Jobbikos buliba csak saját felelősségre!

Vona Gábor politikusi nagyságát jelzi (hahaha), hogy ebből a pártból egy rövid pillanatra közepes méretű néppártot tudott csinálni. Ez a rövid pillanat annyira meghatotta a hatalomhiányba már 2011-ben belepistult baloldali és liberális értelmiséget – beleértve azok olyan erkölcsi nagyságait, mint Heller Ágnes –, hogy pár hónap alatt meggyőzték magukat, hogy a nyilasoknak nem nagyon volt közük semmiféle rasszizmushoz, meg tömeggyilkosságokhoz. Az csak a Horthy-rendszer bűne, még a német megszállóké se nagyon, így bizonyosan Horthy hiteles ellenzékének számítanak a kisnyilasok legalább. Ebből következőleg pedig a kisnyilasok utódszervezeteként fungáló Jobbik simán beemelhető a Horthy-restauráció ellen harcoló nagy ellenzéki összefogásba. Vona még kiélvezte, hogy meghívták olyan helyekre, ahová korábban maximum csak erőszakkal mehetett volna be, majd az aktuális "összefogással" egyetemben 2018-ban megbukott, ahogy kell. De ő legalább lemondott. Ő is azok közé a politikusok közé tartozott, aki nem bírja ki, ha akkora sallereket kap vissza, amilyeneket ő maga kiosztani szeretne.

Vona Gábor a párt lelke mellett jól érzékelhetően elvitte magával a párt eszét is; egyik sem volt nagy pakk, tulajdonképpen elfért egy zsebben a kettő. Akkoriban nem volt látható, hogy a Jobbik politikai képességei teljes egészében Vona Gáborban koncentrálódtak. A koncentráció Vonában most sem látszik, de így utólag megdöbbentő, hogy mennyire felfelé lógott ki a pártjából. Persze milyen lehet az a párt, amit a legtipikusabb dühös baloldali MSZMP-s szavazóknak csinálnak a szélsőjobbról Gyurcsány idején? A Jobbik egy MSZP-paródia tulajdonképpen, amelyben a rendpártiságba kódolt cigánygyűlöletet látványosra cserélték, az elitellenességet pedig antiszemitizmussá konvertálták. A szavazók nem változtak, a tagság azonban azokból a magyarkodó, de csak a saját karrierizmusukat kiélni akaró, kisebbrendűségi komplexussal küszködő emberekből jött össze (azok következő generációjából), akik egy rövid időre az MDF-et és az SZDSZ-t 20 százalékos idejükben tagságként feltöltötték vidéken, hogy aztán gyors csalódás után – hiszen a balhé elmaradt – visszamenjenek az MSZP-hez. Ezeknek az embereknek a MIÉP túl intellektuális volt, a Fidesz pedig túl normális. Sneider Tamás sem volt egy bonyolult lélek, de legalább nem volt ripacs, igaz, politikus se. Jakab Péter sem politikus, viszont azt hiszi, hogy az. Ez a magyar politikatörténet legnagyobb tévedése, pedig erős a mezőny. Ez az utolsó jobbikos garnitúra sosem érzékelte a saját nevetségességét.

Az ellenzéki propagandasajtó langymelegében nem vették észre, hogy mekkora baromságokat csinálnak, hogy a legutolsó alkesz szemében is elkoptatják magukat; mindenkit kitettek a pártból, akinek a Jobbikhoz tényleg volt valami érzelmi köze. Csak az aljanép aljának a legalja maradt. Ezek nem is karrieristák vagy konjunktúralovagok, hanem olyan emberek, akik azt prédálják föl, ami éppen a látóterükbe kerül. A sztori, amelynek részleteit egyes érintettek nem cáfolják, sőt, megerősítik, túlmegy minden emberi határon. Eleve nem politikai párt az olyan, amelynek az "elitje", a pártvezető belső köre csapatépítő buli címén eszméletlenre issza magát közösen. Minek nevezzünk egy olyan férfitársaságot, amelynek egyik tagja (állítólag többek tudtával), a pártelnök (fizikai) jelenlétében az egyik tag élettársának "elcsábítására" készül? Milyen férfiak azok, akik ilyenkor nem védnek meg egy nőt? Miféle ember az, aki ilyenkor "őrzi" az ajtót? Oké, hogy a "főnök" már eszméletlen, de mi volt az elképzelés? Hogy majd mesélik a sztorit a következő bulikon? Miből gondolták, hogy ebből nem lesz balhé? Mit gondolhatnak ezek a nőkről általában? Az az egy-kettő, aki bármilyen okból is, de normálisan viselkedett és megakadályozta a bűncselekmény befejezését, hogy maradhat meg egyáltalán ilyen alakok között?

Az ember maga szégyenkezik, hogy milyen kérdéseket kell feltennie. Az áldozat élettársa ezután miként képes az ügyet eltussoló haverjai szemébe nézni? Ennyit számít egy karrierecske? Ezt komolyan egy pártfegyelmivel elintézhető ügynek gondolták? Ezek után ez a kör tényleg továbbra is a saját tulajdonában tudja tartani a Jobbik javait? Milyen ügyek hosszú árnyéka tartja össze ezt a társaságot? És hol van a női szolidaritás? A bűnösök lapítanak, akinek meg az az érdeke, hogy ne legyen balhé, hárít vagy lapít. A fő kérdés persze az, hogy Jakabék valószínűsíthető holnapi győzelme után vajon ebből mennyi trutyi fröccsen a baloldali összefogásra és Gyurcsányékra? Hiszen Gyurcsány használta a Jobbikot a többi ellenzéki ellenfele revolverezésére az utolsó tíz hónapban, ő egyezett meg velük és ő mozog velük együtt a választási vereség után is.

A Jobbik most már pontosan az, aminek látszik. A pártpénzek megszerzésére megtartott, teljesen kiüresedett szervezet, amelyet elfoglalt pár tucat teljesen gátlástalan ember. Így, leírva veszi észre csak az ember, hogy ez mindegyik ellenzéki pártra igaz, csak azok nem buktak le ennyire csúnyán mostanában. A Jobbik tisztújításán sem politikai programok versenyeznek majd, hanem a pénztár kulcsáért megy majd a harc. Abban a felfokozott ösztönvezérelt hangulatban csak azt tudjuk javasolni a bármilyen okból jelenlévő nők számára, hogy egyedül ne menjenek sehová és ne maradjanak egyedül ismeretlenekkel, azokkal meg különösen ne, akiket már ismernek.