„Itt nyugszol, megáldva és leköpve” – írta barátjának, Radics Bélának a koszorújára Indián, az utolsó hippi. A legendás Nagyfa „galeri” tagjával még télen, a Csepeli Horgásztónál beszélgettünk el, és most vetítettük le az erről készült kisfilmet a Pesti TV A Hálózat című műsorában. Ebben a cikkben összeszedtem, mi történt a súlyos börtönbüntetésre ítélt nagyfásokkal és azokkal, akik ellenük dolgoztak. Például a rettegett Rajnákkal, a kékfényes Szabó Lászlóval vagy azzal a Lőrincz L. Lászlóval, aki – felsőbb utasításra vagy sem – ponyvának álcázott lejáratóregényt írt Indiánékról.
[Jelentés, 1972]: „Lava a Sirius műsorait rendszeresen látogatja […] Lava elmondta nekem, hogy a cipőjébe zsilettpengét varrt be, hogy ha elkapják elvághassa az ereit.”
Igen, az a legvidámabb barakk. A fenti „Lava” [ez volt a célszemély fedőneve] egyike volt azoknak a fiataloknak, akiket megfigyelt és üldözött a diktatúra.
A jelentések szerint komoly bűnei lehettek, például szerette a Syriust, azt a zseniális jazzrock együttest, amelyet olyan ügyesen tönkretettek és elüldöztek Erdős Péterék. Szerintem a valaha volt legjobb magyar zenekar volt, de hát a vélemény az olyan, mint a segglyuk (mondta nagyapám), mindenkinek van belőle. Maradjunk annyiban, hogy minden idők egyik legzseniálisabb magyar zenekara volt.
Radics Béla, az üldözöttek „zenekara”
Adásunk (Pesti TV, A Hálózat, minden második csütörtök, 22.00) főhőse, Indián nem a Syriust, hanem Radics Bélát szerette nagyon. „Ő volt a mi zenekarunk. A szegények, az üldözöttek zenekara” – mondta kameránknak.
Indiánnak – az utolsó hippinek, ahogyan hatásvadász módon elneveztem – több bűne volt. Egyrészt szabad volt és élt a szabadságával, a szabadságvágyával Kádár rendőrállamában, ahol még gond nélkül eltörték annak a gerincét, aki „túlgondolta” magát. Ez már önmagában egy év feltételes.
Ráadásul „csapatba verődött”, több társával összegyűlt a miattuk legendássá vált Nagyfa alatt. Zenét hallgattak, iszogattak, beszélgettek – fertelem! A következő bűne az volt, hogy a szabad szerelem korszakában több fiatalabb és idősebb lánnyal lefeküdt, voltak közöttük olyanok, akik az akkori felső tízezerbe tartoztak. Indián szerint ez külön bosszúvágyat szült a rezsim fogaskerekeinek a szívében (már ha lehet lelke a kommunista erőgépeknek), akik nyilván kevéssé örültek annak, hogy egy szakadt hippit kell a lányuk mellé képzelniük.
És valóban elkövetett egy hibát vagy annál súlyosabbat: lefeküdt egy tizenhárom és fél éves lánnyal. Azt mondta, nem tudta, idősebbnek nézett ki. De nem kellett volna, nagyon nem.
Mindenáron elkapni őket
A Nagyfa „galeri” tagjaira ekkor már keményen utazott a diktatúra, a rendőrséget, az állambiztonságot és a besúgó-hálózatot is bevetették ellenük, és már készült a koncepciós per. A kádári idők Tuschinger elvtársa (mert a nagy hazugságok ellenére – lásd magát A tanút – a valóságban „Tuschinger elvtársra” – azaz koncepciós ügyeket író szakmunkásokra – Rákosiék után is szükség volt) lelkesen gépelte a vádiratot, a forgatókönyvet.
Talán az ex-katpolos galandféreg, Berkesi András „író elvtárs” is besegített. Talán nem. Voltak elegen.
Rajnák, Szabó László és Popper Péter
Ott voltak a túloldalon a kádári diktatúra különböző figurái. Az a Rajnák, aki eredetileg birkózó és törtető kommunista ifjúkáder volt, agresszivitása és primitívsége megfelelővé tette arra, hogy az Ifipark „kiskirálya” legyen.
Vagy a Kékfény arca, Szabó László, ez a mindenre kapható „újságíró”, aki az ’56-ot követő megtorlás során tűnt fel, csak úgy hányta magából a lejárató propagandát, hogy a hatvanas–hetvenes években már a „galerik”, a hippik, azaz a benyalni, megfelelni nem akaró ifjúság ellen harcoljon. Akiket összemostak a valódi bűnözőkkel. Szabó elvtárs is mindent bevetett. Magát Indiánt is becsalta a Kékfénybe.
És ott voltak mellette az ideológusok, a bülbül szavú Popper Péterek, a rettenthetetlen pszichiáterek, akik saját traumáikat és gyűlöletüket vétlen és védtelen embereken kívánták levezetni.
Maga Popper a negyvenes években még undorító sárga stigmát kapott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a hatvanas években már ő bélyegezzen meg másokat. Ekkoriban még a pufajkázás és a keleti tanok között volt. Állambiztonsági tiszteket oktatott arra, hogyan törjék meg az amúgy is megfélemlített fiatalokat. Szobrot neki! Cikkem itt és itt olvasható.
A haldokló KISZ-igazolvány és Lőrincz L. László
És ott volt közöttük az a Lőrincz L. László, aki a Nagyfa galeri börtönbe juttatása és felszámolása után megírta a megfelelő lejárató könyvet.
Olyannyira jól sikerült, hogy még a rajongói értékelésekben is propaganda-műként hivatkoznak rá. Érthető. Az egyik kulcsjelenetben a gonosz náci (és fasiszta) banda eléget egy KISZ-tagkönyvet.
Lőrincz művében ez a legfőbb bűn. Íme egy részlet:
„Heil Hitler! – mondta Juszuf minden egyes alkalommal, amikor a tizenöt-húsz tagú társaság közül valaki rálépett az igazolványra. A szertartás részvevői úgy járták körül a tüzet, mintha ártatlan társasjátékot játszanának. Minden taposás után felhangzott a »Heil Hitler!« kórusa, néhány »Kitartás! Éljen Szálasi!«-val elegyítve.
A megtaposott és szétrongyolt igazolvány haldokolva hevert a fűben, egészen közel a tűzhöz.”
OMG – mondaná a posztmodern magyar. Mit hozott haza keletről Lőrincz mester, hogy ezt megírta? [Nagy örömömre láttam, hogy volt, aki már 1979-ben le merte írni a könyvről az igazságot.]
Ösztöndíjas lejárató-szakmunkás
Lelke rajta. Az is lehet, hogy utasításba kapta. Mindenesetre neki is kiemelt előélete volt.
„Tanulmányai során éveket töltött a Távol-Keleten, ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen”
– írják róla a Wikipédián. Hát, igen. Szegény Indián nem nagyon utazhatott. Főleg, miután börtönbe zárták.
A földre láncolt „Nagy Kennedy”
Nemcsak ő kapott súlyos éveket, de mások mellett az a „Nagy Kennedy” is, akit saját elmondása szerint kínzásként a börtön padlójához láncoltak. Mindezt már a hetvenes években. Miért is ne?
Jobboldali volt, az eredeti szakmája szerint restaurátor. Kiesett egy pár év. Miért is? Összehordtak minden baromságot róluk, nemi erőszak, náci felvonulás, csak a szokásos kommunista billogok. Elővették azokat a cikkeket és szólamokat, amiket az ötvenhatosok ellen alkalmaztak.
Megérte? Meg. Látjuk, hogy minden ellenfelük befutott.
Szabó László emlékezetes temetése
És mi történt később az antikőseinkkel? Szabó László a rendszerváltástól megijedve sietve visszavonult és megnyitotta az ország első magánnyomozó-irodáját. Vélhetjük, hogy degeszre kereste magát. Pár éve halt meg, a temetésén Mága Zoltán hegedült és Pataky Attila is fellépett.
Csak óvatosan a hányingerrel.
Popper kalandjait portálunk olvasói talán már ismerik. Igazi zen-mester lett a korábbi elnyomóból, meg persze véresszájú MSZP-s, amikor politizálni támadt kedve. Vagy tanácsadóként dolgozni a régi barát, Horn Gyula mellett. Önmagával, múltjával – ez közös a brancsban – nem nézett szembe, legalábbis nyoma nem maradt.
Rajnák, a kommunista parkett megvénült ördöge
Ki maradt? Rajnák. Ez a buta, dühös középkáder az élet császárának hitte magát. Többek szerint ex-ÁVH-s verőlegényei (is) voltak, az tény, hogy számtalan fiatalt összevertek. Csak úgy. Egyre több rémes történet jön elő vele kapcsolatban – vegyük elő csak azt, amikor néhai ifjabb Rajk László nőismerősének a nemi szervét rugdosta –, de őt részben utolérte a sors, illetve a kommunista daráló.
Azt hitte, sérthetetlen, de nem volt az, valakinek az útjába kerülhetett, mert megjelent róla a Magyar Ifjúságban – KISZ-lap – egy hatalmas leleplező cikk, ahol néhány dolgát megírták. Megbukott, utolsó tévés szereplésében már csak egy nyomorult, beszédhibás, zavaros tekintetű bűnöző. A nyolcvanas évek közepén meghalt.
Leslie L. Lawrence úr köszöni, jól van, de, hogy örüljünk is, Indián is jó erőben adott nekünk interjút.
Túlélte Rajnákot, Szabót, Poppert és a többi politikai bűnözőt, de persze már régen eltemette a legendát, barátját, Radics Bélát. Kevés szomorúbb filmrészlet van annál, mint ami róluk készült az Ifipark előtt. Indián már kijött a börtönből, de Radics már a halál kapujában állt. Beszélgettek egyet. Egy legendásat. Egy legendásan szomorút.
Nem sokkal később Radics meghalt, a megtört zenésztársak és a rajongók búcsúztatták. Indián most azt mesélte nekünk, sokat gondolkodott azon, mi legyen a koszorún. Aztán azt írták:
„Itt nyugszol, megáldva és leköpve.”
Mit mondunk, találó. Találó és roppant szomorú.
Tanulság nincs. Vagy mégis: tegyünk igazságot legalább utólag.
Mint ezzel a műsorral:
G.Klára
2022-04-18 at 21:41
Szia Anett!
Indián az Apukám legjobb Barátja volt, amíg Apu megnem halt…! A Radics utolsó találkozás-beszélgetés videóban is együtt vannak (Judo)
Indiánnal tartom a kapcsolatot,sokat beszélgetünk a múltról… meg fogom kérdezni Tőle amit leírtál! ?
Királytigris
2021-08-07 at 10:32
A kádár rendszer retteget az újabb forradalomtól, ezért üldözte a másként gondolkodókat.
A hippy mozgalom egy zsákutca, a rendszer megdöntésére teljesen alkalmatlan volt, ráadásul nem volt tömeges mozgalom az akkori Magyarországon. Maximum egyfajta, elszigetelt rendszerellenes tiltakozásnak fogható fel.
A hippy mozgalom tulajdonképpen nihilizmus.
Konya Jozsi
2021-07-04 at 15:37
Hat ez van. Egyebkent Nyugaton gyanithatoan a baloldal hozta divatba a beatmozgalmat meg a hasonlo dolgoka, legalabbis a konzervativ amerikaiak is meg voltak arrol gyozodve, hogy ez kommunista trukk a tarsadalmuk szetveresere. Szerintem banalisabb a dolog: 1945utan, de foleg a 1950 es evek masodik feleben jelentosen megnott az eletszinvonal(egeszsegugy, nyugdij, tomeges es ingyenes kozep es felsooktatas), ergo nem kellett elmenni dolgozni, de csaladot is kesobb alapitottak, igy johetett letre egy ilyen “fiatal szubkultura”. Ez csak a nyugati joletben jott letre meg faziskesessel a szocialista allamokban. Afrikaban, Indiaban maig a gyerekmunka divik nincs ido lodorogni!! A Horthy korban es elotte is voltak ilyenek, de kb a csavargo es kolduskategoria voltak. Ma is vannak es legalabb senki nem piszkalja oket, jol elvannak hajlektalankent.
Welszibard
2021-06-23 at 11:31
Lőrinz L. László tökéletesen kiszolgálja a mindenkor éppen jól eladható lektűr színvonalat, hogy biztosíthassa panorámás budai luxusvillájának színvonalát.
Nem véletlenül nem írt magyar témájú (társadalmi) regényt, kivéve a “A nagy fa árnyékában” (1979) címűt, ami hasonló Moldova 1956-os regényének hazugságához. Lőrincz ezzel vásárolta meg a szabadságát a kommunista világban, hogy oda mehessen a világban, ahová akar.
A lektűr író művei nem maradandóak az irodalom számára: ki olvas ma már Berkesit vagy Szilvásit?
Nincsenek is komoly irodalmi díjai.
Antikom
2021-06-22 at 15:07
Itt mindig kék az ég, kék az ég.
Itt mindig zöld a fű, zöld a fű.
Itt nincsenek problémák,problémák.
Itt mindenki tetű az MNK-ban.
vghs
2021-06-21 at 12:46
Indián sulitársával Jimivel töltöttem 2-3 napot velük a Gellérthegyen 1968-ban a Traffic koncert előtti héten.
Lányok hoztak nekünk zsíroskenyeret. Én emlékszem még arra a szőke srácra a fényképen. Colos volt a neve és én szerettem a humorát.
Jó hangulat, szeretet uralkodott ott.
Kedvenc zenéjük a Cream és Jimi Hendrix volt.
Hans Landa
2021-06-21 at 00:01
Bárdy György hajdani kitűnő színészünk,fiatal korában nagy nőcsábász volt.(megjelenését tekintve érthető).Egy életrajzi riportban elmondta,hogy egyik volt kapcsolata-mint később kiderült-magasrangú pártfunkci rokon volt.A hölgy állítása szerint a kapcsolat az ő “beleegyezése”nélkül jött létre,erre a következtetésre persze csak jóval később jött rá a illető.Bárdy a színházból,erdőgazdasági telepre került fizikai munkára,úgy emlékszem a Pilisbe-pontos időtartamra nem emlékszem,de biztosan több hónap-fényképet is mutatott,amint vaddisznókat etet.Várkonyi befolyására került vissza a színházba.
Így ment ez………………..
Gáspár Anette
2021-06-20 at 22:43
Girolamo
2021-06-20 at 19:23
Mit tudsz te arról a világról, a Rákosi-Kádár éráról?
Ma láttam a filmet.
Még megnézhető.
https://archivum.mtva.hu/m3/M3-cFZCdGJya1grZHZuTVc2ZldRQzlCem4rNndGQlUrd1Jkb1pPVFFocFRtRT0
Girolamo
2021-06-20 at 19:23
Mondjuk,ha valaki nem volt egy sztahanovista,akkor legalább nem az a nôtája,hogy “levesem bádog csajkába,cukrom a mások markába”.
Kovács Zsuzsa
2021-06-20 at 19:22
Sokat jártunk az Ifiparkba, Rajnákra is emlékszem, riogattak minket eleget a nagyfásokkal! De tulajdonképpen a “ Sírig tartsd…”- ból olvastam róluk részletesebben. Ahogy megnéztem a riportot, kedvet kaptam az újraolvasáshoz.
Etel
2021-06-20 at 18:49
Lőrinc L László alias Lawrence összes is megvolt nekünk, úgyanúgy mint a Popper összes is, és most azon gondolkodom, hogy kik azok az összesek manapság, akiket ugyanúgy szégyellni fogok. Azt hiszem sokan vannak.
Többen, mint a Popperek valaha voltak összesen.
Gáspár Anette
2021-06-20 at 17:10
Szép férfi volt Indián. Nem csoda, ha rajongtak érte a lányok.
😀
Most pedig bölcs öregember. Isten áldása legyen rajta!
Kerekferke
2021-06-20 at 17:08
” ifjabb Rajk László nőismerősének a nemi szervét rugdosta”
És Rajkkal, Gerővel, Kőszeghgel, Donáthtal együtt az egész
bagázs beáll a maoista liberálávósnyilasbolsik közé “rendSZART váltani.
Köpedelem mind!
Gáspár Anette
2021-06-20 at 17:05
“a temetésén Mága Zoltán hegedült és Pataky Attila is fellépett”
Pataky?!????
:(((((
Gáspár Anette
2021-06-20 at 16:24
Itt is fölteszem a kérdést.
Beszél arról, hogy a Belvárosban, a Felszab téren, Kossuth Lajos utcában “tanyáztak”.
Ikonikus alakja volt annak a közegnek a Beethoven becenevű figura is,
akivel ott futólag találkoztam, majd egyszer Almádiban is egy nyaraló teraszán, ahol kártyázott a a haverjaival. Hogy a családjáé volt, vagy csak vendégként volt ott, azt nem tudom. Kb 16 éves voltam. Az osztálytársaim, évfolyamtársaim közöl voltak, akik kapcsolatban voltak vele. Szinte minden második mondata volt,
harsányan, hangosan: “A kommunista (K)durva anyádat!”.
Hátha Indián emlékszik, hogy ki volt ő.
Köszönettel: Anette
TS
2021-06-20 at 16:24
Indián szerepel a Radiccsal készült utolsó interjúban is.
ZAKAR ZOLTÁN BÉLA
2021-06-20 at 16:18
TETŰ MINDIG VAN!