magántáncos
2023-08-08 at 19:29
Netta, minden kilométerkőnél családostul, bőröndök becsatolva. autostopra várva, de csak ragogumit és kis pénzt guritanak feléjük, míg ész nélkül szedegetik, kapkodjak a földről, az autók elhajtanak.
Veled Uram, de nélküled
2023-08-05 at 18:53
Az én padlásom nincsen tele mindenféle,zavart agyú, politikai-filozófusok limlomjával. De politikailag beskatulyázni olyan (zene)szerzőket,előadókat, akiknek szavain-dalain csüngve váltunk büszke magyarokká…gusztustalannak tartom. Napjainkban a szolgálatos ” Acél Györgyök” Tóth Gabival és egyéb hasonszőrüekkel próbálkoznak.Lelkük rata.
Ui. Nos filozófoskák, kikre gondolhatok ?
Ezek ugyanazok
2023-08-05 at 14:52
Azért az is kiderül a könyvből, hogy a mostani író , művész társutasok már inkább minőség csökkenést és számbeli csökkenest mutatnak, mérve őket Hemingway-hoz, vagy akár a Sötétség délben Budapesten született írójahoz, Sartre-hoz, vagy a könyvben is szereplő Kardoshoz, a nagyformátumú erkölcsi nullahoz.
A mostaniak elfogytak, hogy már kénytelenek egy évben többször címlapra tenni, ugyanazokat, hol a gyerekük, hol a különleges betegségük, vagy levágattak a hajukat, vagy megnovesztettek.
Kicsiben,ez olyan, mint régen volt. Hogy mi volt régen nagyban?
Erről szól a könyv.
Hans Landa
2023-08-04 at 08:58
Netta:10/10 sajnos……..
Hans Landa
2023-08-04 at 07:58
Tudományos libsizmus:Zoránnal és familiájával kapcsolatban teljesen,az LGT ügyben csak részben értek egyet.Az NSDAP-tagság jogosan vet fel kritikát,a keleti fronton szerzett Vaskereszt kitüntetés viszont más tészta,ez katonai teljesítményért adományozták,H.Schmidt tudtommal nem volt párttag.
bl
2023-08-03 at 21:03
A kultúrát nemcsak az ÁVH szörnyetegei szállták meg/szállják meg, hanem a posztmodern ember is, aki tulajdonképpen már nem is ember: egy irracionális valami, cinikus, hite csak a gonosz felé van, hiányzik belőle minden építkezés, mindent szétbont lerombol, szabadságnak hiszi az öngyilkosságot/gyilkosságot, stbstb. Annyira életellenes, hogy a bugyrai hasonlóak a legvadabb kommunistákéhoz. A fejlettnyugat őrült tendenciái.
Nahát
2023-08-02 at 20:00
Ütötték, rúgták a néptáncmozgalmat, ahol érték. Még Demszky is harcolt ellene a maguk liberálisan aljas módszereivel. Az éves budapesti táncháztalálkozókat aljas módon Nagypéntekre szervezték, hogy a hívő keresztény magyarok ne tudjanak rajta résztvenni. Gyalázatosak!
Ezek szerint
2023-08-02 at 18:18
Akkor még vedd figyelembe azt is, hogy nem lehet fantazialni a kommunista rémtettekről, kizárólag arra van engedélye a jobboldali kutatónak, hogy arról írhat, amit rendőri szemle, vagy jegyzőkönyv, újságcikk igazol. És meg is van még, ami azért lehetséges, mert minden tivornyan résztvevő író, művész akik sokat köszönhetnek Kardosnak elsősorban a saját anyagait daraltatta le, nem törődött a jótevője nimbuszaval.
lia
2023-08-02 at 17:12
Sajnos, borzalmasan átvertek mindenkit a szocializmus könnyűzenei és humorista sztárjai. Ez van. Ja, egy sem kért bocsánatot!!!
Édi
2023-08-02 at 17:11
Se Kardos, se Mátay és Ignotus nem élnek lemenőik sincsenek, hogy bárki rossznéven vegye a történetüket.
Akár görög sorstragédiának fel lehetne fogni az egészet, ha nem merjük már annak, ami. Magyar tragédiának, és sajnos a folytatásos fajtából, mindaddig, amíg nem tesz valaki pontot a végére.
Tudományos libsizmus
2023-08-02 at 15:55
Az kifogástalan demokrácia NSZK kancellárja 1966 és 1969 között az egykori náci párttag Kiesinger volt.
Kiesinger kancellár szövetségi kormányában pénzügyminiszter volt a Vaskereszt első osztályával a második világháború keleti frontján kitüntetett százados Helmut Schmidt szociáldemokra politikus.
Ugyanennek a kormánynak volt külügyminisztere Willy Brandt, aki 1933-ban pártutasításra emigrált Németországból, majd végül beállt a németellenes norvég ellenállásba.
Képzelem, milyen lehetett egy kormányülés, amikor a büfében felidézték egymás között a régi időket.
Theo
2023-08-02 at 15:42
Hajrá Mező Gábor, köszönjük!
Kérem folytassa a kutatást napjainkig!
A popzenei részhez még annyit tennék hozzá, hogy ez, mint az első teljesen internacionalista eszköz a világ fiataljainak egysegesiteseben, stratégiai kérdés volt és az a mai napig. (Csak mi nem élünk vele), ki tudja miért)
A narko piacnak is fontos üzleti terepe a mindenféle koncert, meg fesztival. (Mikroadomanyok eredete?)
Erdős Peterrol ne feledkezzünk negsemmikepp, lényegében ő döntötte el, hogy melyik popzenei szereplő maradhat életben. Jobboldali szóba se jöhetett, de a baloldali énekes hölgyek is tudnanak mesélni a szereposzto divanyarol. Emberként is egy undorító fajzat volt, bár lehet, hogy mind az.
Egy biztos, aki csak muszajbol csatlakozott ezekhez, az azonnal lepattant róluk a rendszerváltás utan, nem tolta tovább a szekeruket.(pl. a rockzeneszek, a Korall, az Omega, az Edda , Szörényi, Kovács K., Zalatnay,,Szikora, stb., a Bikini és még diszkréten akár Fenyő, vagy Zorán is.
Nincs tehát mentség, aki úgy maradt, az vérkomcsi és pont.
Sas
2023-08-02 at 15:35
Csak addig nem lesz nemzeti tragédia abból, hogy fideszesek, illetve beépített emberek pénzelik az ellenséget, és ráhordják fiatalokra-pl.P Bori, stb, ameddig a hülye GYF él.Ez ellen már tűntetni kellene-.Név szerint tudható , hogy ki a főszervező.Elképesztő, hogy még a csőcselék-szintet is pénzelték-pl.Krúbi-illetve ráengedték Debrecenre.Ez elmebaj.Nem lesz mindig GYF-aki -szerencsére annyira hülye, taszító.Az szdsz idején messze nem volt ilyen szélliberalizmus-ők tudták, hogy az ellenfeleiket nem szabad segíteniük-a fidesz-oldal 10 milliárdokkal tömi az ellenségeit.
varga eszter
2023-08-02 at 15:14
Netta2023-08
Az SZDSZ múltja önmagáért beszél!
Netta
2023-08-02 at 15:05
először még minden rendben van, ám egyszer csak megjelenik a parazita és élősködni kezd az addig „normálisan” működő rendszeren. Sokféle elmélet van arról, hogy mi is történik ilyenkor és főként, hogy miért. Kétségtelen, parazitának lenni mindig sokkal kényelmesebb és „energiatakarékosabb”, mint a „normál” tápláléklánc rendszerébe betagozódni. Elképzelhető, hogy ez az összefüggés mint kísértés állandóan jelen van, de nem mindig alakul ki e kísértésből a parazitizmus. Ha a tradicionális rend kohéziója elég erős ahhoz, hogy csírájában elfojtson minden parazitizmust, akkor az nem tud megjelenni. “
Bogár László
#
P.s.
Rendben, főszerkesztő úr, de akkor mi az a Fodort rehabilitáló ciij?
Tudományos libsizmus
2023-08-02 at 15:01
Zoránról pedig annyit, hogy biztos rendes ember, de se hangja nincs, se gitározni nem tud, se zenét szerezni nem tud.
Ergo: egy nagy nulla, legalábbis a zeneiparban.
De legalább szintén kiváló sajtója volt világ életében. Jugoszláv sztálinista (=nem titoista) komcsi família, ha jól tévedek.
un hun
2023-08-02 at 14:59
A kérdés csak az, hogy miért lubickolhatnak még mindig boldogan, miért lehetnek ott még mindig a nemzeti oldal által megszervezett fesztiválok színpadjain? Amíg ez így van az egész csak fölösleges szájtépés.
Bodó Attila
2023-08-02 at 14:59
Az mszmp ben is voltak akik szakmai kényszerből vagy pozitív tenniakarásért
bekényszerültek a seggnyalók közé.A lényeg az hogy hova érkeztek.A rendszer váltás volt az igazi vízválasztó,kiből maradt vagy lett külföldről fizetett internacionalista globalista hazautáló,és kinem./énis voltam úttörő/
Orientál
2023-08-02 at 14:42
Tudományos libsizmus Én még valakit megemlítenék aki – mint kezdetben az Omegát – úgy késöbb az LGT-t felemelte ,ő Adamis Anna kezdetben az LGT szövegírója volt . Ritka az ilyen tehetséges szövegíró mint Adamis Anna. Alkotásaiért megérdelmelte az állami elismerést.
Netta
2023-08-02 at 14:39
Tudományos libsizmus
2023-08-02 at 14:29
Presser rutinos slágwergyáros. Elkapta
a klezmer-arab ritmust és vidám nótákat
szórt szartaszene. Adamis, aki azóta már nemzeti
lett, viselhető szövegeket rittyentett. (De azért költőnek őt se nevezzük ki,
mint ahogy Bródy sem az. ) Nem rosszak azok, amúgy.
.
1996-ban, az 1100. évforduló alkalmából,
amikor közpénzen koncerteztek a Hősök terén, akkor kiléptek:
Somló beleröfögte a lelkes magyar közönségüknek az arcába:
“Mi 6000 éves nép vagyunk”.
Nyilván ez az ócska, primitív provokáció a zenekar összes tagjának
a jóváhagyásával történt.
Tudományos libsizmus
2023-08-02 at 14:29
Presser akkor volt utoljára valaki, amikor Barta Tamás volt az LGT gitárosa.
Utána az LGT Presserrel együtt átment sramlizenekarba. Még Karácsony Jánossal kezdhettek volna valamit, aki szintén kiváló gitáros, de valahogy mégis leragadtak “A Kicsi, a Nagy, az Artúr, és az Indián” féle vásári muzsikánál. Presser irányításával.
De legalább kiváló sajtója/sajtójuk volt.
aladin
2023-08-02 at 14:27
Hát ez a vén szar hetihetes még él? Csodálatos vagy feltámadt.
Orientál
2023-08-02 at 13:59
Ezek a balliberális zöld Bródyék nem csak kommunisták de fasiszták is akik mindent teljesítenek Soros Györgyéknek ,ilyen az hogy együtt politizálnak ezek a balliberális zöld Bródy Jánosék Gyurcsányék a hitlerista zsidózó jobbikos elvtársaikkal. Hát igen a zsidó származású Bródy János politikai együttműködésben elvtársi viszonyban van a fasiszta zsidózó jobbikos elvtársaival – már ezt Vonéák vezetésük alatt elkezdték.
Netta
2023-08-02 at 13:52
“Így szállták meg a kultúrát az ÁVH szörnyetegei”
Igen. Szép dolog, hogy neki, nekik már megadatott
a kutatási engedély. Persze, ők sem nézhetnek mindenkinek
a körmére, mert az utódok, ugyebár…
Hatalmon vannak ma is a pénzosztó helyeken,
a politikában, a kultúrában a kölykeik és unokáik.
.
A kultúrát már összemosták: a befogadó Nemzeti Színházzal,
a “világzene” nevű katyvasszal, melyben az autentikus elemek
eltűnnek a moslékban. Elfoglalták a határon
túli magyar kultúra stratégiai központjait. Ugyanúgy áthangolják
a még élő magyar műhelyeket, mint itthon.
A köztévében nézhetetlen gagyi-sorozatok, meg alibinek seggrázós,
link “Magyarország, szeretlek” c. izé. Értelmes, tartalmas műsor elvétve, az is éjszaka.
.
2019-ben átengedték a fővárost a szutyok csürhének. Kár tagadni. Nem volt kampány, Tarlós is nyilatkozott erről.
És most már nekifogtak a nemzeti és az internáci politika összemosásának.
Tusnádfürdőn Péterfi Bori és hasonszőrűek húzták a talpalávalót.
Fodor, Schiffer hazudozza tele a jobboldali médiumokat az SZDSZ újmúltjáról.
Sorakozik Retkes, az utolsó, villanykapcsolgató elnök,
aki anno előrelátóan “bocsánatot kért” az SZDSZ ősbűneiért.
A jobboldali orgánumok vagy összeolvasztva, vagy betagolva (lásd. 888), és vagy lezüllesztve bulvárba (gondola, origo stb.), vagy liberális hibrid, mint a HírTV.
Schiffer már hinti, hogy a Momentum nem a DK utánfutója (DE!)
.
Fontos a régmúlt, de még fontosabb lenne a jelen.
A fentiek leszármazottai ott minden kilométerkőnél, és velük van
kikövezve az út szinte teljes szélességben. Miről beszélünk?