Büszkeség és balítélet
Néhány éve volt két homoszexuális szomszédom. Együttélésünk (és valószínűleg az övék is) úgy ért véget, hogy a rengeteg felhalmozott adósság miatt el kellett adniuk a lakást, mert egyetlen közüzemi számlát, és még ki tudja mi mindent nem voltak képesek kifizetni. Dolgozni nem akartak: zsákszámra hozták a ruhákat meg ételhordókban az ételt valami segélyközpontból. A históriának persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy amúgy melegek, ahhoz a mentalitáshoz viszont inkább, amit ma egyébként az intézményesített Pride is hirdet.
A melegbüszkeség ugyanis már réges-régen nem egy szexuális preferencia, hanem egy életérzés. Egy szivárványos brand, egy kötelező és agyonerőltetett koncepció, ami az egyén szélsőséges kibontakozását hirdeti. Vagyis azt, hogy légy büszke magadra csak azért, aminek érzed magad.
Az elismeréshez nem kell semmit letenned az asztalra, a jogok tora ez a kötelezettségek felett.
Meggyőződésem, hogy a mozgalom ezért annyira szimpatikus az ezt a világlátást alapértelmezettként megélő fiataloknak, nem pedig azért, mert szexuális hovatartozás tekintetében olyan nagyon elfogadóak lennének. Míg a Pride eredetileg valóban annak az emlékére jött létre, hogy 1969-ben egy melegbár közössége szembe szállt a az őket zaklató rendőrökkel, az azóta meglehetős erodálódáson keresztül ment homokosok ma már csak táncolnak a jogaikért. Pontosabban, nem is a jogaikért, hiszen ha csak a jogokról szólna az egész, akkor mi értelme van az Egyesült Államok legszélesebb melegjogait biztosító államaiban, Hollandiában vagy Londonban vonulni? Ha pedig toleranciáról, akkor miért alapul az egész egy konzervatívellenes koncepción? A Pride ezek egyikéről sem szól és személy szerint azt gondolom, hogy a léte a résztvevői számára is igencsak kontraproduktív. A nagy csinnadrattával önként bélyegzik meg magukat másnak és különülnek el a társadalom egészéből. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon bárki megkérdezné tőlük a postán vagy a kasszánál, hogy amúgy buzik-e, vagy ne szolgálnák ki őket egy szivárványos póló miatt. A deviáns kinézetet vagy viselkedést általában a heterókon ugyanúgy számon kérnék.
Az igazság az, hogy az intézményesített Pride antiszociális: az egyén feljebbvalóságát hirdeti a közösséggel szemben és a saját közösség feljebbvalóságát a társadalom egészével szemben.
Szombaton, a budapesti vonuláson például a magasba emeltek egy szivárványos képet Tarlósról Istvánról, mintha a főpolgármester is ott lenne. Mintha kötelező lenne ott lenni. Hiszen ugye, aki nem lengeti a szivárványos zászlót, mert például a legalább annyira legitim kereszténység keretein belül éli az életét - a személyes ízlésem szerint persze ez legitimebb mint bármi más, de maradjunk az ő értelmezési mátrixukban -, az mindjárt homofób.
A melegaktivisták nem egyenjogúságot akarnak, hanem jóváhagyást, sőt ünneplést:
hogy mindenki egyetértsen azzal, hogy a transznők valódi nők és elinduljunk egy homogén-meleg társadalom megteremtése felé, ahol a biológia egyenesen bűn (mármint alapesetben, eltekintve az egyébként orvosilag veleszületett rendellenességként definiált hermafroditizmustól). Egy új keresztes hadjárat, csak immár a heteroszexuálisok ellen, ahol a fétis egyenlő az irányultsággal, és amiben nem csak a bárminemű egyet nem értés, hanem már a nem homoszexuális lét is fóbia. Az egésznek ráadásul maguk a melegek is áldozatai (nem gondolom ugyanis, hogy ők egyetértenének azzal, hogy a személyiségüket csak a nemi hovatartozásuk határozza meg). A Pride-ot egy termékké tették azok, akik árukapcsolással politikai programot, üzletet adnak el az emberek pszichés zavarain keresztül, velük pedig elhitetik, hogy tökéletesen egyenjogúak lehetnek. Csakhogy nem lehetnek. Ez addig nem fog bekövetkezni, amíg világ a világ, még ha hozunk is határozatokat arra, hogy most már a férfiak is szülhetnek gyereket. Ettől még egyetlen férfi sem fog úgy születni, hogy erre képes legyen.
Egyszerűen nem lehet a természetet jogokkal helyettesíteni,
a személyiségzavarból adódó belső űrt és bizonytalanságot pedig erőszakos figyelemfelkeltéssel hosszútávon és hatékonyan pótolni. Ha az ember által alkotott törvényeket át is írjuk, Isten továbbra is férfit és nőt teremtett, nem pedig férfit és férfit és minden egyéb a teremtett világ rendje ellen való (aki azt állítja, hogy a Biblia ezzel kapcsolatban is elfogadást hirdet és Jézus színes tógában táncolna a Pride-on az egyszerűen tudatlan hipokrita). Ez akkor sem lesz másként, ha éppen az Isten által zálogul adott szivárványt értelmezik át és teszik a szociopata propaganda jelképévé. Apropó, ha már itt tartunk, a meleg és a homoszexuális helyett szerintem a kicsit köznyelvibb
langyi
kifejezés sokkal leíróbb. Már nem nyelvészetileg, hanem ideológiailag:
a langyosokat ugyanis végül kiköpi az Isten.
