Pesti Srácok

Kézcsók

Kézcsók

Nem jön össze Orbánnak a kézcsók. Pontosabban még ez se. Nem hogy egy országot nem tud vezetni, de még csak nem is férfi ez - három rövid mondatban így lehetne összefoglalni a Népszava minap közzétett úgy mélyenszántó, mint magasröptű cikkét. Pattogatott kukorica és kávé remélem, van Önöknél.

Szóval ez a méltán olvasatlan kommunista szaklap vehemens nyálcsorgatások közepette várhatta a csütörtököt, amikor is Ursula von der Leyen Brüsszelben fogadta minden idők miniszterelnökét, bizonyos Orbán Viktort. A szerkesztőség Facebook borítóképe már július közepe óta a két politikust ábrázoló fotómontázs. Dörzsölték is a tenyerüket: pofonért megy ez az Orbán, most végre odaáll a szőnyeg szélére, Ursula pedig Merkel és Weber minden haragját egyesítve 5 percen belül buktatja meg.

Csakhogy ahogy az az Óperenciás Kommunista-hegyen és Liberális-tengeren túl lenni szokott, a dolgok valahogy mégsem úgy történtek, ahogy azt a szorgos ellenzéki újságírók remélték, mindközönséges propagandistáik pedig ismét a valóság kemény, ámde igazságos kádszélébe verték az állukat.

Merthogy, ugyebár, ámbátor Orbán Viktor sem nem bukott meg, sem nem szigetelődött el. Mindkét vezető jó hangulatúnak és politikailag hasznosnak ítélte a megbeszélést. Így történt, hogy pénteken nem a meleg miatt izzadtak a liberálpropagandisták: találni kellett valamit, amibe - mint Rákosi a búzakalászba - belekapaszkodhatnak. Mivel a tárgyalás különösen pozitívra sikerült, azzal nem foglalkozhattak, ezért a divat/időjárás/utazás tengelyen azt a pillanatot választották ki térben és időben, amikor Orbán Viktor szokásához híven Ursula von der Leyent is kézcsókkal üdvözli.

PestiSracok facebook image

A jelenet a közmédia felvételein egyértelműen látszik. Egy pillanat az egész, nincs megakadás, megütközés vagy tiltakozó döccenés a mozdulatban. A Népszavások ennek ellenére így írták le:

Hát igen, elismeréssel adózunk: bizonyára népszavás szem kell ahhoz, hogy az ember azt a lefelé húzást észrevegye a három másodperces jelenetben.

A miniszterelnök tusványosi beszédének egy részletét a 168 óra főszerkesztő-helyettese Rákosi-idézetnek vélte, miközben az valójában a Biblia néhány versének parafrázisa volt. Orbán Viktor sajtófőnöke stílusosan azt tanácsolta Lakner Zoltánnak, hogy tegye a Bibliát is a Rákosi összes mellé az éjjeliszekrényére. Mi most nagyjából hasonlót tanácsolnánk Lakner népszavás kollégáinak is: a Lenin-hagyatékot forgatva néha olvassanak etikettgyűjteményeket is. Nem tudom mit vártak - talán azt, hogy a miniszterelnök percekre hozzátapad a megválasztott elnök kacsójához -, az egyetemes illemtanban viszont az a szabály, hogy a kézcsóknál a férfi szája nem ér hozzá a nő kezéhez. A kézcsók elfogadása esetén a nő mellmagasságig emelt kezéhez a férfi meghajlással közelít, a nő tiltakozását pedig az jelzi, ha egyszerűen nem engedi, hogy mellmagasságig emeljék a kezét.

Márpedig, akárhogy nézem, azok a kezek bizony mellmagasságban voltak és pontosan a leírtak szerint történt minden. A Népszava mátrixában persze akkor sem jobb a helyzet, ha kénytelen-kelletlen elfogadják a kézcsókot, szerintük ugyanis ez diplomáciai hiba, hiszen a kézcsók a tárgyalópartner női mivoltát hangsúlyozza, nem pedig a partneri viszonyt. Érdekes, hogy miközben a liberális világ sikítva örül annak, hogy a Bizottság elnöke a történelemben először egy NŐ lett, számon kéri a magyar miniszterelnököt, ha ezt egy üdvözléssel hangsúlyozza. Az egyik oldalon nem baj, hogy nem a hozzáértést, szaktudást, stb. emeljük ki, a másik oldalon világraszóló bűn ugyanez.

A jövőre való tekintettel a népszavás újságírók figyelmébe ajánljuk a valódi híreket, például, hogy von der Leyen szerint újra kell gondolni a kvótát, vagy hogy a nyugat-európaiak fele nem érzi magát biztonságban a saját országában, mert halomra ölik őket migrációs hátterű emberek. Magunknak pedig azt kívánjuk, Orbán Viktornak csak annyira ne jöjjön össze a politika, a diplomácia meg az országvezetés, mint a kézcsók. A Népszavát addig is csókoltatjuk.

Ajánljuk még

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

‎Polbeat 2025 június 11.
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!