A póráz két végén- törvények kontra városi kutya vizsga
A "pórázmentesítő" városi kutya vizsga lehet az egyetlen reménysugár a városi kutyatartók számára a mostani nem túl rózsás jogi helyzetben, a szabálysértések és előírások labirintusában. A projekt egyelőre a tesztelési szakaszban tart. De vajon, ha bevezetik, milyen költségei lesznek a vizsgának? Drága tanfolyam előzi meg? Ha államilag szabályozzák, társul majd hozzá anyagi támogatás? Biztos, hogy a kutyák érdekét szolgálja majd, és addig is mit lehet tenni? Ezeknek a kérdéseknek járt utána a PestiSrácok.hu.
SZABÓ FRUZSINA - PestiSrácok.hu
Fővárosi viszonylatban igen zavaros a kutyatartók helyzete. A törvények, rendeletek útvesztőjében már kevés gazda tud eligazodni, és meri bátran leakasztani kutyájáról bárhol a pórázt, ugyanis az érvényben lévő kemény jogszabály azzal egészül majd ki, hogy aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen vagy vadászövezetben póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.Némi fény a szigorításokkal kikövezett út végén a városi kutya vizsga néven aposztrofált új rendszer, amely „jogosítványul” szolgálna a póráz nélküli kutyás élethez. A Vidékfejlesztési Minisztérium támogatását élvező, jelenleg gyakorlati tesztelés alatt álló vizsgáról egyelőre annyit tudni, hogy a gazdáknak és az ebeknek különböző helyzetekben kell majd megfelelni, például buszmegállóban nyüzsgő tömegben, ahol annyira közel jönnek, hogy kis híján rálépnek a kutyára; óbégató focidrukkerek feltűnésekor, váratlanul kicsapódó fekete esernyő mellett, kismotort húzó gyerek, elguruló labda, fogócskázó, visongó emberek között. Üröm az örömben, hogy arról senki nem beszél, hogy ez milyen anyagi terhet jelent majd a gazdákra nézve. A suttogó propaganda már beindult a kutyás társadalmon belül, és csak úgy röpködnek „a biztos forrásból származó” huszonötezrek, gazda- kutya párosra bontva. Utána jártunk annak, hogy valóban ilyen nagy összeggel váltható meg az ebek szabadsága?
Pénz beszél?
A PestiSrácok.hu megkereste a speciális módszerrel dolgozó Korom Gábort, akinek neve immár egybeforrt a városi kutya vizsgával. A tükörmódszer atyja és számos népszerű kutyaiskola alapítója nyílt levélben fordult a törvényalkotóhoz a szabálysértési törvény kutyákra vonatkozó részének szigorítása után, elérve azt, hogy a Belügyminisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium felfigyelt arra a vizsgajavaslatra, amely kidolgozói szerint a kutyás és a kutya nélküli városlakók szempontjából is megnyugtatóan zárná le a kötelező pórázról szóló vitát. Az igazsághoz tartozik, hogy Korom Gábor másfél évvel ezelőtt próbálkozott iskoláinak vonzáskörzetében, a X. és IV. kerületi önkormányzatnál azzal, hogy az ő intézményeiben oktatott, vizsgázott ebek szabadon sétálhassanak.Ez az alternatíva akkor sikertelenségbe torkollt. A terv margórája írva felvetődött bennem a kérdés, vajon a régi terv, miszerint ez a kutya-gazda érdeke, mennyire jó marketing húzás?
A szakmai berkeken belül csak magyar kutyákkal suttogóként emlegetett Korom Gábor kérdésünkre kijelentette, ezt a vizsgarendszert nem a tüköriskoláknak fejlesztik. Amennyiben sikerül konszenzusra jutni a minisztériummal, abban az esetben a szakember szerint: „a városi kutya vizsga csak akkor lehet életképes, ha nem jelent majd vállalhatatlanul nagy terhet a háztartásoknak.Most azt tudom mondani, hogy a jelenlegi árak nagyjából két- három ezer forint körül mozognak. Az lenne jó, ha nagyságrendileg a tervezett tesztet is ide lehetne pozicionálni. Nyilván ennek lenne egy adminisztratív költsége is. ”
Bármiféle oktatási rendszert nézve kijelenthető, hogy felkészítés előzi meg a vizsgát. Amikor arról kérdeztük Korom Gábort, hogy jelen elképzelés szerint kötelező lesz-e egy költséges oktatáson részt venni a teszt teljesítéséhez, így reagált: „Nagyon szerencsétlennek tartanám, ha a vizsgát egy kötelező oktatással kapcsolnák össze. Higgye el, sokan be tudják bizonyítani, hogy oktatás nélkül is képesek harmonikusan együtt élni a társadalommal és gond nélkül át tudnak menni a vizsgán. Ez egy egyszerű együttélési teszt, nem kell különösebb előkészítés, ha a kutya szocializációja megfelelő. Azonban, ha az alapvető tulajdonságokkal gond van, érdemes szakemberhez fordulni.”
A jogi tényállás boncolgatása közben Korom Gábor egy érdekes gondolatot vetett fel: „Hogy lehetséges az, hogy a pórázon, szájkosárban sétáló, ám az emberekre támadó kutyák gazdái nem követnek el szabálysértést, a törvény szerint ők jogkövető magatartást tanúsítanak, míg a köztéren, parkokban jól viselkedő, engedelmes kutyusával foglalkozó ember szabálysértést követ el.”
A minisztérium még a válaszokra vár
A kutyaszorító helyzettel kapcsolatban lapunk megkereste a Vidékfejlesztési Minisztériumot (VM), a tárca azonban kitérő választ adott, főleg az anyagi oldalt vizsgáló kérdéseinkre : „A pórázhasználat kapcsán lezajlott társadalmi vitát követően a VM Élelmiszerlánc-felügyeletért és Agrárigazgatásért Felelős Államtitkársága, mint a kutyatartással kapcsolatos szakkérdésekért, így a fenti kormányrendeletért is felelős kormányzati szereplő szakmai párbeszédet kezdeményezett Korom úrral. Az egyeztetések során tárcánk nyitottsággal fogadta a „városi kutya vizsga” kidolgozására vonatkozó elképzeléseket. Tudomásunk szerint jelenleg az azóta összeállított vizsgarendszer gyakorlati tesztelése zajlik. Fontos leszögezni, hogy rengeteg, jelenleg még megválaszolásra váró kérdést szükséges tisztázni ahhoz, hogy az államtitkárság napirendre tűzze a vonatkozó kormányrendelet módosítását.”
Tuti, hogy jó ez?
Az ügyben megkérdeztük Trungel Lászlót is, aki az ország másik nagy kutyaiskolájának, a Cerberosnak a vezető kiképzője, számos kutyamentési akció szervezője. Érdekes módon a városi kutya vizsgát említve, nem lelkesedett a városban póráz nélkül sétáló kutyák ötletéért.
„Egyetlen egy probléma van ezzel az egésszel: a kutyákról azt kell tudni, hogy ösztönlények. Mindig felül tudja írni az ösztönös viselkedés jó vagy rossz irányba az engedelmességet. Az éppen frissen vizsgázott jószágot is érhet olyan inger, amelynek hatására megijed, és átrohan az úton. Ha a kutya testi épségén kívül megvizsgálunk egy gázolásos balesetet, nagy anyagi kár keletkezhet az autóban, vagy akár a kormányt félrerántó tömegbaleset is okozhat. Fogadjuk el, azt a tényt is, hogy nem minden kutya alkalmas a városi életre.Egy biztos, vizsga ide, vagy oda, nekem személyesen eszembe nem jutna járdán, közút mellett lecsatolni a pórázt. A tervezet azon részével tudok egyetérteni, hogy nagyobb ligetekben, közparkokban az amúgy is jól szocializált, engedelmes eb szabadon lehessen, bár tapasztalataim szerint a kutyussal pórázon is lehetséges a minőségi időtöltés.”
Jogi válaszok egy kusza helyzetben
A PestiSrácok.hu felfigyelt egy érdekes civil kezdeményezésre, amelyet egy parányi csapat szervez Kutyás Jogi Kérdések kerekasztal beszélgetése címen, több jogi szakértő bevonásával. Vass Viktória, kynológus, a beszélgetés szervezője egyszerű magyarázattal szolgált az esemény égető szükségességét nézve: „Általánosságban elmondható, hogy a közelmúltban megszaporodtak a kutyatartást szabályozó különböző szintű jogszabályok, amelyek olykor ellentmondanak egymásnak, így nehezen követhető a kutyatartók számára, hogy milyen előírásoknak kellene megfelelniük. Ezt a képet tovább bonyolította, hogy zavaros, esetenként fals információk jelentek meg a médiában. A rendezvény elsődleges célja a gazdik interaktív tájékoztatása. Határozott meggyőződésem, hogy a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat a kutyás társadalom érdemi bevonásával kell előkészíteni, meghozni, akár önkormányzati, akár országos szinten.”
Vass Viktóriát természetesen a városi kutya vizsga létjogosultságáról is kérdeztük: „Ideális esetben szerintem nem is lenne szükség a vizsgára: minden kutyatartó felelősen gondolkodna, cselekedne és a jogalkotók is megfelelő feltételeket teremtenének, ahhoz hogy kutyáink igényeit kielégíthessük. Azonban ettől még messze vagyunk. A vizsga azon részével maximálisan egyetértek, hogy a tudatos, kutyáját megfelelő kontroll alatt tartó gazdik extra jogokat kapjanak, ezzel is ösztönözve azokat, akik még nem tartanak itt a kutyájukkal.”
Szakmai megfigyelések bizonyítják, hogy egyre növekszik a felelős, tudatos gazdik száma.A javuló tendenciára a törvényhozóknak kellene reagálni: a helyénvaló kötelezettségek mellett olyan jogokat is biztosítva a kutyásoknak, amelyek segítségével a kutyások közössége is a társadalom egyenrangú csoportjává válhatna, és nem elnyomott kisebbségként tekintenének magukra.
