Pesti Srácok

Csakazértis liberalizmus

null

Tévedtünk, ha azt hittük, hogy a hollókői libsi provokációban nincs több muníció. A baloldali újságírás csodafegyvere még csak most lendült munkába igazán.

A hír úgy két hete futótűzként járta be a magyar médiát, miszerint bizonyos B. Eszter (szül. Benjámin) transznemű, hollókői népviseletben szeretett volna ízetlenkedni. Eszter részben a magyar adófizetők pénzén már teljes jogú nővé operáltatta magát, csakhogy amikor kiderült, hogy a közszájon forgó mondás szerint végül is töke van a menyasszonynak, Hollókő istenadta népe egy emberként hördült fel. Esztertől a kölcsönző vezetője megtagadta a ruhák kiadását, mondván, hogy

Hollókő egy zárt keresztény közösség.

És már helyben is voltunk: elhangzott a nyelvészeti vörös posztó, amit egy libsi előtt semmilyen körülmények között nem lehet kimondani. Meg is indult a nyünnyögés és végre Eszter is

megszólalt az Index hasábjain:

hosszú sorokon át elemezte, miért menjünk mi el melegebb éghajlatra, amíg ő Hollókőn beleszuszakolja maszkulin csontozatát meg a 44-es lábát a lányruhákba.

Kapaszkodjon mindenki a legközelebbi feszületbe, mert jön egy transznemű.

PestiSracok facebook image

Ezt a már eleve problematikusnak mondható címet adták az egész rettenetnek, mintegy sugallva, hogy a kereszténység nem egy legitim érv, vallás vagy lelkiállapot, pláne nem a transzisággal szemben. Az egész írás alaphelyzete ráadásul az, hogy ez a transzeszter "nőként idén ünnepelte először a Húsvétot, ezért találta ki, hogy népviseletbe öltözik és Hollókőn áll modellt".

Ez az interjú egyik része, amely az ügy legfontosabb indíttatásairól mindjárt le is rántja a leplet. Remélem, tényleg mindenki kapaszkodik a feszületbe, mert lassan csak a Jóisten tudja, hogy ezek milyen logika alapján gondolkoznak a világ dolgairól. Sajnálom, hogy Eszternek tőlünk kell megtudnia, de a Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, ezért azt annak alapvető normáinak tagadásával semmiképp sem lehet megünnepelni. Talán egy burkini kölcsönzésével többre menne. Nyilvánvaló, de mindig jó, ha felismerjük és tudatosítjuk - már csak azért is, mert a jövőben erre kell felkészülnünk -:

az egész ügy nem más, mint aljas, ordenáré, liberális provokáció.

Ha az eset elvileg még Húsvét előtt történt, miért most kellett kipattannia, és véletlenül miért éppen a Medgyessy-kormány idején alapított Egyenlő Bánásmód Hatóság segítségével, amely a helyi vállalkozót marasztalta el?

Külön érdekes, hogy Eszter az indexes interjú egy pontján elmondja: egy időben dolgozott a Magyar Szocialista Párt irodájában.

Persze, a politikai lobbi mellett nem hiányozhat az ideológiai sem: g

únyt űzni a hagyományból, közben kétségbe vonni az ellenállás jogát.

Ha a szexuális preferenciád vagy a hited kizárja az egész transzgender elmebajt, akkor transzfóbiás vagy. Közben neked nincs jogod meghozni azokat a döntéseket, amelyeket a saját értékrendedben megfelelőnek ítélsz, ehhez csak nekik van joguk. Ezt azóta törvény, amióta a BBC néven ismert brit újságíró-tudósok is

megírták

, hogy férfiként diszkrimináció visszautasítani egy transz nő közeledését. Eszter az Indexnek adott interjújában be is vallja, hogy precedenst akart teremteni az üggyel, vagyis, hogy a jövőben ezzel a hivatkozási alappal eljárás alá vonhassanak mindenkit, aki egy kicsit is kiáll a normalitás és a hagyományos értékek mellett, jelentse ez akár azt, hogy magánvállalkozásokat, és a mögötte álló családokat vegzálnak. Az ügy másik tanulságára az interjú dramaturgiailag jól elhelyezett utolsó mondata mutat rá.

Értjük már? Ez a torkunkon így is, úgy is lenyomott, csakazértis liberalizmus. Szerintük hiába ellenkezünk.