Lopott pénzzel zsarolták Pártayt? – A beszervezett, majd lejáratott kisgazdaelnök története

Internálták, beszervezték, majd lejáratták – különös harcot vívott egymással a kisgazda Pártay Tivadar („Buday”) és az állambiztonság. Az 1988-ban újjáalakult Független Kisgazdapárt elnöke az állambiztonsági iratok szerint nem tudott elszámolni a forradalom idején eltűnt nagyjából százezer forinttal. A gyanú szerint az ellopott pénzből építette balatonszárszói villáját – azt az épületet, ahol később, a rendszerváltás hajnalán újraalakították a kisgazdapártot. A teljes igazságot talán sosem tudjuk meg – “Buday” ügynök személyi dossziéi ugyanis eltűntek…

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

„Miután lemondtam a mandátumról, elkezdtek figyelni. Ez a figyelés feltűnő volt, otromba volt. A Margit körúti lakásomnál a sarkon, a Keleti Károly utca sarkánál éjjel-nappal ott állt egy kocsi, egy fekete Wanderer, ebben ült négy ember, és bárhova mentem, jöttek utánam” – emlékezett vissza megfigyelésére Pártay Tivadar egy 1986-ban adott interjúban. A kisgazda politikusra 1948-ban állt rá az államvédelem, hogy aztán beszervezzék, majd ő is megfigyeljen másokat. Az 1949-ben Kistarcsára, majd Recskre internált Pártay 1953-ban szabadult, később „Budai” (máshol „Buday”) néven jelentett, de úgy tűnik, kettős játékot játszott. Nem is rosszul: 1988 augusztusán éppen az ő balatonszárszói villájában szervezték újra a Független Kisgazdapártot, amelynek tönkretételéből ő is alaposan kivette a részét. Azzal együtt, hogy egyben áldozat is volt. (Pártay Tivadar ügynöktörténetével mások is foglalkoztak, elég megemlíteni az amúgy összeesküvéselméleteiről is ismert Ilkei Csaba írásait vagy a történész Rainer M. János az Antall-család megfigyelését feldolgozó munkáját). 

“Buday” jelentése és a célszemélyek / Ill.: PS

Az egyik sündörög, a másik „katolikusan kerge”

„Csorba János dr, aki ma egyike a legintranzigensebb, merev álláspontú politikusoknak kitelepítése után azonnal a Zárda utcába ment, ott addig sündörgött, hogy pár hét múlva visszakapta államosított makói házát, kapott egy remek lakást a körút közepén /Lenin krt. 84./, visszakapta ügyvédi irodáját stb. Legjobb viszonyban volt mindenkivel, hetenként tisztelgett a Zárda utcában, most „ellenálló” – jelentette „Buday” 1957 januárján (Csorba János történetét Palasik Mária írta meg, érdemes elolvasni a Betekinto.hu-n ). Az ügynök másokról sem szólt szebb szavakkal: „Antall József katholikus kergeségében keveri és zavarja a dolgokat… Ő meg van győződve, hogy nagyon ravasz diplomata, valójában elég ostoba módon csinálja. Mindenesetre megszédítette Kovács Bélát és bajokat okoz. Leghőbb vágya, hogy a fiát belopja egy csapásra a politikai életbe, még hozzá vezető helyre. Fiához állandóan, naponta járnak az ifjúság vezetői és komoly politikai élet folyik náluk, ahogy mondotta. Az ifjú Antall volt követségben Kovács Bélánál is karácsony után”. („Jelentés Budapest, 1957. január 9.”). Tény, hogy Pártay alapos, felkészült politikus volt: a kisgazdákat – magával együtt –„politikai súlyuk”, azaz befolyásuk szerint osztályozta. Önmaga – Kovács Béla, Dobi István és Németh Imre mellett – alkotta az első osztályt, az elitosztagot, a többiek a másod-, harmadosztályú kalapba kerültek (Antall József állambiztonsági történetéről bővebben itt és itt írtunk).

Osztályzás – Budaytól /Forrás: ABTL

Ajánlatot küldött Kádár Jánosnak

Külön ízt ad a jelentésnek az a rész, ahol felhozzák „Buday” ajánlatát. „Buday”, aki jelenleg a II. vonal vezetője bármikor hajlandó megvitatni bármilyen kérdést Kádár János elvtárssal, amennyiben ezt Kádár elvtárs kezdeményezi. Ő nem kezdeményezheti, mert ez politikai nyereséget jelentene más csoportok javára. „Buday”-ék a szocializmus talaján álló FKP-ét akarnak. A második vonal, hogy politikai hitelt szerezzen a közvélemény előtt azt tervezi, hogy 15-20 karrierista és levitézlett FKP politikust kizár a sorai közül és ezt közölni akarják a nyilvánossággal”. Tehát „Buday” (Pártay) vállalta volna a párt megtisztítását – fájdalom, ebből – és főleg a többpártrendszerből – nem kértek Kádárék. Világos eligazítást adott a jelentésre firkált elutasító megjegyzés: „Én nem tartom helyesnek Pártay szerepeltetése csak fokozza az FKP szervezését, és nem a szétbomlást segíti elő. Nekünk pedig az kell feladatunk legyen hogy a bomlást idézzük elő és segítsük azt”. (Azt, hogy ez a bomlasztás mennyire sikeres volt, előző cikkünkben bemutattuk).

Ajánlat Kádár felé / Forrás: ABTL

Nincs kivétel: a besúgót is letartóztatták

Bár Pártay („Buday”) is kivette a részét pártja bomlasztásából, az ’56-ot követő megtorlástól ez sem védhette meg, 1957 tavaszán letartóztatták (a kisgazdapárt politikusai jelentős szerepet játszottak a forradalomban és szabadságharcban). A politikust végül nem állították bíróság elé – tanú volt a Nagy Imre-perben –, de csak 1958 nyarán szabadult. Talán ez a csalódás – a rendszer hálátlansága, hiszen bár a komoly börtönbüntetést megúszta, azért nem bántak vele kesztyűs kézzel – is hatással volt arra, hogy lázadó, politikus énje később felülkerekedjen a megalkuvón, a besúgón.

Pártay lázadása: jobboldali nézeteket terjeszt

Az iratokból kiderült, hogy szabadulása után Pártay ügyesen szervezkedett, hogy a második vonalból feljusson a kisgazdapárt első osztályába: „A volt FKP tagok egy másik része Pártay Tivadart tekinti a nemhivatalos párt vezetőjének. Ezzel kapcsolatban széles körben terjednek olyan hírek, hogy Pártay illegálisan szervezi az FKP-t” („Jelentés Budapest 1959. december 12.”). Tény, hogy valami megváltozott. „Buday” veszélyessé, nehezen kezelhetővé vált: „A volt FKP. Jobboldali elemeinek vonalán tekintélyes politikusnak számít „Budai” fn. ügynökünk, aki FKP főtitkárhelyettes és képviselő volt. „Buday” megszabott feladatának és magatartási vonalától eltérően gyakran jobboldali nézeteknek ad hangot, fenntartja politikai ambícióit. Tartása során ezért több esetben figyelmeztettük eredménytelenül”. („Összefoglaló jelentés Budapest, 1962. október 17.).

Titkos kutatás, külső figyelés, lehallgatás

A négy évvel később, 1966-ban készült munkatervben már részletes tervet készítenek a hálózatból akkora kizárt Pártay Tivadar megfékezésére: „További kapcsolatainak megállapítására valamint mozgásának és magatartásának ellenőrzése céljából 2 esetben 10-10 napos külső figyelés alá vonjuk… „Budai” ellenséges tevékenységét bizonyító dokumentumok felderítése és megszerzése céljából lakásán egy, munkahelyén 2 alkalommal titkos kutatást hajtok végre… „Budai”-nak kapcsolataival történő találkozásait alkalom szerint titkos fotózás és 3/e labda op. rendszerrel (magnetofonos lehallgatás – a szerk.) dokumentálom… Lakástelefonjának ellenőrzését 1967-ben továbbra is folytatom, ellenséges tevékenységének viszonyától függően előkészítem a 3/e op. rendszabály beszerelését lakószobájába…”Budai” ellenséges tevékenységének megszakítása céljából részletes intézkedési tervet dolgozok ki.” („Munkaterv Budapest, 1966. december 14.”).

Mindent bevetettek ellene / Forrás: Betekinto.hu

Az állambiztonság „egyedüli tiszta” ügynöke

Ennél is érdekesebb az az irat, amely a „Buday” ellen bevetett (vagy tervezett) állambiztonsági trükköket sorolja, és amelyből megtudjuk, miért zárták ki a hálózatból: „Pártay Tivadar 60 éves, pártonkívüli, büntetlen előéletű, nős, figyelő dossziés, nyugdíjas, budapesti lakos, volt FKP képviselő, volt újságíró, magát „vezér”-alaknak tartja. Véleménye szerint „egyedüli tiszta” ember, aki „nem feküdt le” soha (ez azért érdekes megjegyzés – a szerk.). Egyedül neki van „koncepciója és kapcsolata az emigráció felé”. Hosszabb ideig mint ügynök dolgozott állambiztonsági szerveink számára. Mint ügynök ismereteket szerzett, hogy átfogó politikai koncepcióval a volt polgári pártok vonalán kevés számú személy van. A volt FKP politikusok körében önmagát „vezérként” elfogadtatta. Kizárása e miatt történt. Egyedüli olyan személy, akinek kapcsolata van az emigrációval. Nagy Ferenccel és Kővágó Józseffel levelet váltott illegálisan. Erről kapcsolatai előtt dicsekedett” – fogalmaztak („Javaslat Budapest, 1968. május 30.”).

Nagy Ferenc miniszterelnök a parasztnapi nagygyűlés vendégei között, a jobb szélen Rákosi Mátyás /Forrás: Fotomuveszet.net (Ismeretlen szerző, MNM)

„A fentiek figyelembevételével személyének lejáratásra és elszigetelésére az alábbi intézkedéseket javasoljuk – folytatódik a javaslat. – Mint volt ügynökkel ismételten felvesszük a kapcsolatot. Látszatra a kapcsolat felújítása lenne a cél, de a valóságban arra fogunk törekedni, hogy sűrített találkozókat tartva személyéről a velünk való kapcsolata ismertté váljon. E célból e találkozókat azokon a helyeken és időben tartanánk, ahol ő szokott kapcsolataival találkozni. A találkozókat Zima Péter r. őrgy. A III/III 3/a alosztály vezetője folytatná le, aki már több Pártayhoz kapcsolódó u. n. laza csoportosulást bomlasztott, így tudják róla, hogy rendőrtiszt”. („Javaslat Budapest, 1968. május 30.”).

Lejáratás? A balatonszárszói villa háttere

Ez csak a lejáratás egyik eszköze volt. Az állambiztonság szívesen élt a névtelen levél eszközével („Barátomként figyelmeztetlek, hogy…”), máskor viszont nagyon is fontos volt a feladó személye: „Ezzel egy időben Dr. Győr Zoltán nevében – akit rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettünk Pártay köréből – levelet küldünk dr. Antall József és Simonyi Sándor FKP funkcionáriusokhoz, melyben Pártay besúgói tevékenységét vetné fel, valamint: – 1956-ban közel 100-ezer Ft. eltűnt az akkori „Magyar Nemzet” páncélszekrényéből, melyet Pártay jelenlétében nyitottak fel. Most viszont Balatonszárszón villát épített. – A volt munkahelyén felmondott és most „munkát keres”. Anyagi viszonyai ennek ellenére kiegyensúlyozott, hónapok óta nem dolgozik. A fenti két személy – különösen Simonyi Sándor, aki társadalmi kapcsolatunk – volt FKP politikusok körében elterjeszti a levél tartalmát…”. („Javaslat Budapest, 1968. május 30.”).

300.000 forint „Pártai” rendelkezésére

Normális esetben talán felesleges lenne az állambiztonság lejáratási pletykájával foglalkozni, de több mint érdekes, hogy a kisgazda-dossziéban (“ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1 és az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1a Független Kisgazdapárt”) más helyen is felbukkant a Magyar Nemzet páncélszekrénye, illetve az eltűnt – nem csekély – összeg. (A napilap említése nem véletlen: 1956 októberében a kisgazdapárt komoly szerepet játszott a Magyar Nemzetben, miután Pártayt beválasztották a szerkesztőbizottságba). Az ügy egy bizonyos „Róka” közel húszoldalas jelentésében bukkant fel, amelyet 1957 áprilisán adott kisgazdapárt forradalmi szerepéről. Most már tudjuk, „Róka” (és „Rába”) a feltehetően ’57 augusztusában beszervezett dr. Balogh György kisgazda politikus fedőneve volt. A számunkra fontos rész az áprilisi jelentés 4. oldalán kezdődik: „31.-én, szerdán reggel ült össze az első Intézőbizottsági ülés… Az ülésen meghatározták, hogy kinek mi a feladata, a Magyar Nemzeti Banktól felveendő pénzért ki menjen és kinek van aláírási joga. Így kapta meg a szervezést B. Rácz, a budapesti szervezést dr. Németh, a sajtóügyeket Pártai. Ekkor kapott dr. Szolnoki István meghatalmazást a MNE pénztárából való pénzfelvételre 600.000 forint erejéig. Ebből 300.000 forintot Pártai rendelkezésére adtak”. („Jelentés Budapest, 1957. június 20.”).

Volt, aki a mártírokra, s volt, aki önmagára gondolt. Pártay is közéjük tartozott? / Fotó: Fortepan.hu

Párttársak az eltűnt százezrek nyomában

Az eset a jelentés 16. oldalán válik érdekessé – ebben „Róka” már a forradalom leverése utáni időszakot taglalja: „Pártai dr. Baloghot arra kérte, hogy szerezzen egy kocsit a Pártnak. Miután ehhez pénz kellett, dr. Balogh érdeklődött, hogy honnan veszik. Pártai közölte, hogy van pénz Antall, illetve Bejczynél. Ekkor szerzett Balogh tudomást arról, hogy a Magyar Nemzeti Banknál vezetett egy számlájáról a Magyar Dolgozók Pártjának vettek le októberben 600.000 forintot és ez még mindig nincs elszámolva… Pártai mindenképpen kocsit akart. Balogh azonban, miután Dobi ezt nem helyeselte nem szerezte meg a kocsit. Ellenben Pártainak azt tanácsolta, hogy a terhére irt 300.000 forinttal számoljon el. Ezt még Németh Imrével is megtárgyalta, melynek eredményeképpen megbízták dr. Baloghot, hogy a Pártai-féle pénz sorsa felől győződjön meg. Nevezett azonban nem tudott megállapítani semmit. Pártai megadta ugyan Nemes Iván és Pethő Tibor személyében a tanukat, hogy 200.000 forintot elvittek a Magyar Nemzet szerkesztőségének kasszájából, azonban mindkettő az írásbeli nyilatkozatuk tanúsága szerint ezt tényként nem igazolta, hanem csak Pártaitól hallotta. A portás és mások sem tudtak érdemlegeset mondani. Így lényegileg Balogh e tárgyban semmit sem tudott a pénz felől megállapítani”. („Jelentés Budapest, 1957. június 20.”).

A balatonszárszói villával zsarolhatták?

A slusszpoén „Róka” (azaz Balogh) jelentésének 18. oldalán következik: „Nyomozók keresték fel Bejczy Sándort, Szolnoki Istvánt és Pártai Tivadart, valamint dr. Balogh Györgyöt a pénzelszámolás, illetve a pénz miatt. A megtalált pénzt lefoglalták” – olvashatjuk. Vajon mennyi pénzt találtak meg? Talán az állambiztonság által sejtetett „közel 100.000 forint” hiányzott? Vagy több? Lehetséges, hogy később ezzel zsarolták Pártayt? Lehet, hogy „Róka” csak hazudott, hogy mentse magát, de ha igaz a története, s ha később tényleg ezt a pénzt fektette be Pártay a balatonszárszói villába, azért az pikánssá teszi a később történteket. A balatonszárszói találkozókat (bővebben itt), a kisgazdapárt újjáalakítását. A választ nem tudjuk: „Buday” („Budai”) dossziéi feltehetően eltűntek a nagy iratmegsemmisítések (cikkünk erről az időszakról itt) közben („Jelentés Budapest, 1957. június 20.”).

Pártay Tivadar 1973-ban a Volán Tröszttől ment nyugdíjba, hogy másfél évtizeddel később ott legyen a kisgazdák újjászületésénél. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja lett, majd miután 1988. augusztus 22-én az ő balatonszárszói házában (igen, abban az épületben) döntöttek a Független Kisgazdapárt újjászervezéséről, a párt alapító elnökévé választották. 1989 nyarán lemondott, majd Torgyán József elnökké választását követően, 1991. július 2-án kilépett a pártból. A két politikus nem igazán kedvelte egymást, talán érdemes felidézni, mit mondott Torgyán néhány évvel ezelőtt Pártayról (anélkül, hogy készpénznek vennénk a szavait): „Úgy gondolom, a történelmi pártokat eleve nem akarták a rendszerváltó pártok közé engedni. Ez igaz a szociáldemokrata pártra és a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártra is. Komoly esélyünk lett volna a választás megnyerésére, ám ezt Pártay Tivadar a saját újságunkon keresztül ellenem indított támadással megakadályozta. A rólam mindenféle valótlanságot terjesztő, rágalmazó cikket a választások első fordulója előtt néhány nappal az MSZP és az SZDSZ az egész országban sokszorosította és terítette. Amint napjainkban megtudtam, a párt akkori két elnöke, Pártay Tivadar és Vörös Vince is ügynökök voltak” – mondta Torgyán a Hir24.hu portálnak. És mint már tudjuk, Balogh György („Róka”) is. Utóbbit 1989 júniusán a párt országos ügyvezető alelnökévé választották, majd 1990 és 1994 között az FKGP budapesti listán megválasztott országgyűlési képviselője lett..

A kisgazdapárt történetét – ha homályosan is – ismerjük, a párt sorsát nem érdektelen összevetni a szintén történelmi Szociáldemokrata Pártéval (hogy átérezzük a “szocdemek” tragédiáját, elég most megemlíteni Schmuck Andor és a tavaly ajnározó cikkekkel búcsúztatott Kapolyi László nevét, akinek igazi arca ebből a cikkből inkább felsejlik). Sem a szocdemek, sem a kisgazdák nem kapták meg az esélyt a rendszerváltáskor. Az állambiztonság remekül bomlasztott, hogy aztán a legerősebb rendszerváltó pártok (MDF és SZDSZ) is hasonló sorsra jussanak. Vesztesei lettek annak a játszmának, amelyben – akárhogy is taktikázott – végül a beszervezett, majd fellázadt Pártay Tivadar is elbukott. 

A cikkhez a ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1 és az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1a Független Kisgazdapárt című iratok másolatait használtuk.