Így már nem fájnak annyira a pofonok: csinos kis KFC-hirdetések jelentek meg az Indexen
Mindenkit örömmel tölthet el a hír, hogy végleg megoldódott a Kentucky Fried Chicken (KFC) nevű gyorsétteremben néhány napja – általa vitatott módon – kidobott indexes újságíró, Szabó Zoltán drámai kálváriája. A többször arcon ütött Szabó esete nyomán a KFC nemcsak kirúgta ominózus biztonsági őrét, de még bocsánatot is kért. Sőt, a mai nap fantasztikus híre, hogy a KFC még tovább ment a túlkompenzálásban, és immár aranyos kis hirdetéseket is vásárolt az Index felületén. Hát végződhetne ennél boldogabban egy ilyen szomorú történet?
Sőt, a bocsánatkérés és a biztonsági őr karrierjének kettétörése mellett az is nagy boldogsággal töltheti el a Szabó Zoltán sorsáért aggódókat, hogy a KFC megígérte, kicsengeti azt a félmillió forintot is, amelyet Szabó követelt az eset nyomán. Igaz, a pénzt nem ő kapja majd, hanem egy alapítványhoz kell majd utalnia az étteremláncnak. A heppiend kedden lett teljes, amikor az Index honlapján föltűntek a KFC friss reklámjai.
- Tehát nem elég, hogy a bántalmazás miatt kirúgták állásából a biztonsági őrt, a jelek szerint azt is sikerült kiharcolnia a portálnak, hogy a megfélemlített, ország-világ előtt megalázott KFC egy halom fájdalompénzt beleöntsön az Indexbe hirdetés formájában.
Mi ez, ha nem a történet boldog lezárása? Csók a naplementében. Pénz a kasszában.
Ilyen csak diktatúrákban fordulhat elő...
Szabó Zoltán múlt vasárnap este egy újságíróknak szervezett viszkikóstolásról tartott hazafelé, amikor betért az általa igencsak favorizált KFC-be. (Az étteremről néhány nappal korábban lelkendező kritikát is írt. A cikk alatt viszont nem szerepelt, hogy fizetett pr-anyag lenne – noha stílusából ítélve annak tűnt. Győződjenek meg róla önök is, ITT elolvashatják.) Szabó Zoltán a megverése kapcsán előadta, hogy szerinte nem volt részeg, bár a „viszkiket nem köpte ki” a kóstólás során. Aztán betért a KFC-be, ahol a hosszú sort végigállva csak úgy voltak hajlandók őt kiszolgálni, ha elviszi az ételt. Erre ő kérte a panaszkönyvet. Azt nem kapta meg, viszont kidobták. Majd amikor vissza akart térni, a biztonsági őr többször megcsapta őt. Bár Szabó Zoltán az esetet a Facebookon írta meg mondván, nem lenne stílszerű tőle, ha lapjában tenné ezt, később az Index is beszámolt az esetről számos cikkben. Aztán az egész ballib média is rárepült a történetre. Természetesen volt, aki a sztorit összefüggésbe hozta napjaink kilátástalan diktatúrájával is. Ugyanakkor a PestiSrácok.hu megírta, nem biztos, hogy annyira fekete-fehér volt a történet, mint ahogy arról az ütéseket elszenvedő, némileg beviszkizett Szabó Zoltán beszámolt.
Puzsér és Tibi atya is megbántotta
Akadtak mások is, akik gonosz módon nem fakadtak sírva Szabó Zoltán történetén, sőt az áldozatot kezdték el csipkedni. Például Puzsér Róbert, a Magyar Nemzet publicistája is így tett, aki internetes bejegyzésében többek között a következőket írta:
Szabó Zoltán, a megvert újságíró ennek az étteremláncnak a megszállott rajongója volt. Semmi baja nem volt a Kentucky Fried Chicken működésével, míg egy nap személyes sérelem nem érte. Épp úgy imádta a Kentucky Fried Chickent, ahogy a Való Világot, az Éden Hotelt, vagy a többi trash-realityt. Ahhoz, hogy kifejezze Szabó Zoltán rajongásának mértékét, alighanem volt kollégája, a 444-es Szily László állt a legközelebb, amikor az Index tartalomfejlesztésért felelős főmunkatársát nemes egyszerűséggel a Kentucky Fried Chicken igazgatótanácsi tagjának nevezte. (...) A fentiek ismeretében a Napnál világosabb, hogy váratlan megveretését megelőzően Szabó Zoltán a Kentucky Fried Chicken étteremlánc önkéntes PR-osaként tevékenykedett – épp ahogy immár másfél évtizede önkéntes PR-osa a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, és az azokból kiáradó permanens elaljasodásnak. (...) De vizsgáljuk csak meg, miből lett a verésig fajuló konfliktus! Nem abból, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára. Ha Szabó Zoltánban csak egy cseppnyi együttérzés lett volna az egész nap olajgőzben robotoló alkalmazottak iránt, akik hat-nyolc órányi munka után próbálják elérni az utolsó villamost, akkor aligha csinál problémát abból, hogy „a tizenegy titkos fűszer keveréke által olyan finoman csípőssé tett” vacsoráját esetleg nem az étterem területén fogyasztja el. Csakhogy Szabó Zoltán kurva befolyásos ember, aki soha nem annyira éhes, mint amennyire önérzetes: a Kentucky Fried Chicken önkétes PR-osa, az Index kultúra rovatát elzüllesztő, felkapaszkodott pénzes proli leszarja, hogy lejárt az alkalmazottak munkaideje, ő akkor is az étteremben akarja elfogyasztani a vacsoráját. Neki ez jár: ő szarja a kultúrát, ő szarja a trendeket, ő Mr. Index.
Tibi Atya is nagyon elítélendő módon szintén kiosztotta a monoklijait vasaló újságírót, ahelyett, hogy kiállt volna mellette. Már blogbejegyzésének a címe is sokakat felháboríthat: Szabó Zoltán seggfejként viselkedett. És néhány idézet a botrányos műből:
Szabó Zoltánnak nehéz hete volt. A kapitalista tápláléklánc alján álló felszolgáló, aki tegnap hajnali fél öttől ott volt zárásig, ma pedig nyitásra érkezett, megvárakoztatta. Pedig ő elfoglalt volt. A bolti eladó meg értetlenkedett is. Ráadásul nem elég illedelmesen. Utána el kellett szenvednie egy fényűző viszkikóstolót. (...) Ezek után Szabó, az index szociálisan érzékeny szerkesztője, az egyetlen emberbe rúg, aki erről nem tehet: a KFC pultosába. Nem ő dönti el, mit írnak ki, és mit nem, ő regisztrálja szépen a rendelésedet napi 12 órában, vasárnap este is, és elmondja, amit neki mondanak. A teljesen képtelen akadékoskodást követően persze valóban bunkó volt a pultos, ami akár annak is betudható, hogy ő a Király utca sarkán éjszakázva valószínűleg tudna olyan dolgokat mesélni Szabó Zoltánnak a „szar hét” fogalmáról, amikkel mi, balkáni prolik is jobban azonosulni tudunk, mint Szabó traumáival. (...) Csakhogy neki semmi baja azzal, ha művész úrnak teszik félre a paradicsomot, az elvtársnak meg a felsált. Neki azzal van baja, hogy a viszkigurmés sznobéria közepette ő volt a művész úr és az elvtárs, de amint kilépett az értelmiségi fémjellel hamisított elitből a mocskos prolik közé, többé már nem. Mi más lehet a magyarázat arra, hogy valaki egyszerre állítja magáról, hogy ő szociálisan érzékeny européer, hogy aztán ugyanazzal a levegővel baszakodjon egy szerencsétlennel, akit az anyagi összeomlástól egy gyorséttermi pult választ el?
