Tegnap végre választ kaptunk a sokakat kínzó kérdésre: hány szabadbölcsész kell egy kuka felgyújtásához? Sok.
Miután pár száz fős csoportokban bomoltak városszerte az ifjú forradalmárok a legkülönbözőbb desztinációknál szerezve életre szóló élményeket, visszatértek a Kossuth térre, ahol bemutatták 2010 óta tartó vesszőfutásuk első, valóban tüntetésnek látszó tüntetését. Most végre nem a mobiltelefonok fényerejétől vagy néhány személyiségzavaros közszereplő szónoklatától várták a megváltást, hanem mindent feltettek arra a lapra, hogy kiprovokálnak egy verést a rendőröktől. A haladó politikai miszticizmus egyik sokat ismételgetett hittétele, hogy a jobboldal a 2006-os rendőrattakból nyeri a legitimitását, így ha a mostani ellenzéknek is sikerülne magát répaszínűre verettetni a karhatalom által, akkor újra versenyképesek lehetnének a Fidesszel. Majdnem összejött, de csak majdnem.
Budapest, 2018. december 12. Az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen indult tüntetés résztvevői a Fidesz Lendvay úti székházánál 2018. december 12-én. MTI/Mónus Márton
Majdan helyett majdnem
A Kossuth téren a tüntetés legerősebb perceiben kb. 2500 fősre hízott az elégedetlen tömeg, bár pontos becslést nehéz adni, hiszen folyamatos mozgásban voltak. Keresték a védelem gyenge pontjait, a tüntetők élcsapatát adó pár száz ifjú kisebb hadijátékokkal szórakoztatta magát és a parlamentet védő karhatalmat. Az „adj király katonát, nem adunk, akkor szakítunk” gólyapresszós változata tulajdonképpen annyiból állt, hogy néhányan nekifutásból beleültek a rendőrök ölébe, miközben két-három sornyi támogató adta nekik hátulról az élősúlyt. A rendőrök pár másodperc múlva visszanyomták őket, ilyenkor a jogvédő mentalitásúak vették át a főszerepet, akik éles hangon kérték ki maguknak az „indokolatlan erőszakot és a rendőri túlkapást”. A végvári csatározásokat idéző, döntetlenre játszó meccselésnek akkor vetett véget a rendőrség, amikor az élcsapatnak sikerült két kollégájukat elvágni a sorfaltól, ekkor a „lopjunk rendőrt!” skandálás egy pillanat alatt köhögésbe fulladt a közéjük fújt könnygáztól.
Budapest, 2018. december 12. Rendőrök az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen indult tüntetés alatt a Parlament előtti Kossuth téren 2018. december 12-én. MTI/Mohai Balázs
Léha céltalanság
Az első sorok harcias mentalitása pár méterrel hátrébb a már megszokott, „valaki csináljon már valamit” hangulattá oldódott. Rögtönzött hangszórókból munkásmozgalmi setlist szólt (Törd a kerítést!, Bella ciao stb.), ment a „mocskos Fidesz” és Tamás Gáspár Miklós beszélgetett mindenkivel. Apropó: skandálások. Az elhangzottakat két csoportra lehetett osztani. Az egyik a saját, személyes fájdalom kifejezése volt, a másik a rendőröknek szólt, először csábítva őket, később dühösen, miután nem voltak hajlandóak a proletariátus egységét megjelenítő, tomboló diákság mellé állni.
Mocskos Fidesz!
Bajszos szar!
Hazaárulók!
Orbán, takarodj!
Nem leszünk rabszolgák!
Túlóra!
Menjünk be!
Gyújtsuk fel!
Kell a CEU, kell a TASZ, Orbán Viktor korrupt fasz!
Be kell mennem pisálni!
Szabad ország, szabad egyetem!
Basszunk oda!
Ingyenguccitáska!
Fideszmaffia!
Elegünk van!
Szabad médiát!
Szolidaritást!
Ki nem ugrál, Németh Szilárd!
Ria, ria, Hungária, ria, ria, Macedónia!
Ló faszának is van vége!
Rossz irányba álltok!
Bűnözőket védtek!
A rendőr is dolgozó!
Magyar rendőr velünk tart!
Rendőrsztrájk!
A CEU-s tüntetésektől eltérően a Kossuth téren tobzódó tömegben csak elvétve találkozhattunk külföldiekkel, a többséget a késő tizenévesek és a korai húszasok adták néhány tisztességben megőszült marxista professzor és közismert futóbolond társaságában. Persze nehéz dolga is volna egy CEU-s diákot pátyolgató idegenvezetőnek, mert egy amerikainak vagy egy japánnak elég körülményes elmagyarázni, hogy ezek a kedves, csillogó szemű szociológushallgatók azon vannak felháborodva, hogy másoknak többet kell majd dolgoznia.
Budapest, 2018. december 12. Az ellenzéki pártok kezdeményezésére a munka törvénykönyvének módosítása ellen indult tüntetés résztvevői a Margit hídon 2018. december 12-én. MTI/Mónus Márton
Miközben a tömeg lassan elszivárgott, úgy vált egyre agresszívabbá a téren maradt kisebbség kisebbsége. Miután a vörös zászlók alól mindenfélével megdobálták a rendőröket, azok nekiálltak kiszorítani az egyre inkább ön- és közveszélyessé váló ifjúságot, akik a felperzselt föld taktikáját alkalmazva minden kukát és padot megsemmisítettek, hogy a rendőrök ne tudják kidobni a szemetet és leülni pihenni. Mi ekkor már nem voltunk ott, hiszen a modernkori mártíromság, azaz a nátha helyett egyéb terveink is voltak az estére, így éjfélkor már a Duna másik partjáról csodálhattuk a rendőrkarácsonyi díszkivilágításban úszó pesti rakpartot (ld. nyitókép!).
Facebook
Twitter
YouTube
RSS