1990-ig szólni sem lehetett róla. Aki ezt kutatta Jugoszláviában, azt egyszerűen eltüntették. Letagadták itthon is. A mai kutatások szerint negyvenezer magyart mészároltak le a jugoszlávok (jórészt a szerbek) Délvidéken. Megölték azokat a kislányokat, akik virággal fogadták Horthy Miklóst. Legyilkolták azokat, akik hangosan énekeltek a Himnuszt a miséken. Eltüntették a német lakosságot, voltak asszonyok, akiket rabláncon tartottak a kertben a partizánok. Mit tett a jó Göncz Árpád? Kitüntette azt a kommunista Brankovot, aki saját maga is részt vett a népirtásban. Egy kegyetlen témáról, a máig elhallgatott délvidéki mészárlásról beszélgettünk Andrási Attilával, az Udvari Kamaraszínház igazgatójával, akinek nagyapja túlélte ezt a gyalázatot, de a barátai sorban eltűntek.
Andrási Attilával, az Udvari Kamaraszínház vezetőjével valamikor nyáron megbeszéltük, hogy némi történelmi ismeretterjesztést tartunk az 1919-es évről a portálunkon. A rendező egyfajta küldetésének tartja a magyar történelem elhallgatott, másként tanított, tabuként kezelt eseményeinek az ismertetését (vele készített interjúnk első része itt olvasható), és mivel a Hálózat rovatra is jellemző az eltitkolt, szőnyeg alá söpört vagy korábban nem ismert témák boncolgatása, ez nem esik nehezünkre. Andrásiék az 1918 című darab után a közeljövőben bemutatják az 1919 című előadásukat, amely a bolsevizmus térnyeréséről szól. Ennek kapcsán beszélgettünk el Borvendég Zsuzsanna történésszel Lenin felépítéséről, illetve arról a hálózatról, amelyben a nácik, a kommunisták, a KGB és a CIA is felbukkant. Most az Andrási Attilával készített interjú második részét publikáljuk, amelyben a délvidéki mészárlás volt a témánk a szabadkai születésű rendezővel.
[És egy fontos megjegyzés elöljáróban: amennyiben Önnek is van a délvidéki mészárlással kapcsolatos története, saját vagy családi emléke, és szeretné megosztani velem, kérem, írjon a [email protected] címre. A témában további kutatásokat tervezünk.]
Folytassuk egy évtizedekig elhallgatott, a széles magyar közvélemény által még ma sem ismert témával, a délvidéki mészárlással, keményebben fogalmazva: népirtással. Ennél komolyabb tabutéma nem sok volt, Magyarországon, de főleg a volt Jugoszláviában…
Az volt, de most már lehet róla beszélni.
Korábban írtunk arról a Brankovról, aki Rajk Lászlóhoz hasonló kommunista „mártír” volt, és akit Göncz Árpád köztársasági elnökként kitüntetett. Azt a Brankovot, aki személyesen is részt vett a mészárlásban… Mit gondol, Göncz ebben az esetben aljas volt vagy teljesen tudatlan? Akkoriban ugyanis már tudni lehetett Brankov dolgait, már megírta a sajtó.
Vagy nagyon ostoba volt vagy még rosszabb a helyzet. Az az igazság, hogy a szocialista-liberális ideológia szinte hipnotizálta ezeket az embereket. Természetesen magam is foglalkoztam a témával, családomat, barátaimat, ismerőseimet is érintette. Főleg a nagyapám barátainak a nagy részét. Ő csak azért úszta meg, mert nem Bajnokon volt a kommunisták bevonulása idején, hanem Szabadkán „lapult”.
Tudatosan? Tudta, hogy ez lesz?
Nem lehettek illúziói. 1941-ben a nagyapám és két ismerőse várta a magyar honvédokat a határon. Az egyik első beszédet is ő tartotta. És azt, aki beszédet tartott, azt mind megölték. Már akit megtaláltak. Kész csoda, hogy megúszta. Az egyik barátja ékszerész volt, előbb elvitték a készletét, majd szóltak, hogy másnap menjen be, mert megkapja az elismervényt a rekvirálásról. Azóta sem jött haza. Tényleg nem volt kegyelem.
Kivégezték azokat a kislányokat, akik Horthynak átadták a virágcsokrot 1943-ban, amikor Szent István ünnepén hozzánk látogatott. Döbbenetes. Megölték azokat, akikről tudták, hogy a misén hangosan énekelték a magyar Himnuszt.
Dobozokat raktak ki mindenhová, oda kellett bedobni a feljelentő cédulákat.
Ifj. Horthy Miklós, Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának kisebbik fia egy szabadkai gyűlésen beszél 1943. augusztusában / Fotó: MTI
Kik döntötték el, hogy kinek kell meghalnia?
Bizottságok voltak, amelyeket a helyiekből állítottak össze. A bajmokiban nagyapám egyik szomszédja is benne volt. Érdekes a tagok sorsa. A nemrég elhunyt Mojzes Antal helytörténész írt meg egy vérfagyasztó történetet. Annak a bizottságnak mindegyik tagja a vízbe fúlt.
Az egyik alkoholista lett és egy pocsolyában végezte hazafelé, a másik kútba ugrott, a harmadik a Dunába, a negyedik a Tiszába. Mindegyik a vízben lelte a halálát, különböző időszakokban. Különös a sors.
Egészen döbbenetes, amit a szerbek műveltek, és nem csak velünk. A németekkel, a horvátokkal is.
A horvátok hiába adták meg magukat az angoloknak, azok kiadták őket Tito partizánjainak. Felkoncolták őket.
Ugyanaz lett a sorsuk, mint a szintén a nyugatiak által felkínált fehéroroszoknak, akiket a szovjetek gyilkoltak le.
Gondolom, a nagyapja sem beszélhetett erről. Megérte a rendszerváltást? Vagyis az újabb háborút?
Igen, 1903-ban született és kilencvennégy évesen halt meg. Amikor már összeomlott a kommunizmus, akkor beszélt róla először. Addig mindenki hallgatott.
Mi történt volna azzal, aki ezzel foglalkozik?
Az eltűnik. Elmondok egy érzékletes példát. Gyerekkorunkban diszkót csináltunk, Újvárosban megbíztak egy jugoszláv partizánt, ő felügyelt ránk. Ott volt a pultnál, elvileg 11-ig lehettünk nyitva, de ha vettünk neki sört, meg mást, akkor éjjel egyig is.
Amikor már eláztatta magát, akkor magyarázni kezdett. Egész jól beszélt magyarul, egyszer elmesélte, hogy elkaptak két csendőrt, amikor bevonultak. Az egyiket egy zsákmányolt BMW motorhoz kötözte egy lánccal, és addig húzták Szabadka utcáin, amíg el nem vérzett.
És ezt ő így elmesélte? Kedélyesen, akár egy „anekdotát”? Vagy fenyegetésként?
Egyik sem. Mint egy tényt. Nem anekdotaként, ami valahol jópofáskodás lett volna, és akár kimoshatta volna magát, hogy parancsra tette. Nem, száraz tényként mesélte el. Amikor a csendőr meghalt, akkor felakasztották a holttestét a lámpavasra. Ahonnan lógtak az emberek. Én később négy és fél évig jártam a délszláv háború után a menekülttáborokat. Sok mindent láttam, hallottam, beszélgettem feleségekkel, akik arról meséltek, hogy a férjeik éjjelente még mindig harcolnak. Álmukban. Ők mind érzelemmel meséltek, átélve, fájdalom volt bennük, természetes fájdalom.
De ebben a partizánban nem volt semmi. Száraz tényként közölte. Az ilyen ember megteszi a legborzalmasabb tettek valamelyiket, most mindegy melyiket, és aztán elvágja magától. Nem érez bűntudatot.
Andrási Attila
Így működtek a „jó” SS- és ÁVH-s pribékek.
Igen. Ez a mai korban már nehezen érthető. Hála az Istennek, hiszen már nem olyan korban élünk. De akkor ez a réteg volt az uralkodó. Bármit el lehetett követni, azt aztán eltoltad magadtól, elvágtad, és nem volt lelkiismeret furdalásod.
Ez jó ajánlólevél volt akkoriban.
Persze. Futtatták ezeket az embereket. Korábban [az interjú első részében] meséltem egy átlagemberről, Popovics Károlyról, aki már a háború előtt is kommunista volt, de tisztességes ember. Ő persze nem vitte sokra, pusztán egy iskolát vezethetett, mert nem vérezte be a kezét. Nem követett el bűnt. Ahhoz, hogy feljussál, ahhoz be kellett vérezni a kezedet.
Mikor kezdte kutatni a témát?
Az iskolában ugye azt tanultuk, hogy milyen kegyetlen nép vagyunk. Az egész történelmünk erről szólt. Persze nem vettük be, mert otthon mást hallottunk. Én is vittem be az iskolába a könyveket, vitatkoztam a tanárokkal.
Ezt hagyták? Nem jelentették fel?
Nem, hiszen magyar tanáraink voltak. Pontosan tudták, hogy hülyeséget, hazugságot kell tanítaniuk. Nekik is égett az arcuk. Én meg vittem be a könyveket és égettem őket, zavarba hoztam, mert nem lehetett mást tenni. Ez volt a dolgom. Aztán a rendszerváltás után elkezdett kiderülni, hogy mit műveltek a szerbek. Bajmokon a lakosság egyharmada német volt valaha. Volt két gyár, ők működtették. Mi történt velük? Mi lett a precíz német munkássággal? Nyomtalanul ki lettek radírozva.
Nem csak kitelepítés volt, hanem kiirtás. Haláltáborokat működtettek. Az egyik ismerősöm édesanyját és nővérét kutyalánccal kötötték meg, és rabszolgaként tartották a betelepültek. Nem azok a szerbek, akik már régen ott éltek, hanem akiket odahoztak.
Ezek a szerencsétlen rabszolgák német származásúak voltak?
Igen. Nem lehet mit mondani, az ember esze megáll. Úgy gondolom, hogy a huszadik század párhuzamba vonható a vallásháborúk korával. Kegyetlenségében, elvakultságában, az elvakultak vakhitét tekintve. Ebben teljesen egyívásúak voltak a nácik és a kommunisták.
[És egy fontos megjegyzés az interjú után: amennyiben Önnek is van a délvidéki mészárlással kapcsolatos története, saját vagy családi emléke, és szeretné megosztani velem, kérem, írjon a [email protected] címre. A témában további kutatásokat tervezünk.]
Vezetőkép: Vajdasági kiscserkészek ünneplik augusztus 20-t (MTI)
TS
2019-12-14 at 10:10
Nem interjút kell írni, hanem filmeket, regényeket kell alkotni, tanulmányokat írni, konferenciákat tartani.
sanyi
2019-12-14 at 10:19
A legszörnyűbb, hogy mindez a háború után történt. Elvileg már béke volt vagy legalábbis fegyverszünet.
Mon3
2019-12-16 at 09:41
Kis naív. Sosincs béke. A háború mindig folyik, csak más eszközökkel. Most sincs béke, csak a módszerek változnak. Nekem is estek áldozatul ismerőseim. Az egyik barátom nagyapja úgy menekült meg, hogy nagyon korán kiment dolgozni a földekre, és amikor jöttek a szerbek, már nem volt otthon. A felesége otthon maradt, és azért úszta meg, mert szerb származású volt, és Ő mesélte el az egész borzalmat. Az utcából összeszedték a magyarokat és kivitték a Dunapartra és belelőtték őket a vízbe. Egyébként a család rokona volt a Szeles Mónika is.
gyurcsányiviktor
2019-12-14 at 18:49
Ezeknek a szerbeknek sincs bőr a pofájukon, ahogy a balkáni egyéb lényeknek sem, beleértve a vlach nevűt is.
Tisztelet az akkori magyar hadbíróságoknak, akik elítélték a felszabadított területeken történt, – sajnálatosan -, a Hovédség egyes elfajzott parancsnokai által elkövetett gyilkosságok elkövetőit.
Örök szégyen azonban a szerbeken, hogy a nagyságrendekkel nagyobb kegyetlenségeket és gyilkosságsorozatot soha nem torolták meg – és nem is lesznek hajlandók -, így ezek a kegyetlen, sorozatgyilkos szerbek “ágyban párnák között” – halhattak meg, roskadozva a kitüntetésektől és élvezve a titói jólét elemeit, ahelyett, hogy bitón végezték volna, ahogy az a tömeggyilkosoknak kijárna.
Szégyen !
Hesslerezredes
2019-12-17 at 13:35
Szerb az, akivel este együtt iszol a kocsmában, majd hajnalban hátbaszúr és sosem tudod meg, hogy miért tette.
Gábor Ferenc
2019-12-17 at 11:13
Négy kötetben feldolgoztam a Feketekörös völgyi román vérengzéseket. Hogy mit szólt hozzá a hivatalos magyar média, szakma, amit a román semmit!!!
Norbert
2020-01-20 at 16:57
Üdvözlöm!
Ez a mű esetleg hozzáférhető?
Vinczer Péter
2020-02-18 at 18:07
Van már film, Forró Lajos és Apró készítették az Adorján, Magyarkanizsa, Martonos, Horgos áldozatairól. De sokkal korábban, a topolyai videó fesztiválra készítette Siflis a Temetetlen halottaink című filmet… igaz, hogy elfogadja a cenzúra, az elején be kellett tenni az újvidéki razziát is. De ezzel együtt az első filmes feltárása a szörnyűségnek.
De hasonló feltáró filmeket kellene készíteni a többi délvidéki településekről, mert mindenhol van történet.
Miklós
2020-03-01 at 20:26
Kedves Gábor Ferenc,
olvastam összes könyvét, személyesen is megismerhettem Magyarremetén.
Isten áldása legyen tényfeltáró munkásságán!
Miklós
TS
2019-12-14 at 10:16
Balogh Sándor egyik könyvében lábjegyzetként szerepel az újvidéki mészárlás…
Fusizó Géza
2019-12-14 at 10:30
https://zanza.tv/fogalom/ujvideki-meszarlas
Fenyőrigó
2019-12-14 at 10:59
https://hu.wikipedia.org/wiki/Újvidéki_vérengzés_(1942)
Idéznék:
Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország, személy szerint Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot. …
1943-ban az ügyet újra elővették. …
A fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült. Mások, mint a hűtlenségért elítélt Képíró Sándor, rövid börtönbüntetés után újra szolgálati állományba kerültek.
A fő felelősöket a háború után kiadták Jugoszláviának, ahol népbírósági ítélettel, egyes tudósítások szerint igen kegyetlen módon[3] háborús bűnösökként kivégezték őket.
A fenti interjúban természetesen nem erről van szó, hanem egy olyan bosszúról, amelyet – amint az olvasható – még említeni sem lehetett.
Királytigris
2019-12-14 at 11:09
Szombathelyit állítólag ezek a Tito pribékek karóba húzták.
Fenyőrigó
2019-12-14 at 11:27
Hogy karóba húzták-e az nem bizonyítható, de akár lehetett így is. Mindenesetre 1. jogtalanul, mert hatályos népbírósági életfogytiglani ítélet volt ellene és ennek ellenére kiadták a hóhéroknak, 2. igazságtalanul, mert a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. március 16-án bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezte az ellene hozott népbírósági ítéletet.
A baloldal nem igazságot, hanem bosszút keres és akar.
Sétáló Ferenc
2019-12-14 at 11:32
Zöldi Márton az egyik gyilkos parancsnok az SS-hez szökött, Fekete Halmi tábornokkal. Magyar nemzetiségű zászlóaljával Bácsbokodon menetelt és énekelték a “dübörögnek a hernyótalpak. Én tíz éves voltam, láttam Zöldit.
Azt is tudom ki volt Bokodon a szeretője. Egy ma már 85 éves szemtanú.
ómió
2019-12-14 at 10:42
Pedig Pesten máig is a vörösbe öltözés a divat!
Novák Lajos
2019-12-14 at 10:46
Keskenyúton Délvidéken
https://youtu.be/n3eLHXS-AyE
Királytigris
2019-12-14 at 11:08
Ahhoz, hogy Titoék talpon tudtak maradni háború alatt, és partizántevékenységet tudtak folytatni, az intenzív német partizánvadászat ellenére, ahhoz az akkori Kállay kormány is hozzájárult a hintapolitikájával.
Tito a Szovjetunióból kapott segítséget légiúton éjszakánként, amely légijáratok hazánkon keresztül szállították az élelmet, lőszert, fegyvert, egészségügyi felszerelést. Ezt nevezték “Tito vonatnak”.
Kállay, hogy a szövetségeseknél jó pontot kapjunk a háború után, megtiltotta a szállítógépek lelövését. A szállítógépek vadászfedezet nélkül repültek, a honi vadászlégvédelem könnyűszerrel leszedhette volna őket.
Mint köztudott, utánpótlás nélkül a harc a kimerülés után vereséggel végződik. Ha Titoék nem kapják meg az utánpótlást a német partizánvadászok végeztek volna Titoékkal, és akkor a háború befejezése után nem lett volna aki ezeket a terrorista vérengzéseket végrehajtotta volna!
Tanulság: Az alsfleknyalás (Kállay) nem mindig kifizetendő, ráadásul, még ezen a vérengzésen túl is, semmi értelme nem volt ennek a hintapolitikának!
moliere
2020-01-26 at 03:14
Az még csak-csak működhetett, hogy mondjuk a kulcsfontosságú időszakban, tehát 1941 és 1944 között a magyar kormányzat titokban és nagyvonalúan gesztust gyakorolt a “szovjet” szállítógépek átengedésével, csak az a kérdés, hogy a Kárpátokig hogyan repültek el a szovjet pilóták.
Inkább Máltának és Dél-Olaszországnak (1943-tól) lehetett szerepe ebben az ellátásban, és a briteknek.
Benedek Károly
2019-12-14 at 11:19
“Mit tett a jó Göncz Árpád? Kitüntette azt a kommunista Brankovot, aki saját maga is részt vett a népirtásban.”
A libeárlnyilasbolsevik kék-vörös-barna csürhe Momentum, DK, LMP, MSZP, MLP, Együtt, Párbeszéd a követőjük. Egyazon ideológia egyazon gyűlöletvezérelte hordája, akik a megnyilatkozásaik alapján bármikor a 19-esek és a többi népirtónak a követői lennének.
Göncz Árpád közvetve legalább annyi gyalázatot okozott a magyarságnak, annyira gyűlölt minket, annyit ártott hazai és nemzetközi szinten is, mint Szakasits, Rákosi, Kádár és társaik.
Királytigris
2019-12-14 at 13:44
Árpi bácsit a többi fogoly Patkánynak nevezte. Minden rabot akit mellé egy cellába betettek, azokat mind felakasztották.
A mi “kedves” Árpi bácsi államfőnk, vamzer volt!
Fenyőrigó
2019-12-14 at 18:23
Yesss!
Poppy
2019-12-14 at 11:33
Náci=AVH=kommunista=ballibsi.
Nem volt elszámoltatás, nincsenek az emberek, fiatalok megfelelően oktatva, tájékoztatva. Ezekkel is kellene foglalkozni a színházakban, filmekben.
Ez közös szégyenünk.
Logikus
2019-12-14 at 13:24
A szerbek is pontosan olyanok, mint a románok. Akasztanivaló mindkettő.
Hesslerezredes
2019-12-17 at 13:36
10/10! Sosem lesznek igaz barátok. Fordul a szél és máris a legádázabb ellenségeink lesznek. az elmúlt havi, lejárt buszbérletet sem merném rájuk bízni.
ViAM
2019-12-14 at 14:53
Mint már Lazar Brankov.
Fenyőrigó
2019-12-14 at 18:28
Mint Linder “Soha többé katonát nem akarok látni” Béla, feketeöves hazaáruló, Károlyi kormányának tagja, aki a 133 napos rémuralmuk bukása után hazaárulóként folytatva, részt vett a Baranya-bajai Szerb-Magyar köztársaság megalapításában, a szerb kormányt győzködte a Magyarország elleni fegyveres beavatkozásért. Jutalmul az árulásért díszsírhelyet kapott a jugoszláv komcsiktól.
ViAM
2019-12-15 at 08:21
De szép nevet választott “Fenyőrigó”! Tündéri kis madár!
A szerb Damjanichnak volt egy félreérthetetlen mondta, miszerint: “a szerbek írmagját is ki kell irtani”. Igen ám, de ez lehetetlen lenne.
P.L.
2019-12-14 at 15:10
Isten eltesse Andrasi urat! Talan egyszer filmet is rendezhet a temaban. A tortenet hatborzongato. Cseres Tibor Verbosszu Bacskaban cimu konyveben olvadtam ezekrol eloszor. Mindig elgondolkozom, hogy egy nemzet mikepp birhat ki ennyi szenvedesta Himnusz sorait felidezve: “Megbunhodte mar e nep a multat s jovendot.” S akkor meg szegeny Kolcsey nem tudhatta hogy a java meg hatra van… Del-erdelyi meszarlasok, Arad, Bach korszak, kivandorlas, 1. Vilaghaboru, bolsevizmus, Trianon, hataron kivul rekedt testvereink mindennapos szenvedese, 2 vilaghaboru minden borzalmaval, ujabb megszallas, szazezres elvandorlasok, megtorlasok az ujra elrabolt teruleteken, kommunista bosszuhadjarat, 56 verbefojtasa, ujabb elvandorlasok, gulyaskommunizmus sunyi nepirtasa, modszervaltas, szdsz-horn-gyurcsany, 2006…. es a fellegek nem latszanak oszlani. Isten ald meg a [email protected]
Namond
2019-12-14 at 15:27
Mező úr,
Ön írja: “Ebben teljesen egyívásúak voltak a nácik és a kommunisták.”
Szerintem; Ebben IS teljesen egyívásúak voltak a nácik és a kommunisták, a NACIONALISTA ÉS INTERNACIONALISTA SZOCIALISTÁK.
Poppy
2019-12-14 at 15:37
👍
Lócz József
2019-12-14 at 20:49
Mi semmi?! Dèlvidèki.
Johanna
2019-12-14 at 22:31
Idevágó irodalom, ajánlom mindenki figyelmébe:
Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?
Mojzes Antal : Halottak napja Bajmokon
Matuska Márton: A megtorlás napjai
Cseres Tibor: Hideg napok, Vérbosszú Bácskában
HlusztwisijakGotthard
2019-12-15 at 00:19
Hát igen,a filmszakma egyéb adósságai mellett,ebben a témakörben is nagynagy adóssága van,vagy inkább a kultúráis kormányzatnak!?
MAGYAR
2019-12-15 at 09:27
“Àrpibàcsi”nem tudott a történtekröl ùgy tett mint manapsàg is a “zsoldos csürhe”
Zagyva-Merey Emma
2019-12-21 at 16:27
Köszönet a tema napirenden tartasaert !
Tiszteletem az interju elkesziteseert !
Sajnos a ket nappal ezelött a MTV 1- en evvel a temaval (nepirtassal) többször is (21 orai kezdettel) beharangozott dokumentumfilm elmaradt (fel 12- kor jelentettek be, hogy elmarad).
Az evvel kapcsolatos aderi, köveri, szijjartoi, orbani szerb politikia elitnek valo alanyalas nem fog eredmenyt hozni. Nem jo politikai taktika, miszerint ha felfejlesztjük a gazdasagi es egyeb, masodrendü kapcsolatokat deli szomszedunkkal, idöközben meg kihalnak ugy a haborus bünt (nepirtast) elkövetö kommunista meg egyeb köztörvenyes pribekek, mint ahogyan a borzalmakat atelt tanuk is) akkor ez a problema magatol megoldodik !
Sajnos nem fog !
A törtnelem az elsö adando alkalommal meg fogja ismetelni önmagat !
De addigra a fönt megnevezett politikus urak vagy leszarmazottaik mar biztonsagban lesznek.
Ugyanugy, mint ahogyan Horthy es a csaladja 1944 – et követöen.
Ha mi ezt most nem latjuk at, ugyanolyan birkak vagyunk, mint azok a csaladtagjaink, azok a tizezrek, kiket artatlanul lemeszaroltak 44-45- ben.
Nyolcvanhat evas vagyok, nincs mit veszitenem, ateltem a nepirtast, negy csaladtagomat rehabilitaltattam post mortem (apamat, akit felkoncoltak Tito kommunista pribekjei, anyamat, akit bebörtönöztek a volt Jugoszlavia legkegyetlenebb nöi börtönebe, a batyamat, akit egesz eleteben megbelyegeztek, majd 1997 – ben maig ismeretlen körülmenyek között megöltek, s nagyanyamat, akinek elvettek összes vagyonat a kommunistak. Jomagam 2015. marcius ötödiken lettem rehabilitalva, mint a Titoista rendszer aldozata (11- evesen, 1944 december 24.- en atelt nemi eröszak, kiközösites es megbelyegezes).
Szerbianak addig zarva kellene lennie az EU- ba vezetö utnak, amig fel nem tarja fel a 44-45- ös nepirtast es meg nem bünteti a ma meg elö, aggastyan koru hoherokat.
Miert lehetseges Nemetorszagban birosag ele allitani 95 eves aggastyanokat avval a vaddal, miszerint haborus bünt követtek el azaltal, hogy csak sima, hatodrendü adminisztratorok, vagy halaltaborok egyszerü örzöi voltak, Szerbiaban meg nem alluitanak birosag ele közvetlenül szazakat legyilkolo hoherokat ?
Mert a Magyar Kormany asszisztal ehhez a büncselekmenyhez a mai nap is!
Tisztelettel,
Merey- Zagyva Emma
Vinczer Péter
2020-02-18 at 18:43
Naiv és álságos a “soha ilyen jó viszonyunk nem volt a szerbekkel” Ők mindig kihasználták a magyarok jóhiszeműségét, a a történelemben számtalanszor bebizonyították, hogy ölnek amikor arra alkalom adódik.
A “megbákélés” bizonyítékaként a magyar áldozatok emlékműve miért került a városon kívülre, ahol az emberek nem látják, és a szerb áldozatok? emlékműve a városba, ahol naponta kerülgetik az emberek. Ugyanabba az épületben történt mindként eset, és azt is érdemes jobban megvizsgálni, hogy 41′-ben miért és hány eset volt, és 44-45′-ben.
Szabadkán most tüntetik el a Zsolnai szökőkutat, korábban a vízkőtől sós savval kezelték, és maratták le a zománcot. Ezzel eltűnik a városháza mellől a jellegzetes magyar szökőkút, és a helyére kerülőnek már nem lesz magyar üzenete. Persze a megszólalók az ügyben szerbül beszéltek. Ez is része a magyar irtásnak….