Másnak is el kell olvasni – könyvcserélgetés a nyílt utcán (Pesti Mese)
Meglepő látvány fogadta mindazokat, akik szerdán a MOM Kulturális Központ környékén sétálgattak, vagy átvágtak a Sirály sétányon. A megszokottól eltérően az utca hosszában végig könyvespolcok sorakoztak, könyvekkel megrakottan. A Kultközpont legújabb kezdeményezésében a mozikert vetítéseinek ideje alatt, 17 órai kezdettel szabad könyvcserélgetésre, olvasgatásra nyílik lehetőségünk.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL - PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
A könyvcserélgetés nem új keletű ötlet, számtalan teázóban, kulturális befogadótérben működik hasonló, a MOMKult akciója mégis különleges, hiszen az utcán, a köztéren, azaz mindenki számára elérhető helyen valósította meg ezt a kezdeményezést. Alapvető szabály csak annyi van, hogy lehetőleg ne a csőtöréskor megázott, vagy az ágylábat kitámasztó köteteinktől próbáljunk meg ilyen módon megszabadulni, hanem lehetőleg még használható szépirodalmi vagy ismeretterjesztő könyveket válogassunk, amelyeket aztán szabadon becserélhetünk.
Igaz persze, hogy ott vannak a könyvtárak, és a könyvesboltok meg az antikváriumok, de a csereberélésben mindezekből van egy kicsi, és mégis egészen más. Egyszerűen laza. A könyvárral ellentétben itt kényelmesen, a szabad ég alatt, vagy napernyők alá húzódva olvasgathatunk, válogathatunk. Nem kell a rendszerbe betagozódnunk, nem kell megjegyezni az olvasójegy számát, és nem kell rettegnünk a késedelmi díj miatt, meg a kegyetlen arcú, fejcsóváló könyvtáros ciccegése miatt sem. És itt lehet hangosan beszélgetni, és nem ciki ha belealszunk. Találkozhatunk azzal, akinek a könyvét elvisszük, diskurálhatunk, ajánlhatunk, de akár csak arrajártunkban öt percet böngészgethetünk csöndben.
A könyvesboltban szintén viselkedni kell, ráadásul kinéznek az eladók, ha nem veszünk semmit, és megrándul a szemük fölött egy kis izom annak hallatán, hogy csak nézelődünk. Könyvesboltban (hosszan) olvasni szintén nem illendő, és nem is lehet, mert nehezen találni helyet, ahová leülhetünk. A hülye rádiót viszont hallgatni kell, ami különösen Karácsony táján tud idegesítő lenni. Mikor cserélünk, nemcsak a rádiótól kíméljük meg magunkat, de nem kell részt vennünk a fogyasztói társadalom működtetésében. Nem adózunk és nem termelünk hasznot. Viszont találkozunk a termék eredeti gazdájával, aki pontosan tudja, mit ajánl fel cserére, megbízható és kikérdezhető. A csere olyan játék, ami felhívja a figyelmünket a dolgok valódi értékére, sőt arra is, hogy egy egyszerű könyvbeszerzés is milyen élvezetes lehet, ha másképp csináljuk, mint ahogyan azt nekünk kitalálták. A csere segít könnyebben megszabadulnunk felesleges tárgyainktól, hiszen magunk is mások feleslegessé vált tárgyaira fogjuk azokat beváltani, azaz, kicsit sarkosan fogalmazva újrahasznosítjuk egymás lappangó „szemetét”.
Ha tehát otthoni takarítás és portörölgetés közben duplumokra akadunk, vagy suttyomban túl akarunk adni kedves, de ízlésünket nem kimerítően ismerő rokonaink, vagy barátaink ajándékain, akkor minden szégyenérzet nélkül cseréljük ki valami másra. Egy indokunk biztos van, ha mégis kérdőre vonnak: „Ez annyira jó volt, hogy másnak is el kell olvasni!”
