Jönnek az oroszok!
A Tizedes meg a többiek című alapműben hangzik el valami olyan párbeszéd (kb.), miszerint azt mondták, sosem érnek ide, amire a tizedes azt válaszolja, hogy mi is elértünk a Donig (vagy Moszkváig), ők is elértek idáig, csak ez kellemetlenebb. Az amerikai filmeken edződött lelkünk azt várja ugyanis, hogy a világvége gyors legyen, költségileg kezelhető legyen a CGI, maximum tíz perc. Pedig az agónia lassú.
Olyan emberek bíznak benne, hogy az ukránok belátható időn belül legyőzik az oroszokat, akik minimum tizenegy éve élnek az Orbán-diktatúra permanens összeomlásában.
A forradalmi flow már csak ilyen, örökké 16 éves lélekkel lehet kelni arra és persze anyu reggelijére, hogy ma végre győz a forradalom.
Hetente kapok emileket általam egyébként kedvelt emberektől, hogy jövő szerdán államcsőd lesz, hiperinfláció, a CIA már megpuccsolta Orbánt, már csak báb, hogy megtévesszék Putyint.
A baj az, hogy az éhenhalás is lassú, és lehet rettenetesen unalmas is, ha az utolsó hónapokban végig ugyanazt guárgumis őrölt műanyagot kell enni glutamáttal. A fagyhalál viszonylag gyorsabb, ha alaposan berúg az ember, még jól be is lehet gyorsítani, dugjunk el tehát néhány lityi páleszt, a hangulatunk is jobb lesz a végén.Hát, a sugárbetegségről nem tudok ennyi jót mondani, jó eséllyel annyi erőnk se lesz, hogy kikússzunk megfagyni a nukleáris télbe, és miután mindenki más is épp a halódással lesz elfoglalva, arra sem lesz senki, hogy legalább ránk nyissa az ablakot. És ez rettenetesen kellemetlen, szinte bármi jobb nála.
Hát, tulajdonképpen meg lehet érteni a nyugati politikusokat, hogy makacsul bíznak a szankciókban. Jelenlegi esélyeik, lehetőségeik és képességeik alapján annyi esélyük volt, mint Hitlernek a bunkerben 1945. április vége felé, aki arra föl várta az oroszokat, hogy aztán azok jól megadják magukat neki. De a Führer realitásérzéke azért ennyire nem bicsaklott meg.
Elnéztem a diáktüncit, szinte potyogott az ember szeméből a könny, látva a sok szerencsétlen gyereket, aki élete utolsó iPhone-ját lóbálta hangulatfokozó fényforrásként az alkonyatban.Nagy részüknek azért nem annyira gazdagok a szülei, hogy az 1950-es évek Európájának alsó-középosztálybeli életszínvonalán finanszírozzák a gondtalan ifjúság első negyven évét az Apple éves termékciklusának ritmusában.
Micsoda depriváció, szegények jövőre is ugyanezzel a telóval csinálnak forradalmat.
Bogár tanár úr régi heppje, hogy az amerikaiak túlfogyasztanak, és időnként új gazdatestet kell maguknak keresni ehhez a bulihoz. Nagyon kellemetlen – majdnem, mint az orosz betörés –, hogy körbeérték a Földet, már csak Európát lehet olyan hatékonyan kifosztani, hogy az amerikai felső-középosztály még fenntarthassa a harmadik autóját pár évig. Az igazi, a teherviselő, dolgozó középosztály Amerikában már lassan leállítja a második autóját, de ez a nemzet optimista, hiszen Biden elnök akar még egy ciklust.
Amerikának már Amerikában sem kell a látszatra adnia – na ez az, ami igazán rémisztő.
De legyünk optimisták, nem halunk meg, csak rohadt szegények leszünk. Nem a hűtőszekrény lesz luxus (mert már megvan), hanem az áram, amivel megy. Nem az autó, hanem a benzinjegy. Egy ledes izzó mellett olvas a család, mert este kilenckor véget ér a tévé, meg a net, napi három kilowatt jut, nem több, nem fejenként, hanem családonként. Egy helyiséget fűtünk majd a téli hónapokban, és garantálom, a tél hosszúnak és hidegnek fog tűnni még globális felmelegedés idején is. Micsoda poén, egy felmelegedés előtt fagyunk meg majd.Ja, öt lityi meleg (na jó, langyos) víz jut egy nagyobb tisztálkodásra – a katonaságnál megtanultam, hogy simán tisztának érzi ettől magát az ember, ha hetente egyszer jut egy fürdő közelébe. Sőt, kevesebb víz is elég, ha hideg, a tíz fokos vízből a nedvesítéshez elég annyi, ami a szappantartó tetejében elfér.
Sokaknak elmúlik majd a tisztaságmániája.
És megtanulunk spórolni újra a kajával. Pár százmillió európai megtanulja majd, hogy milyen az, amikor nincs végtelen méretű megehető és megehetőnek mondott valami a boltokban. Amikor nem kapsz kenyeret se, ha nem érsz oda időben.
Amikor a zsíros kenyér hagymával nem egzotikus bulikaja, hanem főétkezés.De ne legyünk pesszimisták, sosem érnek ide, az amik mindjárt bevetik a csodafegyvert. Különben is, globális felmelegedés idején többet süt majd a Nap és többet fúj a szél, felfedezik a csodaakkumulátort, a kovid sokadik hulláma elég emberrel végez, hogy a túlélőknek több jusson.
Legyünk optimisták: az afrikaiak meg az ázsiaiak még otthon gyorsan éhen halnak, nem lesz érkezésük eljönni ide és megenni a mi elemózsiánkat.
A miheztartás végett még egy viszonyrendszer a huszadik századból: a kommunista Észak-Vietnám hadserege tényleg felszabadította Kambodzsát Pol Poték uralma alól. A Vörös Khmerek annyira brutális diktatúrát üzemeltettek, hogy hozzájuk képest a vietnámi kommunisták is helyből humanistáknak tűntek.
Nem olyan nehéz összehozni Európában sem egy olyan elmebeteg káoszt, hogy még a végén az oroszoknak is örülni fogunk.
A II. világháborút a németek is megnyerhették volna – nem tudom, mennyire lett volna jobb a konszolidált nácizmus, mint a ruszkik és a kommunisták. Jelen állás szerint egy oldschool diktatúra és egy éppen megőrülő haladó ideológia verseng azért, hogy beleszóljon az életünkbe. Hát, én már nem is tudom.
Csak az a biztos, hogy érzéstelenítés nem lesz és sietni sem fognak. Vagy az európai elit nyelvén fogalmazva: az oroszoknak folyamatosan fogynak a tartalékaik, 10-12 év és végük lesz. Megcsináljuk!
Vezető kép: Na ez az, amit nem szeretnénk látni: vásárló egy ABC-áruházban, a frontvonaltól mintegy 60 kilométerre fekvő ukrajnai városban, Pokrovszkban az Ukrajna elleni orosz háború alatt, 2022. július 2-án. MTI/EPA/EFE/Orlando Barría
