magyar őstörténet
Cey-Bert Róbert Gyula a PS-nek: az inga nem áll oda vissza, ahol volt – Avagy, kik akarnak sast ültetni a Turul helyére, és hogyan gátoljuk meg őket?
Ismerjük a politikai irányzatok képviselőit. Tudjuk mit mond a nemzeti oldal és mit mondanak odaát, de mi határozza meg a magyar nemzeti ideológiát? Milyen filozófiai fonal az, amelyre felfűzhetjük a történelmünket, amely összefoglalhatja a magyar öntudatot? Ezekre voltam kíváncsi, mikor Cey-Bert Róbert Gyulával találkoztam egy budai kávézóban. Sokkal többet kaptam válaszul, mint vártam. Lássuk azt az egyenes utat, amit nem csak bejárunk magyarként, de amit képviselünk is itt a Kárpát-medencében, hídként Kelet és Nyugat között. Magyar őstörténet: mindenkinek igaza volt – Honi felderítés (Videó)
A csontok nem szólalnak meg, de szinte már mégis. Elemi erővel robbant be a magyar őstörténet-kutatásba az archeogenetika az utóbbi években, a történészek, régészek és nyelvészek eredményei mellé odahelyezve az immár felderíthető vérségi leszármazások vonalait. A mintegy két évszázada élesen két – finnugor és hun, azaz türk – táborra szakadt őstörténet-kutatás olyan válaszokkal szembesülhet most, amelyek csalódást okoznak majd mindkét tábor kompromisszumképtelen képviselőinek. A honfoglalók archeogenetikai visszakövetésének eredményei mindenki várakozásait megcáfolják valamilyen értelemben, ugyanakkor mégsem érezheti magát partvonalra szorítva senki. Lényegében az látszik kiderülni, hogy a sok-sok „vagy” szó helyére „és”-t kell tennünk, mert mindenkinek igaza volt: szittyák is vagyunk, meg finnugorok is, meg hunok is. Ráadásul még avarok is, ami egy további, teljes kérdéskört vet fel. Nehéz lehet ezt így elsőre befogadni, ám az élet és a történelem sokkal rugalmasabb a merev kategóriáknál. Ki mondta, hogy a szkíták, az ugorok és a hunok nem keveredhettek egymással az ősi időkben? Hát erre csak kevés tudósunk mert gondolni. Török Tibor archeogenetikus vázolta fel előttünk a magyarság születésének állomáshelyeit és meghökkentő történetét. A székely, magyar, avar ősi írás nyomában – Honi felderítés (Videó)
A fabotok elkorhadtak az évszázadok alatt, így jobbára csak néhány, kőbe és csontba vésett rovásírásos nyelvemlékünk maradt ránk a múltból. A rengeteg megválaszol(hat)atlan kérdés mellett szerencsére egyre többet tudunk a magyarok ősi írásáról, amely ugyanakkor nemcsak a régi időkbe nyúló érdekesség, hanem ma is életképes dolog. A rovásírást nem használó magyarok számára ismeretlen élmény úgy írni, hogy minden egyes hangnak külön betűjele van – pedig ennek a kultúránk gazdagításán túl nyelvfejlesztő haszna is van. Honnan ered ez a hiedelmekkel és tudományos vitákkal övezett, a magyarságtudathoz is elválaszthatatlanul hozzákapcsolódó írásrendszer? Hogyan használták őseink, és mikor tűnt el, ha egyáltalán eltűnt? Hogyan fejtenek meg a mai tudósok egy ismeretlen feliratot? Hányféle rovásírást használtak a Kárpát-medencében, kik és hányféle nyelvet írtak le ezekkel? A számtalan kérdésből Fehér Bence klasszika-filológus igyekezett minél többre választ adni. A honfoglaló magyarok útja mentén vissza, a múlt felé – Honi felderítés (Videó)
Talán semmilyen történelmi ügyünket nem lengi körül annyi misztikum, rejtély és hitbéli meggyőződés, mint az őstörténetünket. A magyar eredetkutatás kérdéseit a közelmúltig leginkább nyelvészettudományi elméletek alapján próbálták megválaszolni a történészek, ám az utóbbi bő másfél évtizedben ez a helyzet alapvetően megváltozott. Az oroszországi, ukrajnai, moldovai ásatási és kutatási lehetőségek megnyílásával rengeteg eddig ismeretlen leletet ismertek meg a magyar régészek, amelyek elődeink vándorlásának rengeteg részletét árnyalják, vagy helyezik új megvilágításba. Türk Attila, a BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának vezető régésze segítségével Etelközön, majd az Urál lábánál fekvő Levédián keresztül egészen a hegylánc túloldaláig, a mai orosz–kazah határvidékéig, a Tobol és az Iszim folyók környékéig követjük időben és térben visszafelé őseink útját. Félázsiai fajta II. – Az vagy, aki voltál (őstörténeti áttekintés)
Ha tudni akarjuk, kik vagyunk, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, és kik voltunk. Erős bennünk az igény önmagunk megfogalmazására, ezért foglalkoztat sok laikust is az eredetünk kérdése. A keresztény magyar állam történetéről is számos rosszindulatú, marxista ferdítést tanítanak az iskolában, de még nyomasztóbb volt a homály az őstörténetünk terén. Ám az elmúlt egy-két évtizedben, amióta történészek, régészek, genetikusok álltak a kutatások élére, tisztulni kezdett a nyelvészek által felrajzolt történet. A magyarság születése már jól kivehető, de az még mindig sokismeretlenes egyenlet, hogy kikből születtünk. 
