Hiába tárta 1992-ben a nyilvánosság elé Molnár Károly, hogy tudomása szerint Szepesi György, Ipper Pál, Kalmár György és Róbert László a forradalom alatt a rádió “operatív tisztje” volt, az ügyből semmi sem lett. Most, huszonhat (!) évvel a cikk után részben igazságot szolgáltathatunk Molnárnak: mind a négyen a hálózat emberei voltak, ha nem is feltétlenül “operatív tisztként”. Szepesi “Galambosként”, Ipper Pál az ÁVH tisztjeként, Kalmár György és Róbert László titkos munkatársként (utóbbi később szt-tiszt lett) szolgálta a rendszert. Róbert a rendszerváltás után a MÚOSZ elnöke lett, a társairól jelentő, a forradalom alatt megbocsáthatatlan rádióbeszédet tartó Szepesit még ma is úgy simogatják, mint az Aranycsapat 12. játékosát.
„Kik voltak operatív tisztek a Rádióban? Kalmár György visszautasítja a vádakat”
– ezzel a címmel jelent meg 1992-ben egy cikk a Népszavában. Az írásban felidézték Molnár Károly, az ’56-os Szabad Kossuth Rádió és később a Szabad Európa Rádió egykori munkatársának sajtótájékoztatóját, amelyet egy szőnyeg alá söpört ötvenhatos ügy kapcsán tartott. „ – Az aláírók jelentkezését várom – mondta Molnár Károly […] A száz aláíró, akiket említett, azok az egykori (vagy még mindig) rádiós, ma már esetleg tévés dolgozók, akik az 1956-os forradalom után aláírták azt a nyilatkozatot, amit az ENSZ-hez is eljuttattak, s melyben kifejtették: az ENSZ úgynevezett ötfős bizottságának állításával ellentétben a Rádió épületét ’56-ban szervezett fegyveres támadók ostromolták, tehát nem forradalmárok, hanem ellenforradalmárok.”
A Magyar Rádió épülete /Fotó: Fortepan.hu
Molnár a cikk szerint azt várta (bár nyilván nem várta), hogy az egykori aláírók vállalják, esetleg tagadják meg egykori nyilatkozatukat. Szerette volna, hogy Gombár Csaba rádióelnök a megújult Rádió nevében vonja vissza vagy igazítsa helyre ezt a szégyenteljes szöveget. Természetesen hiába. Jellemző Gombár válasza (aki a médiaháború közepén ekkor sem vállalt fel semmiféle konfrontációt a régi gárdával, nem véletlenül akarta az őt kinevező MDF-kormány már leváltani), aki a Népszavának azt mondta: „a Rádió archívumában nincs ilyen dokumentum, s ő úgy véli, az valószínűleg a levéltárban található meg. Mint mondta, ő az üggyel különösebben nem kíván foglalkozni, az események tisztázása a történészek dolga.”
Ebben a reakcióban az akkor történteket ismerve semmi meglepő sincsen, de nem is emiatt figyeltem (kerestem rá) erre a cikkre.
„Végezetül elhangzott néhány név is az egykori aláírók közül – Sipos Tamásé, Ipper Pálé, Szepesi Györgyé, Róbert Lászlóé, Kalmár Györgyé – az utóbbi négy név mellé Molnár Károly a történeti hűség kedvéért hozzátette, hogy ők akkoriban a Rádióban beszervezett operatív tisztként működtek.”
Szepesi György sportriporter, Deák Ferenc és Lakat Károly a rádió mikrofonja előtt, 1949 / Fotó: Fortepan.hu
Súlyos vádak voltak ezek. Bár a Népszava több érintetett megkeresett, egyedül Kalmár nyilatkozott: „Kalmár György a személyét érintő vádakra reagálva úgy fogalmazott: nem emlékszik arra, hogy ilyen nyilatkozatot valaha is aláírt. Azt pedig kifejezetten tagadta, hogy operatív tiszt lett volna. Molnár Károlyra úgy emlékszik, mint egy bukott emberre, akit mindenhonnan kirúgtak, s akinek Szepesi György kérésére ő biztosított munkát az Új Tükör magazinnál, amikor nem volt állása. Szepesi Györgyöt és Róbert Lászlót hiába kerestük tegnap, hogy véleményüket megkérdezzük, nem sikerült őket elérnünk.”
Kalmár válasza bicskanyitogató, de a szokásos narratívát követi. Egyrészt még a nyilatkozat aláírására sem emlékszik, másrészt az őt megvádoló embert „bukottnak” nevezi, akinek még ők biztosítottak munkát Szepesivel.
Most utólag igazságot szolgáltathatunk Molnár Károlynak. A négy név mindegyike a Hálózathoz tartozott, nem is akármilyen beosztásban.
I. Kalmár György titkos munkatárs
A négy említett rádiós közül Kalmár Györgyről mostanában írtam meg, hogy a futtatott hírszerző-újságírók egyike volt, aki titkos munkatársként külföldi fiatalokat környékezett meg az állambiztonság számára.
Kalmár ezenfelül a szovjet KGB újságíró-fedőszervének budapesti iskoláján tanított, képzelhetjük, milyen szinten volt bekötve a diktatúrához.
Lakat Károly a mérkőzés előtt felolvas egy nyilatkozatot(?) a mikrofonba, mellette balra Szepesi György riporter, közöttük félig takarva Gulyás Gyula riporter, 1949 / Fotó: Fortepan.hu
II. Szepesi „Galambos” György
Szepesi György, az Aranycsapat állítólagos tizenkettedik játékosa „Galambos” fedőnéven jelentett a belső elhárításnak. Őt mint besúgót először Paul Lendvai leplezte le, hiszen mások mellett ő is jelentett az egykori „társadalmi kapcsolatról” (Lendvai ávéhás múltjáról cikkem itt).
A most, február elején a születésnapját ünneplő Szepesi három munkadossziéja közül csak egy maradt meg, abban „Galambos” többek között arról értekezett, hogy – idézem – „szét lehetne zuzni” Puskás-Kocsis legendát. De jelentett Grosicsról, Bozsikról, Cziborról is, nem beszélve arról a javaslatáról, amelyben egy emigráns csoport szétrobbantásáról írt.
Takács Tibor kutatása és könyve szerint Szepesit 1950-ben szervezték be. Igazi vonalas kommunista volt, 1956-ban arról vált hírhedtté, hogy október 24-én a sportolók nevében (!) tartott beszédet a rádióban, amelyben a rend helyreállítását követelte.
Abban megegyeznek a visszaemlékezések, hogy a sportolók egyáltalán nem akarták az olimpián látni, nekem egy emigráns kapus azt mondta, ki akarták dobni a repülőgépből…
Pályafutása a rendszerváltás előtt és után is töretlen maradt.
III. Róbert László titkos munkatárs, majd szt-tiszt
Lépjünk tovább. A harmadik személy, Róbert László (Ilkei Csaba kutatása és az elérhető dokumentumok szerint) szintén hírszerző-tudósító volt, egészen pontosan az állambiztonság titkos munkatársa, majd 1968-ban az egyik legmagasabb kasztba került, szigorúan titkos tiszt lett a III/I-nél. Őt 2016-ban tüntette ki a MÚOSZ, az akkori elnök, Komlósi Gábor adta át a tiszteletbeli tagságról szóló emléklapot a „külpolitikai riporterek doyenjének”. A díjat itt is kipipálhatjuk. Saját könyvének fülszövege szerint csodálatos embert tisztelhetünk benne, Zsidónak születni című művéről ezt olvashatjuk: „A tiszta szívű, naiv ifjúkommunistából a Rajk-per után bútortróger, később a Rádió római, illetve párizsi tudósítója lesz. Egyik vietnami könyvéhez Graham Green [Graham Greene jobban hangzana – MG] ír előszót. A Tisztelendők című, eddig harmincöt epizódból álló és folytatódó sorozata – amelynek ideáját XXIII. János pápától kapja – bejárja Európa számos televízióját. […]
A szerző élete egyik legnagyobb kalandjának tekinti, hogy felkutassa az igaz, az etikusan hatékony embert a háborúk, a faji és társadalmi elnyomás rettenetei között is, a Tízparancsolat és az Evangélium igéinek segítségével.”
Róbert még 1992-ben kikérte magának a cikket
Az Arcanum.hu folyóirat-gyűjteményének hála kiderült, hogy Róbert 1992-ben válaszolt a leleplező cikkre, azaz akkor éppen kevéssé gyakorolta az egyik fontos keresztény erényt (megbocsájtás). Pökhendi, cinikus publicisztikáját az eredeti írás szerzője, a „fiatal” és „tudatlan” „O.D.” „nevében” írta meg. Önmagáról Róbert László így harmadik személyben írt magasztalást (a jelentésekben is így fogalmaztak magukról a jelentők), amelyben állítólagos ötvenhatos reformcselekedeteit, petőfi körös tetteit elemezte. S persze kitért a négy hálózati embert reflektorfénybe állító Molnár Károly lejáratására is:
„Vajon honnan tudhattam volna [mármint O. D.], hogy ez a Molnár Károly ugyanebben a Münchenben nyomott, Budapesten ronggyá olvasott Horizont című világlapban pl. már megrágalmazta a müncheni Joseph von Ferenczyt is, a magyar SOS-falvak mecénását és így tovább és így tovább.”
Von Ferenczy / Fotó: MTI
Róbert itt egyrészt belerúgott az emigráns lapba (amit nyilván nem lehetett itthon „ronggyá olvasni”), másrészt előhozta a rendszerváltás történetének egyik leghomályosabb figuráját, Joseph von Ferencyt, a „médiamenedzsert”, aki ekkoriban Antall Józsefék köreihez törleszkedett, amúgy meg a rezsimben a Katonapolitikai Osztály tisztje volt. Róbert azt is sérelmezte, hogy a Népszava újságírója őt nem kereste meg, csak Kalmárt. Aki „az ötvenes években a Magyar Rádió párttitkára [volt – MG] , aki R. L.-lel szemben is elég keményen lépegetett fel.” [Látjuk, hogy ekkor már a másik egykori titkos munkatárs se volt szent].
Majd így folytatta: „De hát azért van a szerkesztőm, hogy megkérdezze tőlem: M. K. vajon mivel bizonyította azt, ami eltűri a nyomdafestéket? És mindent összevetve: ha kormánytagok, pártvezérek, vezérigazgatók, írók és újságírók naponta illetik egymást esetleges háromper- hármassággal, görénységgel, akkor vajon nem tenné-e jobban R. L. is, ha ilyen apróságok miatt nem kapná fel a vizet? Volt aláírás, nem volt, operatív volt, nem volt – ki figyel ma ilyesmire oda …
Valami rémlik ugyan, hogy azt az R. L.-t választották olyan 85 százalék körüli többséggel a rendszerváltás idején a Magyar Újságírók Szövetsége elnökévé. S akkor valami olyasmit talált mondani: elvállalta, mert nem utolsósorban azért akar harcolni, hogy a régi mocskot ne új mocsok váltsa fel… Hát ez úgy látszik, neki se sikerült. Le is mondott…”.
Természetes, hogy büszke a MÚOSZ-elnökségre, de pontosan tudjuk, ki kerülhetett ilyen pozícióba akkoriban. S bár a rendszerváltás után már a mocsok ellen “harcolt”, szintén Ilkei kutatásából (illetve Róbert kézzel írt leveléből – ÁBTL -) tudjuk, hogy néhány évvel korábban, a nyolcvanas években még elmaradt ruhaköltségét, és szt-tiszti nyugdíjának emelését kérte számon az állambiztonságon.
A Magyar Rádió stúdiójában Ipper Pál újságíró és Rapcsányi László riporter / Fotó: Fortepan.hu
IV. Ipper Pál államvédelmi százados
Végül nézzük Ipper Pált. Ő 1951-ben államvédelmi főhadnagy, két évvel később már százados lett, 1953-ban helyezték a Magyar Rádióhoz (ott töltötte a forradalmat), később a tévé New York-i tudósítója (!), szerkesztője, műsorvezetője lett, majd diplomataként helyezgették ide-oda. Az 1990-ben meghalt Ippert a 168 órában Mester Ákos és Győrffy Miklós búcsúztatta. Mester búcsúztatása megéri az idézetet:
„Sokan vagyunk, akik sokat köszönhetünk neki. Mert Pali – az utánunk következő korosztálynak Pali bácsi – nem csupán főnökünk volt, hanem a barátunk és szakmai professzorunk, aki észrevétlenül tanított bennünket toleranciára, tisztességre, türelemre, vitakultúrára, világlátásra, igényességre, szakmai szigorúságra, a szélsőségektől való távolságtartásra, az emberi kapcsolatteremtés fontosságára, egymás munkájának megbecsülésére és arra, hogy a csapatszellem nemcsak kialakítható, hanem át is örökíthető.”
Át is örökíthető. Ipper egyébként nem csak az ellenséget (egyház), de a sajátjait, a kommunistákat is üldözte: „Egy másik dossziéban az olvasható Ipper államvédelmis múltjáról, hogy részt vett Rajk László ügyének vizsgálatában, mint >kiértékelő és egyéb bizalmas feladatot végző személy<.” – írta róla Vörös Géza: Egyházüldözők arcképcsarnoka című tanulmányában, ami a Betekintőben jelent meg. Mások mellett még Ipper teljes anyagát sem ismerjük, de ezzel az előélettel gyaníthatóan mindenben kiszolgálta a diktatúrát.
Ipper Pál és a világ, 1979 / Fotó: Fortepan.hu
Látjuk, hogy Molnár Károly nem a levegőből szedte vádjait, még akkor is, ha valószínűleg nem lehettek mind a négyen „operatív tisztek”. Még az is elképzelhető, hogy éppen akkor egyikük sem volt az. Most már utólag, sajnálatosan későn igazságot szolgáltathatunk Molnárnak. Mind a négy megfuttatott, a rendszerváltás előtt és után is ünnepelt szakember a Hálózat embere volt.
Hamvasintezet.hu
Fotók: Fortepan.hu
Cs. I
2019-01-06 at 13:53
Igen! Sajnos, hogy ezek a gusztustalan dolgok megtörtentek!Szegyenletes, amit tettek,és még le is tadadták, stagadják napjainkban is!
zsuzsa
2018-02-19 at 20:46
Bátor Istvánnak: Orbán Viktort a KISZ közelébe sem engedték, pláne nem titkárnak! /Megbízhatatlan elemként tartották nyilván Kádár pribékjei!”/ Műszaki egyetemista unokabátyám -ma kint él tengeren túlon, különben kötelet kapott volna !- az első sorban vonult évfolyamtársaival, fegyelmezetten, énekelve. Soha nem ivott, és egyetlen évfolyamtársa sem volt “részeg”. Szégyellje magát, maga “Bátor!” Egyébként a közszolgálati Rádióban nem egy nőt ismerek, akik “Sztálin rezsim”-hez hasonlítgatják az Orbán -kormányt, miközben naponta hallani a nevüket, és annyit keresnek, amennyit nem szégyellnek. Ennyit a “diktatúránkról”.
Gabi
2018-02-19 at 09:33
Négy aljas komcsi disznó!
Ferenc
2018-02-19 at 08:24
Efftársi “látkép”. Ma már az unokák “dolgoznak”.
Névtelen
2018-02-19 at 07:16
Szóhoz s jutok 🙂
szancso
2018-02-19 at 03:48
Ez az eltusolás nem “hungarikum”. Pont ez történt a németeknél is, jól lehet itt mindenki el volt ájulva a Gauck vezette “állítólagos” mindent feltáró hivatalától.
Ott is eltüntek azok az akták, amelyek mind a nyugati politikusok – pl. Kohl, vagy Strauss – bizonyos tevékenységére adott volna feleletet, de érdekes módon eltünt minden Merkelről is. Mostanában derült ki Gauckról is, hogy bizony ő sem volt egy ártatlan bárány.
Azért elgondolkodtató, hogy senki nem került NO-ban politikai pozicíóba, aki szervezte és hatékonyan részt vett a Honecker éra megdöntésében.
Ezt a cikket olvava, MO-on is hasonlók történtek és elszomórító, hogy 2018-ban, majdnem 30 évvel az u.n. rendszerváltás után még mindig azoknak kellenne “eltünniük”, akik megprobálják feltárni az igazságot.
Artur
2018-02-18 at 13:45
Igen pontos és erős írás. Ez a fiú a legjobb történész lesz, vagy már az is.
Undorító banda volt ez, s még mindig ők döntik el, ki lehet közszereplő s ki nem. Lásd Fekete Gyula éjféli látogató írását aczélappelgyörgyről s utódairól.
Talán van aki még emlékezik rá, annak idején a Népstadionból, ami gyakorlatilag a Fradi pálya volt közvetített Szepesi. „Hazudsz Szepesi”, kántálta a nép, a Fradi kórus, mivel volt, akinél rádió is szólt a nézőtéren. Mást dumált, mint a valóság. Valóban a fociban, „Albert után a sötétség jött el.” Szepesi egy gusztustalan féreg. Ellenben Czibor Zoltán, és Puskás Öcsi, tiszta, igazi angyalok. Erkölcsi lény Grosics Gyula is. Puskás nagyon nagy embernek és magyarnak is.. Tiszta, nemes nagy lélek, egy igazi úr. Ezek a sorstalanok azonban, pontosan olyanok, ahogy a szerző leírta őket. Minden szavát igazolni tudom, egyetértek vele. Én is igy látom, tudom, ahogy Mező Gábor.
Csontvázakaszekrényből
2018-02-18 at 14:04
” Lásd Fekete Gyula éjféli látogató írását aczélappelgyörgyről s utódairól.”
Hol olvasható?
Artur
2018-02-18 at 20:05
Üdv. Naplóm a történelemnek, négy kötet.
Csontvázaszekrényből
2018-02-18 at 21:28
Köszönöm.
Csontvázakaszekrényből
2018-02-18 at 14:11
Ott voltam az UTE megalapításának 100. évfordulóján, 2005-ben, az Újpesti Dózsa Stadion udvarán, amikor nagyon sok régi dolgozó és sportoló jelent meg ott, ökörsütés, stb. Szepesi sokáig ott ült egy asztalnál , szinte egyedül (azt hiszem, hogy bot is volt a kezében, mint Kellner Ferencnek is). Az emlékező emberek jöttek-mentek, örültek a személyes találkozásoknak, keresték a régi barátokat, sporttársakat, Szepesire a kutya sem volt kíváncsi .
Csontvázakaszekrényből
2018-02-18 at 13:32
Megdöbbentő. Mit üzen a Rádió? -Kerényi Mária és Sipos Tamás műsora. Áljogi műsor, “lám, a rendszer törődik a kisemberekkel” jelszóval.
Siposnak-tudomásom szerint-, nem volt jogi végzettsége, dramaturg volt. Filmforgatókönyveket és rádiójátékokat írt. Amúgy az Újpesti Dózsa SC Ökölvívó Szakosztályának volt a “társadalmi” elnöke. Kitűnő barátságot ápolt Kellner Ferenc vezető edzővel, akit hasonlóan jóérzésű, kedves embernek ismertem meg, és a feleségén, fián kívül semmi sem érdekelt. Sipos is rajongott az ökölvívásért és a hajtásért, rendszeresen szerepelt a lóversenypályán. Ismertem, nagyon barátságos ember volt, tele naivnak tűnő érzelmekkel. Sokat mesélt a családjáról, gyerekkoráról. Lehetett tudni, hogy zsidó gyerek volt, de erről nem beszélt. Volt egy bátyja. Mesélte, hogy az anyjuk még kiskorukban elhagyta őket. Az apjuk egyedül nevelte fel őket. A testvére a háború után kint maradt nyugaton. Sokáig nem tudott róla,hogy él-e, hal-e, nem tartották a kapcsolatot. Mesélte, hogy amikor az Alba Régia című filmjét bemutatták nyugaton is (a film 1961-ben készült), akkor egyszer csak csörgött a telefonja, s a bátyja jelentkezett közel 20 év után.
Azt mindenki tudta szerte az országban, hogy csak és csak is az dolgozhatott a tévénél, rádiónál, aki rendszerhű volt, és még kellettek hozzá “egyéb jellemzők is”. Erről ő sosem beszélt. Nem gondoltam volna, hogy sokkal mélyebb és szorosabb kapcsolatban volt a rendszer működtetőivel.
Lám, egy “érző szívű” ügynök. Nagyon nagy csalódás.
Csontvázakaszekrényből
2018-02-18 at 14:02
Javítás: Kellner Ferenc vezető edzővel, akit hasonlóan jóérzésű, kedves embernek ismertem meg, akit a feleségén, fián kívül semmi sem érdekelte.
tiborka
2018-02-18 at 10:37
Szepesi még a magyar focira is tett egy-két lapát sz@rt a “rendszerváltás” után.
“„szét lehetne zuzni” Puskás-Kocsis legendát.” Ezek után volt pofája egy régi (1990. előtti) válogatott meccs után Puskásnak feltenni a kérdést, hogy “Nem jössz haza, Öcsi?”
Zsebe László
2018-02-18 at 10:32
A szar mindig a felszínen marad.
abc
2018-02-18 at 10:14
Sajnos még most is mindenhol és minden szinten jelen vannak ezek a diktatúrák spionjai.
Csontvázakaszekrényből
2018-02-18 at 13:32
A hálózat, ha szakad, újrafoltozzák…