A 2023-as év eleje jól indult a kínaiaknak – legalábbis ez derült ki a januárban nyilvánosságra hozott kormányzati adatokból. A Covid-hullám végét jelentették be a január végi számokkal. Ebből kiderült: a tavalyi év azonos időszakához képest nagymértékben nőtt a turizmus és a vendéglátás. Négy hónap után először pedig fellendült a gyárak tevékenysége is. Megszűntek a korlátozások, Peking felhagyott a járványadatok rendszeres közzétételével is, és az adatokból kiderül az is, hogy Kína szolgáltatásgazdasága újra életre kelt. A Covidot legyőzték, jöhetnek az újabb célok?
Őrült tempót kezdett el diktálni a kínai gazdaság év elején, miután a Kínai Kommunista Párt bejelentette, hogy az ország legyőzte a koronavírust. Az Economist cikke szerint az egyik népszerű kínai e-kereskedelmi platformon néhány étterem ezer asztal hosszú várólistát halmozott fel a bejelentést követően. Hangcsouban, Csöcsiang tartomány fővárosában hajnali 4 órakor az emberek a Linsun-templom előtt gyűltek össze, hogy tömjént gyújtsanak a Gazdagság Istenének. A National Business Daily állami napilap szerint a többiek, akik felértek a látványos, szédületes üvegjárdákról híres Tienmen-hegy csúcsára Hunan tartományban, este 9-ig kénytelenek voltak várni, hogy visszajussanak egy felvonóra.
A Citigroup bank adatai szerint a kínai háztartások bankbetétei már meghaladják a 120 milliárd jüant (18 milliárd dollárt), ami a tavalyi GDP 100%-a, és 13 milliárd jüannal több, mint a pandémia előtti trendek alapján várható lett volna. Ezek a betétek muníciót adhatnak a „bosszúköltekezés” rohamához.
A közelgő kiadási robbanás értékelésének pontosabb módja a háztartások jövedelme és a fogyasztói kiadások közötti szakadék vizsgálata. A járvány előtti három évben a háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük 30%-át takarították meg. A járvány idején 33%-ot takarítottak meg. Ennek az extra megtakarításnak az összesített eredménye körülbelül 4,9 milliárd jüan. Ha a fogyasztók ezt hozzáadnák idei költéseikhez, az 14%-kal növelné fogyasztásukat (az infláció korrekciója előtt).
Az Economist szerint azonban a „kínai roham” pontos mérete végső soron a szélesebb gazdasági feltételektől függ. Az ingatlanárak csökkentek, a munkaerőpiac pedig gyenge. A fiatalok munkanélkülisége még mindig 16% felett van, a kínai munkaerőpiac ugyanakkor gyorsan fellendült a korábbi covid-kudarcok után, és a munkanélküli fiatalok a városi munkaerőnek csak körülbelül 1%-át teszik ki. Szerencsés esetben egy kis többletköltés magasabb eladásokat és erősebb munkaerő-felvételt eredményez, ami további kiadásokra ösztönöz. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztás teheti ki Kína idei növekedésének oroszlánrészét: a Citigroup szerint csaknem 80%-át, ha a szolgáltatásokra fordított állami kiadásokat is beleszámítjuk. Ez több mint két évtizede a legmagasabb arány lenne.
Ami Kínában történik, az nem marad Kínában
Az IMF január 30-án közzétett előrejelzései szerint az ország gazdasága idén 5,2%-kal nő, ami a világgazdaság bővülésének kétötödét adja. Amerika és az euróövezet együttesen kevesebb mint ötödével járul hozzá. Közgazdászok szerint Kína GDP-jének politikailag előidézett, 1%-os bővülése körülbelül 0,25%-kal növeli a világ többi részének GDP-jét egy-két év után.
Az Economist cikke ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a kínai globális növekedés felfutása nem feltétlenül jó, a jegybankok ugyanis továbbra is próbálják megfékezni az inflációt. Ha a magasabb kínai kereslet növeli az árnyomást, a döntéshozók kötelességüknek érezhetik, hogy kamatemelésekkel vagy a csökkentések késleltetésével lassítsák gazdaságukat. Lael Brainard, a Fed alelnöke megjegyezte, hogy a zéró covid kínai felhagyása bizonytalan hatással van a globális keresletre és az inflációra, különösen a nyersanyagok esetében. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank vezetője pedig arra figyelmeztetett, hogy a visszafordítás növeli az „inflációs nyomást”, mivel Kína több energiát fogyaszt. Egy másik bank, a Goldman Sachs szerint az újranyitás 15–21 dollárral növelheti egy hordó Brent kőolaj árát, amely jelenleg 85 dollár körül forog.
Úgy tűnik tehát, hogy a kínai vezetés eldöntötte: ideje a koronavírust végleg maguk mögött hagyni. De mi következik ezután? Miért és hogyan lép új és veszélyesebb szakaszba a Kína–USA verseny?
Forrás: PS, Economist; Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Vlagyimir Asztapkovics
Orientál
2023-04-12 at 09:26
Mert kínaiak a perzsákkal és az oroszokkal is együttműködne, USA áldemokratáinak a fő ellenségük nem az oroszok hanem a Kína ,avagy a kínai sikeres nem élősködő parazita gazdaságpolitika.
Schenkhyalfonz
2023-04-07 at 20:45
A kínai többpártrendszer említése ironikus vagy hogy is?
K
2023-04-07 at 15:57
Kína gazdaságilag is készen áll a háborúra?
Gondolom Igen…:
Kínában többpártrendszer van, és úgy néz ki hogy nagyobb a demokrácia mint az USA-ban vagy az Európai Unióban.
USA-nak és az Európai Uniónak még tanulnia kell Észak-Koreától is.
USA-ban és az Európai Unióban a demokrácia ókori változatát vezették be, ahol megvásárolják a szavazatokat, és ezt a szavazatvásárlást egy lobbizással kapcsolatos gumitörvénybe csomagolják.
Úgy néz ki hogy Kína és Észak-Kórea ezt a primitív ókori demokráciát ami USA-ban és az EU-ban van, már túlhaladta fejlettségben és nem valószínű hogy oda visszafejlődik.
USA és Kína között nemcsak gazdasági, hanem politikai háború is folyik.
Ebben a politikai ellentétbe illeszkedik bele Kína gazdasága.
Régebben Kína volt az USA első számú hitelezője, de ma visszaesett a 3.helyre.(jelenleg a Japánok az első).
USA-nak 31 Billió Dollár államadóssága van, és ennek finanszírozásából Kína kivonulóban van, gondolom az USA-Kína közötti gazdasági háború miatt.
Ennek a gazdasági háborúnak egyik epizódja például a Huawei kitiltása USA-ból, de ez a gazdasági háború ettől azért jóval több összetevőből áll.
Tehát jelenleg USA és Kína között nemcsak gazdasági háború folyik, hanem politikai, és hibrid háború, aminek egyik összetevője a számítástechnika, vagy a műhold technika a világűr.
Jelenleg még nincs USA és Kína között katonai háború, de az USA igyekszik ezt minél erősebben kiprovokálni.
Kína, India, és Afrika az elmúlt évszázadokban angol gyarmatok voltak, amit felváltott sok helyen az amerikai, így kellő távolsággal és undorral kezelik az angol-szász nyelvterület országainak újgyarmatosító törekvéseit , neokolonializmusát.
Korábban az angolok népírtásai felülmúlták a gyarmatokon a nácik és Hitler népírtásait , így a korábbi gyarmatok jelenlegi viselkedését ez is befolyásolja a jelenlegi konfliktusok kezelését, például egy lehetséges jövőbeni háborút illetően.