A jogállamiságot megkérdőjelező nemzetközi kampány elmúlt tíz évének egyik legvitatottabb eseménye volt, mikor 2018 elején tizennégy, bizonyíthatóan a Soros-hálózat által támogatott nemkormányzati szervezet (NGO) bepanaszolta Magyarországot az Európai Bizottságnál, amely kötelezettségszegési eljárását indított a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény” (2017. évi LXXVI.tv.) rendelkezései miatt. Az időközben megszületett feljelentés alapján az Európai Bíróság 2020. június 18-án – vitatható jogi érveléssel, illetve politikai elfogultság gyanújával – hozta meg határozatát (C-78/18). Az uniós intézmény döntésében elfogadta a civil szervezetek gazdálkodásának átláthatóságára vonatkozó jogos társadalmi igényt, illetve azt a törvényben kijelölt célt, miszerint a kormányzat hatékonyabb eszközökkel kíván fellépni a terrorizmus, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni harcban; ám az ítélet szerint a jogszabály egyes részei nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Annak ellenére, hogy a törvény hatálya alá tartozó civil szervezetek, illetve NGO-k ez idáig nem szenvedtek semmiféle érdeksérelmet, illetve a kormány figyelembe vette a Velencei Bizottság véleményét is, az uniós intézmény – a politikai nyomásnak engedve – ismét felülírta egy nemzetállam szuverén jogalkotási gyakorlatát. – írja a XXI. Század Intézet által publikált elemzés, amely arra keresi a választ, hogy jogosak-e az egyes nemzetközi NGO-k aggodalmai a magyarországi civil társadalom függetlenségével kapcsolatban.
A civil társadalom fontossága
A civil társadalom az államtól, az egyháztól és a politikai társadalomtól – mint a társadalom politikai intézményrendszerétől – független szerveződés, amelyet ennek megfelelően a következők jellemeznek: 1) nem állami vagy egyházi, 2) nincs politikai célja, 3) közösségi feladatokat lát el, 4) tevékenysége közérdekű, a 5) polgári társadalom önszerveződésének része. A magyarországi civil szervezetek számos közérdekű feladatot látnak el, társadalmi hasznuk nem kétséges, autonóm létük a demokrácia fundamentuma. Az Alaptörvény és a jogszabályi környezet biztosítja – és óvja – működésük szabadságát, tevékenységük függetlenségét és segíti anyagi támogatásuk célhoz juttatását.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbb (2019. december 23-án) publikált adatai alapján 2018-ban – az előző évhez képest 340-nel több – összesen 61 491 civil szervezet működött magyarországi székhellyel. A hazai civil szervezetek alkalmazottainak száma azonban az elmúlt tíz évben – a kormányzat munkahelyteremtő politikájának is köszönhetően – folyamatosan bővült, így a szektor nemzetgazdasági szerepe is nőtt. A GDP-arányos bevétel és a foglalkoztatottak arányának átlaga alapján a szektor nemzetgazdaságon belüli súlya 2010 és 2018 között 0,3 százalékponttal növekedett, 2018-ra pedig elérte az eddigi legmagasabb, 4,4 százalékos arányt – áll a KSH 2019. december 23-i jelentésében.
A civil szektorban munkaviszonnyal rendelkezők száma 2018-ban (a kedvező jogi és gazdasági környezetnek köszönhetően) tovább növekedett.
A nonprofit szektorban alkalmazott 166 ezer főből, több mint 144 ezer főt tett ki a közvetlenül foglalkoztatottak aránya, ami 99 ezer főállású, teljes munkaidős és 45 ezer részmunkaidős, illetve nem főállású munkavállalót jelentett. A szektor együttes teljesítménye (a 22 ezer főnyi közfoglalkoztatottal együtt) így 135 ezer főállású munkájának felelt meg.
A civil szektor fejlődését jól mutatja – a jelenleg rendelkezésre álló, összesített, adózás utáni adatok szerint –, hogy az Orbán-kormány alatt mind a magántámogatások, mind pedig az állami dotáció mértéke számottevően emelkedett. A magántámogatások bővülése, illetve a Nemzeti Együttműködési Alap, mint az állami támogatások jelentős hányadát pályáztató intézmény – amelynek kollégiumi vezetése a civil szervezetek által demokratikusan megválasztott képviselőkből áll – biztosítékot jelent a szektorba áramló anyagi eszközök szabad és független felhasználására.
Az átláthatósági törvény célja
A magyarországi civil szervezetek tevékenységi köre, illetve összbevételének százalékos mértéke az uniós tendenciákhoz hasonlóan oszlik meg.
A nyíltan politikai szerveződések (úgymint pártalapítványok, pártokhoz kapcsolódó ifjúsági és érdekvédelmi szervezetek, lobbiszervezetek stb.) száma mind Magyarországon, mind pedig az Európai Unió egyes tagállamaiban elenyésző számban vannak jelen a civil szektorban. Azonban számos, a bejegyzett célok szerint dolgozó szervezetnek van közvetett vagy közvetlen befolyása a politikában.
A jogvédelem és a nemzetközi kapcsolatok közé sorolt szervezetek közvetlenül, míg a kultúra, az oktatás, a vallás, a településfejlesztés és a környezetvédelem céljával működő szervezetek – amennyiben szükséges – közvetve tudják befolyásolni a döntéshozókat.
A magyar jogalkotás, de a magyar nyelvi kifejezések sem tesznek különbséget a „nyíltan”, a „burkoltan”, vagy az egyáltalán „nem politizáló” szervezetek között. Az európai politikában használt angol kifejezésekben megfigyelhető azonban az a cél, hogy míg a jogalkotásban nem, addig a politikai közéletben igyekszenek különbséget tenni a politikai célokat követő, illetve a politikailag semleges szervezetek között. (non-govermental organisation [NGO], foundation, political, political organization, association, society, political society stb. elnevezések egyaránt használatosak.) A nyelvi kifejezések azonban sem Európában, sem pedig Magyarországon nem fedik le a valóságot.
Ennek ellenére több uniós tagországban is létezik a magyar törvényhez hasonló rendelkezés. Németország mellett a legszigorúbb szabályozás Ausztriában létezik, ahol 2013 óta olyan „lobbi nyilvántartást” vezet az állam (az Egyesült Államokhoz hasonlóan), amelyre olyan NGO-knak is kötelező regisztrálni magukat, melyek ugyan társadalmi szervezetként vannak bejegyezve, de nyílt politikai célokért küzdenek. Ausztriában például az Amnesty International is lobbistaként van nyilvántartva, ami a szervezet számára semmiféle hátrányt nem okoz.
Az elmúlt évtizedben megfigyelhető, tapasztalható és dokumentálható tendencia volt, hogy tucatnyi jogvédő szerveződés vett részt közéleti akciókban, adott ki politikai tartalmú közleményeket, tartott tüntetéseket (sokszor társulva ellenzéki pártokkal) a magyar kormánnyal, illetve egyes esetekben a többségi társadalom „elnyomásával” szemben. Az Alaptörvény és a jogszabályok, illetve a demokrácia íratlan (de normatív elvárásokkal megfogalmazott) játékszabályai szerint ezt szabadon megtehették. A döntéshozókkal, illetve a pártokkal szemben támasztott átláthatósági elvárás az elmúlt években felvetődött a nyíltan politizáló – és ebben az esetben már idézőjeles – „civil” csoportok kapcsán is. Ennek speciális, ám nemzetbiztonsági szempontból legfontosabb részét szabályozza „a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló, az Országgyűlés 2017. június 13-i ülésén elfogadott törvény (LXXVI. tv.).
A külföldről érkező támogatás mértéke a magántámogatások legnagyobb hányadát teszi ki, amely 2017-ben (ez a rávonatkozó legfrissebb adat), a törvény hatályba lépésének időpontjában 58 milliárd forint volt.
A nemzetbiztonsági kockázatok, a politikai befolyás növekvő mértéke és a külföldről érkező támogatások nagysága miatt jogossá vált, hogy a kormányzat törvényjavaslatot alkosson. Ez egyfelől átláthatóbbá teszi a „civil” szervezetek működését és elejét veszi a Magyarországon való indirekt, antidemokratikus politikai befolyásszerzésnek. A „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló” törvényt ” (2017. évi LXXVI.tv.) ennek értelmében fogadta el a parlament 2017 nyarán.
A törvény preambulumában megfogalmazza, a következőt: „Az Országgyűlés, tiszteletben tartva, hogy az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek a társadalmi önszerveződés megnyilvánulásai, működésük hozzájárul a demokratikus ellenőrzéshez és a közügyek nyilvános megvitatásához […] felismerve, hogy az egyesülési jog alapján létrejött szervezeteknek ismeretlen külföldi forrásból juttatott támogatások alkalmasak lehetnek arra, hogy külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat érvényesíthessenek Magyarország politikai és társadalmi életében, továbbá figyelemmel arra, hogy ez veszélyeztetheti az ország politikai, gazdasági érdekeit, a törvényes intézmények befolyásmentes működését, valamint hozzájárulva a pénzmosás elleni küzdelem nemzetközi erőfeszítéseihez” a társadalmi szervezeteknek előírja, hogy amennyiben a külföldi természetes vagy jogi személy 500 ezer forintot meghaladó támogatást nyújt, akkor a támogatott szervezet – az adózási törvények alapján előírt gazdálkodási, illetve közhasznúsági jelentésben – pontosan megjelölje azt. Továbbá, amennyiben egy Magyarországon bejegyzett szervezet külföldről érkező támogatása meghaladja a törvény szerint kiszámolandó és előírt mértéket (amely jelenleg 7,2 millió forint), akkor tizenöt napon belül köteles a székhelye szerint illetékes törvényszéken bejegyeztetni a külföldről támogatott szervezetté válást és a későbbiekben is feltüntetni neve mellett ezt a tényt.
A törvény hatálya nem terjed ki: „4. a) arra az egyesületre és alapítványra, amely nem minősül civil szervezetnek; b) a sportról szóló 2004. évi I. törvény hatálya alá tartozó egyesületre; c) a vallási tevékenységet végző szervezetre.; d) a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény szerinti nemzetiségi szervezetre és nemzetiségi egyesületre”.
A nyilvántartó bíróság minden hónap 15. napjáig megküldi azon egyesületek és alapítványok nevét, székhelyét és adószámát a Civil Információs Portál vezetéséért felelős miniszternek, amelyek tekintetében a megelőző hónapban a „külföldről támogatott szervezetnek” minősülés tényét a nyilvántartásban rögzítette. A Civil Információs Portál vezetéséért felelős miniszter az ily módon számára megküldött adatokat ingyenesen elérhető módon haladéktalanul közzéteszi az e célra kialakított elektronikus felületen. Ez a transzparencia alapja.
A feljelentést aláíró „civil” szervezetek működése és támogatói
A törvény 2017-es elfogadása után elsőként a „Soros-birodalom” hazai szervezetei, többek közt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jelentette be, hogy polgári engedetlenségbe kezd, majd a Helsinki Bizottság indított politikai kampányt azzal a jelszóval, hogy „nem regisztrálunk”. Végül 2018. január 29-én, tizennégy NGO élt panasszal az Európai Bizottság felé, illetve írta alá a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott keresetet. A feljelentés szövege szerint azért fordultak a bírósághoz, hogy az „állapítsa meg” azt, hogy a „civilellenes külföldi támogatásokról szóló törvény sérti a civil szervezetek alapvető jogait”. Tehát a keresetben már prejudikálták a még meg sem született ítéletet, ráadásul direkt egybemossák a politikai célú „civil” szervezeteket és a polgári társadalomhoz kapcsolódó valóban civil szerveződéseket.
A feljelentést aláírók között találhatjuk az elmúlt években folyamatos kormányellenes tevékenységet folytató, tüntetéseket szervező, ellenzéki pártokkal együttműködő Amnesty International Magyarországot, a Helsinki Bizottságot, illetve a Társaság a Szabadságjogokért emberjogi szervezeteket, melyek a „nyílt társadalom” eszméjét hirdetik, és melyek bevallottan a Soros-hálózat által támogatott csoportokat, irodákat tartanak fenn politikai céljaik megvalósítása érdekében. Legnagyobb támogatójuk a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítványok.
A keresetet szignálta továbbá a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, amely az elmúlt években vállaltan támogatta a Soros-szervezetek által megfogalmazott multikulturális társadalmak megvalósítását, illetve jogszolgálatot nyújtott az illegális bevándorlóknak. A feljelentés aláírta még Az emberség erejével – Cum Virtute Humanitatis Alapítvány is, amely olyan oktatási programokkal és tanoda működtetéssel foglalkozik pécsi székhellyel, melynek – a közhasznúsági jelentései alapján – évek óta támogatói között szerepel az Open Society Foundations (OSF, Nyílt Társadalom Alapítványok) és Hollandia kormánya.
A kereseten szerepel tovább a Civil Kollégium Alapítvány, amely közösségszervezők képzésével, illetve közösségszervezési módszertani cikkek, esetleírások, tanulmányok segédanyagkénti terjesztésével foglalkozik 1994 óta. Zárt, bentlakásos képzéseket szervez Kunbábonyban, aminek célja nem ismert, továbbá külföldi támogatóiról sincs pontos adat, azonban annyit lehet tudni, hogy Bulgária fővárosába, Szófiába toboroznak ösztöndíjas „civil” aktivistákat.
A Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért – amely szintén a feljelentők között van – tevékenysége szerint a traumát elszenvedett embereknek, köztük megkínzott menekülteknek nyújt pszichológiai és pszichiátriai segítséget Magyarországon. Működését szintén az OSF támogatja. Az aláírók között találhatjuk még az Igazgyöngy Alapítványt, mely hátrányos helyzetű gyermekek művészeti oktatását végzi Berettyóújfalun, bár nemzetközi támogatóinak pontos neve ismeretlen.
Különösen érdekes a Jogriporter Alapítvány részvétele, amelynek célja az emberi jogok tudatosításának és érvényesítésének elősegítése, a hátrányos helyzetű csoportok kirekesztettségének, társadalmi megbélyegzettségének csökkentése. Az alapítványt a TASZ munkatársai, Sárosi Péter és Takács István Gábor hozták létre 2014-ben, hogy új szervezeti keretet teremtsenek „az egyre inkább nemzetközivé váló és egyre inkább az innovatív kommunikációs módszerek irányába forduló tevékenységeik számára”. A szervezet 2016-tól kezdve átvette a TASZ drogpolitikai program által 2004-ben létrehozott „Drogriporter” brandet és annak tartozékait (honlap, közösségi média, online videó adatbázis, filmes felszerelés stb.), amellyel tovább küzdenek a kábítószerek legálissá tétele érdekében.
Az elmúlt években politikailag súlyosan elfogult közleményekkel az Orbán-kormányt támadó K-Monitor Közhasznú Egyesület is csatlakozott a feljelentéshez, amely saját bevallás szerint „a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért” tevékenykedik. Támogatói közt az Európai Bizottság mellett feltűnik a Holland Külügyminisztérium és az OSF is. A feljelentést támogatta a Közélet Iskolája Alapítvány, amely közéleti moderátorokat, „civil” rendezvényszervezőket és önkénteseket képez különböző programokhoz, amiket a FundAction, a Nadace Open Society Found Praha, az OSF, az Ökotárs Alapítvány – Norvég Civil Támogatási Alap (mely szintén szignálta a feljelentést), a Rockefeller Brothers Found és Rosa Luxemburg Stiftung dotál több százmillió forinttal.
Külön megemlítendő még a Levegő Munkacsoport politikai pártoktól és gazdasági érdekektől mentes független társadalmi szervezete, amely azért dolgozik, hogy „minden ember egészséges környezetben, emberhez méltó módon élhessen”. Támogatója az utóbbi időben politikai közleményeket jegyző nemzetközi szervezet, az Európai Éghajlat Védelmi Hálózat, illetve a Német Környezetvédelmi Minisztérium. Végül pedig az aláírók között találjuk azt a Magyarországi Európa Társaságot, amely önmagát ugyan olyan „civil, a politikai pártoktól független szervezetként” definiálja, „amely be kíván kapcsolódni a liberális demokrácia jövőjét érintő nemzetközi vitákba”, azonban vezetői közt megtalálható az a Szelényi Zsuzsanna, aki az Együtt párt egykori parlamenti képviselője, illetve a Bajnai Gordon vezette Haza és Haladás Alapítvány alapítója volt.
Fontos megjegyezni, hogy közben a felsorolt külföldről támogatott szervezetek közül többen is betartva a törvényt, regisztrálták magukat, így tett a bojkottot kezdeményező TASZ is, mindennek ellenére tovább folytatják a tiltakozást, miközben semmilyen bizonyítható érdeksérelmet nem szenvedtek az elmúlt három évben.
Elmondható tehát, hogy a feljelentést aláíró NGO-k nem valódi civil szerzetek, hanem olyan politikai célokat megvalósítani kívánó nemzetközi hálózatok részei, amelyek Magyarországon – más országokhoz hasonlóan – lobbista irodákat tartanak fenn; csoportjaik, aktivistáik pedig politikai szereplőként tevékenykednek az ellenzéki oldalon. Ezen kívül az indirekt külföldi befolyásszerzés elsődleges eszközei.
Az uniós bírósági vitatható döntése
Az Európai Bíróság 2020. június 18-án hozta meg döntését (C-78/18. sz. ítélet), amelyben elismerte a törvény célját, miszerint a civil szervezetek gazdálkodásának átláthatóságát bővíteni kell, illetve jogalkotással kell erősíteni a terrorizmus, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni kormányzati fellépést.
A jogszabály egyes, lényegi részeit azonban ellentétesnek találta az uniós jogokkal. Kifogásolta azt, hogy a szankció aránytalan, amely azért nonszensz érvelés, hisz ez volt a törvény azon pontja, melyet a magyar kormány a Velencei Bizottság ajánlása alapján átírt. A jogsértést elkövető civil csoportot – a jelenleg hatályos rendelkezés szerint – az ügyészség kétszer is felszólítja (15, majd 30 napon belül), hogy tegyen eleget törvényi kötelességeinek, majd csak ezután élhet bírság kiszabásával, a megszüntetés közvetlen lehetősége viszont kikerült az eredeti szövegből. Ennek ellenére a bíróság sérelmezte a szankció súlyosságát.
Az európai testület a külföldi támogatásokkal kapcsolatban kimondta, hogy annak jelzése korlátozza az uniós alapértékként elfogadott „a tőke szabad áramlásának” elvét. Az ítélet ezen indoklása több okból is kifogásolható. Egyrészről azért, mert a törvényben szerepel az a kitétel, hogy a közvetlen uniós forrás nem minősül „külföldi támogatásnak”, másrészről pedig azért is, mert a tőke szabad áramlása nem alapérték az unión és az EGT-államokon kívül, így például egy az Egyesült Államokból érkező dotáció esetében sem.
Az uniós indoklásnak az a része, miszerint a „külföldről támogatott szervezet” feltüntetése nagyobb kárt okoz a gyülekezési jogra, mint a törvény céljának elérése, illetve megbélyegző, dehonesztáló áthallása van, nehezen bizonyítható jogi, illetve tapasztalati úton, sokkal inkább politikai álláspontot képvisel.
A törvény ugyanis nem rendelkezik semmiféle olyan normatív elemmel, amely önmagában hordaná a kifejezésben feltételezhető negatív következményeket, így ezt vélelmezni nem jogi, hanem politikai látásmód kérdése.
Továbbá, ha megvizsgáljuk azon közel száz civil szervezet gazdálkodását és tevékenységét, amelyek a törvényben előírt módon feltüntették a „külföldről támogatott szervezet” kifejezést a nyilvántartásban, semmiféle olyan negatív következményt nem találunk, amely a működésüket akadályozta volna. Azaz, a törvény kötelezettsége alá eső szervezetek nem szenvedtek az elmúlt három évben semmiféle anyagi sérelmet, illetve nem került veszélybe autonóm működésük sem.
Az ítélet logikájának a polgári perek logikáját kellene követnie, miszerint a sérelmet elszenvedett személynek vagy a szervezetnek kell a kárt bizonyítania, nem pedig a feljelentő feltételezését tényként kezelni. A döntés tehát politikailag elfogult, hisz tényként kezeli azt a nem bizonyított feltételezést, miszerint a magyar kormány érdeksérelmet okozna az egyes „civil” szervezeteknek, illetve NGO-knak.
Összefoglalás
A KSH jelentése alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az elmúlt tíz év alatt a társadalmilag hasznos, illetve nem nyíltan politikai tevékenységet folytató civil szervezetek anyagi helyezte javult, autonómiájuk továbbra is sérthetetlen. A releváns statisztikai adatok szerint a civil szektor mind a magán, mind pedig az állami támogatások növekedésének köszönhetően egyre több munkavállalót foglalkoztat, így egyre nagyobb szerepet tölt be a nemzetgazdaságban. A szervezetek legnagyobb része továbbra is valódi civil szervezetként működik, csupán elenyésző (0,022%), jobbára külföldi pénzből eltartott, „jogvédőként” meghatározott, politikai célokat megvalósító „nem-kormányzati szervezet” állítja csupán idehaza, illetve most már rendszeresen nemzetközi színtéren is, hogy a kormányzat elnyomja és ellenségként kezeli a magyar civil szféra szereplőit.
A 2017-es átláthatósági törvény (2017. évi LXXVI.tv.) célja szerint a civil szervezetek gazdálkodását, kifejezetten a külföldről érkező támogatások átláthatóságát kívánja elérni. Egyrészről a politikai befolyásszerzés lehetősége (lobbitevékenység), másrészről pedig az ország szuverenitásának megőrzése (és az ezzel kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázat) miatt, végül pedig a terrorizmus, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni harc eszközének erősítése érdekében fogadta el a parlament 2017-ben a kormány törvényjavaslatát, amelyben figyelembe vették a Velencei Bizottság ajánlását is.
A törvényt és a magyar kormányt az európai hatóságoknál feljelentő „civil” csoport többsége dokumentálhatóan – a függetlenség, az objektivitás és a szakmaiság köntösébe bújtatva – kormányellenes politikai tevékenységet folytatott az utóbbi tíz évben.
A 2018-ban indított Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárás egyértelmű célja, hogy manipulálja a nemzetközi közvéleményt és azt a látszatot keltse, hogy sérül a jogállamiság elve.
Így, mivel valós és tapasztalható tevékenységük szerint nem illeszkednek a szektorban közhasznú és társadalmi szempontból fontos feladatokat ellátó egyéb civil szervezetek sorába, nyelvi megkülönböztetésük mellett az átláthatóságuk is jogos társadalmi és kormányzati igény. A közösségépítés különböző eszközeivel közhasznú célokat (szociális, kulturális, sport, hobbi stb.) megvalósító civil szervezetek egyértelműen megkülönböztethetők a politikai céllal működő nemzetközi hálózatok által létrehozott („klónozott”) NGO-któl, illetve azoktól a lobbiirodáktól, melyekben ügyvédeket alkalmaznak politikai célok indirekt megvalósítása érdekében.
Az átláthatósági törvénnyel kapcsolatban hozott európai bírósági ítélet, amely ugyan elismeri a törvény célját, de annak egyes részeit az uniós jogokkal ellentétesnek ítélte meg, nyilvánvalóan politikai elfogultsággal született. A döntés elmarasztaló részéből politikai célokat lehet kiolvasni, továbbá a tőke szabad áramlásának elvére hivatkozó érvelés is megkérdőjelezhető. A bírósági ítélet dacára nem bizonyított az, hogy az elmúlt három év során, a törvény hatálya alá eső civil szervezetek, sőt a „civil” NGO-k valós érdeksérelmet szenvedtek volna. Ezzel szemben továbbra is az államtól független módon működnek, szabadon nyilvánítanak (akár politikai) véleményt, illetve egyre nagyobb anyagi támogatásban részesülnek.
Forrás: XXI. Század Intézet / KSH
Facebook
YouTube
RSS