honfoglalás
Hazánk „alapító okirata”, a vérszerződés – Honi felderítés (Videó)
A világ számos helyén ünneplik az országuk születésnapját, ami általában a függetlenség kikiáltásához, egy forradalomhoz, esetleg egy békekötéshez kapcsolódik. Nálunk talán a születésnapi buli utáni vágyakozás alakította ilyesmi eseménnyé Szent István 1083. augusztus 20-i szentté avatásának ünnepét, ám a magyar államiság nem ekkor, Szent László uralkodása idején kezdődött. Sokkal régebben, egy különleges szertartás – a vérszerződés – hozta létre a Magyar Fejedelemséget. Érdekes csavar, hogy a magyar törzsek nem is a Kárpát-medencében tettek esküt a máig fennmaradt szövetségükre, nagyjából 1200 évvel ezelőtt, hanem még a szomszédos Etelközben. Amikor egy közös edényben lévő borba csurgatták a vérüket, aznap született meg a magyar államiság. Fejedelmet és más vezetőket választottak, továbbá olyan szokásjog alapjait rakták le, amely aztán a történeti alkotmányunk képében a jogrendszerünk kiindulópontjává vált egészen a modern időkben bekövetkezett kommunista hatalombitorlásig. A vérszerződésben nemcsak Magyarország kezdete, hanem erkölcsi és törvényi kiindulópontja is visszaköszön – erről beszélt a műsorban Varga Tibor jogtörténész. Évtizedekig nem volt ellenszere Európának a magyarokra – Honi felderítés (Videó)
Mondjatok két nagy győzelmet a kalandozások idejéből! Két nagy vereség biztos könnyebben menne. Pedig arról a korszakról beszélünk, amikor öt nagy csatában vertünk tönkre német és itáliai seregeket, majd a nyugat-európaiak évtizedekig csatát is alig-alig mertek vállalni az adót szedni érkező, ellenkezés esetén pedig a városaikat felperzselő magyar csapatok ellen. A hadtörténetünk egyik legfényesebb időszaka ez a hat-hét évtized, amikor a magyar seregek állandó félelemben tartották Nyugat-Európát és Bizáncot. Miközben szomjazzuk a történelmi sikereket, a meglévőket is kiverte a magyarság fejéből a „merjünk kicsik lenni” szemléletű marxista történetírás, amely csak a merseburgi és az augsburgi kudarcot véste bele jó erősen a tankönyvekbe, sőt mindkettőt súlyos vereségként ültette el a köztudatba. Ennél azonban sokkal több minden történt a Magyar Nagyfejedelemség ragyogó hadjáratai során. Milyen hadászati és logisztikai tudást csillogtattak elődeink és milyen katonai erőt képviseltek, mennyire stabil országból indultak el szinte minden évben Nyugat-Európát megsarcolni, és miért félrevezető egyáltalán a „kalandozások” kifejezés is? Az újabb kutatások, valamint a régóta ismert források életszerűbb újragondolása révén megfogalmazódott válaszokat Szabados György, a Magyarságkutató Intézet történésze adta meg. Boomerlázadás – A „honfoglalás” egy gyilkos szó
A Boomerlázadásban Mészáros Nóra és Stefka István vendége Grandpierre Attila csillagász, író, zenész volt, aki a műsor során kifejtette, hogy miért volt fontos édesapjának és neki is, hogy a magyarok őstörténetét kutassa és terjessze. Beavatta a nézőket, hogy miért gyilkos szavak a „honfoglalás”, a „kalandozások”, és hogy mi az oka annak, hogy a finnugor nyelvcsalád részeként hirdetik a magyar nyelvet. Kiderült, hogy a magyar krónikák mindegyike a „hazajövetel” és a „visszajövetel” szót használja a „honfoglalás” helyett, szó sincs tehát erőszakos területelvételről. A csillagász véleménye szerint felháborító, ha egy népnek a nemzeti önérzetébe belegázolnak. Szerinte ez az emberi együttérzésnek és a tudománynak is ellentmond. Magyart irtani jöttek, szétverve mentek – Elhallgatott történelmi győzelmünk, a pozsonyi csata története
Még mindig nagy adóssága a hivatalos magyar történetírásnak és a magyar közéletnek, hogy múltunk sorsfordító, pozitív eseményeit nem kezeli kiemelten, nem megy át a közgondolkodásba, hogy milyen jelentős is volt az adott tett. Szomorú tény, hogy a 907. július 4-e és július 7-e között lezajlott pozsonyi csata esetében gyakorlatilag elhallgatásról beszélhetünk, miközben ez az ütközet alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy 2020-ban mi, magyarok a hazánkban, itt, a Kárpát-medencében háborítatlanul élhetünk. Nem ott, nem akkor és nem úgy, ahogy gondoltuk – új magyar őstörténet (1. rész)
Tényleg olyan volt-e a honfoglalás, ahogy az iskolában tanultuk? Merre és mennyi ideig vándoroltak őseink? Miért maradt fenn a nyelvünk, és miért nem értjük legközelebbi nyelvrokonaink beszédét? Finnugor nyelvű népként mi közünk a törökökhöz? Csupa olyan kérdés, amelyekre még nincs pontos válasza a történettudománynak, de az elmúlt évek fordulata nyomán legalább már bátran felteszik őket. Az MTA keretein belül 2012 óta működő Magyar Őstörténeti Témacsoport elsősorban az Oroszországban, Ukrajnában és Moldovában fellelt régészeti leletek alapján dolgozva alaposan átrendezte az elméletek eddigi rendszerét. Cikkünk első részében a magyarság vándorlását és a magyar nyelv túlélését vettük górcső alá Sudár Balázs történésszel, a témacsoport vezetőjével, és úgy tűnik, semmi sem úgy van, ahogy eddig hittük. A második részben aztán az is kiderül majd, hogy a honfoglalás-kori magyarok a korszak nagymenői voltak, és bőven lapulhatnak még meglepetések a földben vagy éppen orosz múzeumok raktáraiban. 
