Végre, végre, végre! Háromszor is csak ezt mondhatjuk a Magyarságkutató Intézet által, kormányzati támogatással készült animációs film kapcsán, amely a magyar történelem egyik legnagyobb súlyú csatáját, a 907-ben lezajlott pozsonyi csatát mutatja be. Végre film készült erről a hatalmas magyar győzelmemről, végre szó esik ennek valódi jelentőségéről és végre hiteles őstörténeti- és származáselméleti környezetbe lett elhelyezve nemcsak a csata, de maga a honfoglalás is. Többszörös kalapemelés az alkotóknak!
Nagy várakozással ültem le a tévé elé tegnap este. A pozsonyi csata ugyanis megítélésem szerint a magyar történelem egyik legnagyobb jelentőségű eseménye. Olyannyira, hogy a 907-ben aratott győzelemnek köszönhető egyáltalán az is, hogy ma lehet magyar történelemről beszélni, hogy itt, Európa közepén immáron több, mint 1100 éve él egy történelemformáló, nagyszerű nép, amelyhez mindannyian tartozunk. Ez okozta a várakozást és a felfokozott érdeklődést, kíváncsiságot, mert érdekelt, hogy miként nyúltak a témához a film alkotói.
Nagyszerű produktum jött létre! Tartalmilag és küllemre egyaránt remek film készült. Örömteli volt, hogy nem csak a csatáról volt szó, hanem az egész történéssorozatot elhelyezte történelmi környezetében. A film első része kiváló, szemléletes és hiteles bemutatása a magyarság, mint sztyeppei, íjfeszítő nép hétköznapjainak, életmódjának. Megtudhatjuk belőle, hogy egykoron a keleti pusztákon a nagycsaládok, nemzetségek egymástól el nem választva éltek. Lakhelyük a szállítható, természetes anyagokból készült, fűthető és jól szellőztethető jurták voltak. A sokszor primitívnek és vadnak leírt őseink rendkívüli gazdagságú motívumkinccsel rendelkeztek, amelyek akár a bőr-, akár a fém szerszámokon és használati tárgyakon, valamint az íjakon, nyílvesszőkön és tegezeken is megtalálhatók voltak.
Szívmelengető volt hallani, hogy mindvégig a Turul Nemzetségről esik szó, és végre nem “halászó, vadászó, gyűjtögető finnugor népnek” vagyunk titulálva, hanem kétséget kizáróan sztyeppei, íjfeszítő népnek, Attila hun nagyfejedelem egyenes ági leszármazottainak. Mindez felcsillantja annak reményét, hogy gyermekeink már népünk valós őstörténetével ismerkedhetnek majd meg, s nem holmi, zavaros származáselméletekkel.
Mivel a mai világban már szinte minden a látványon, a külcsínen is múlik, örömmel nyugtázhattuk, hogy az alkotás képi megjelenítésében sincs hiba, a karakterek kidolgozottak, a lovaknak még az izmai is kidudorodnak vágtatás közben, és a szél szépen lengeti az árvalányhajat. Engedtessék meg azonban, hogy kijelentsük: az igazi értéke a filmnek mégiscsak a tartalom, a hiteles és olykor tabudöntögető történelmi magyarázó szöveg, amely végigkíséri a cselekményt.
A film betétdalát Tóth Gabi és FankaDeli énekli. Forrás: YouTube
Számos kulcsfontosságú tény is elhangzik a filmben. Egyrészt a honfoglalást többször is visszatérésnek nevezi, amely pontos megfogalmazás, ha figyelembe vesszük Attila és a hunok V. századi történelmét, és azt, hogy az egyetemes történelem egyik legnagyobb alakjának, Attila nagyfejedelemnek a mai Magyarország területén volt a szállásterülete. Másrészt következetesen felemlíti a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot, lerakva egy új, és végre valóságos, hiteles származáselmélet alapjait. És szintén kiemelendő, hogy a 907 és 955 között lezajlott magyar hadjáratok – amelyeket lekicsinylő módon csak “kalandozásokként” emleget a honi történetírók egy jelentős része – valójában biztonságunk megerősítését szolgálták, miközben potenciális ellenfeleink feltérképezésére és hadisarc-szerzésre is kiváló lehetőséget jelentettek.
Ám minden információ közül a legfontosabb talán az, amivel a film is kezdődik: IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király hadiparancsa ugyanis úgy hangzott, hogy “Irtassanak ki a magyarok!” A történelmet ismerők tudhatják, hogy Nagy Sándortól kezdve, Attilán át, egészen Napóleonig, számos nagy hódító volt a világtörténelemben. Amíg azonban Nagy Sándor a hellén kultúra elterjesztéséért is vívta a maga csatáit, mert hite szerint ennek terjedése felemelte volna a meghódított népeket is, addig IV. (Gyermek) Lajos aljas módon a kiirtásunkra tört.
Nincs a világon még egy nép, amelyet nem legyőzni, nem elűzni, vagy behódoltatni akartak, hanem kiirtani. Ez is mutatja különlegességünket, miként az is, hogy ez a gyalázatos terv a rettenetes túlerő ellenére sem sikerült Lajos seregének!
Nem sikerült, mert bár a csata az első roham után a frankok győzelmét ígérte, az Attila Turul Nemzetségének színe-javát felvonultató, jól felszerelt, kiváló harci erejű seregünk Árpád fejedelem élete árán ugyan, de megvédte népét. A magyar sereg vert helyzetből is döntő győzelmet aratott. A honfoglalás beteljesedett, a Kárpát-medence magyar uralom alá került, és Trianon óta megcsonkítva ugyan, de most is abban a hazában élünk, amelyet Árpád és serege egykor visszahódított, majd utána meg is őrzött.
https://www.youtube.com/watch?v=TMclIv7BkBA
Forrás: mediaklikk.hu
Bármilyen elcsépelt, és kilúgozott jelző is az egy-egy kritika esetében, hogy “hiánypótló”, a pozsonyi csatáról készült és tegnap este a közmédiában (M5) bemutatott animációs filmre mégis ezt a jelzőt kell alkalmaznunk! A pozsonyi csata jelentősége ugyanis csak az elmúlt években kezd a helyére kerülni. Saját történelemóráimra visszatekintve, nincs emlékem arról, hogy akár az általános-, akár a középiskolában szó esett volna róla. S mind a mai napig rengeteg a lekicsinylő leírás, a hősök deheroizálása, a kilúgozott, lényegrejtő történetmesélés erről az eseményről. Nem véletlenül.
A magyarok kiirtását parancsba adó IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király szellemi örökösei ma is köztünk élnek. De szerencsére mi is itt vagyunk. Megfogyva bár és megcsonkított hazában, de ellenlábasaink legnagyobb bánatára, mégiscsak itt vagyunk!
Hála és köszönet ezért a pozsonyi csata hőseinek!
Vezető kép: A pozsonyi csata egy 1850-ben készült grafikán. Forrás: Wikipedia
Facebook
Twitter
YouTube
RSS