Börtön, verés, koncepciós perek – Így alázzák a magyarokat határainkon túl
Kárpátalján erőszakkal besorozzák a magyar fiatalokat, Délvidéken rendszeresen megverik, és akár hosszú évekre bebörtönzik őket, Erdélyben pedig koncepciós perbe fogják őket terrorizmus vádjával. Felvidéken nincs ezekhez fogható erőszak, de az ottani magyarság enélkül is elég könnyen adja magát, és gyorsan olvad be a szlovákok közé. Gubík Lászlót, a Via Nova – a legnagyobb felvidéki ifjúsági szervezet – elnökét kérdeztük a Nemzeti Összetartozás Napján.
Hány magyar állampolgár van Felvidéken a könnyített honosítás bevezetése óta?
Öt éve elsőként vállaltam nyilvánosan a magyar állam közjogi kötelekébe tartozásomat, nyomatékosítva, hogy a jogfosztó ellentörvény dacára nem kívánok lemondani születésemmel szerzett szlovák állampolgárságomról. Nyolcan tettünk így, további közel hetven – Szlovákiában élő – embert fosztottak meg a szlovák állampolgárságától, és körülbelül 1500-2000-en magyar állampolgárok, de ezt nem jelentették be a hivataloknak. Az egész tragikomikus felvidéki állampolgársági történet kicsit a Gyűrű Szövetségére emlékeztet. Van benne valami meseszerű, ahogy elindul a joghallgató egyetemista, az egykori parlamenti képviselő, a lelkész, a földrajztanár, a színész és a 100 éves tanárnő a lányával, hogy kikaparják a gesztenyét közösségüknek, és mindenki szabadon felvehesse a magyar állampolgárságot. Esetleg egy aktív politikus igazán akadhatott volna, sőt állhatna a szövetség nyolc parlamenti képviselőből, netán nyolc tehetős vállalkozóból is. De hát Felvidéknek ilyen „Szövetség” jutott…
Volt-e, van-e, aki vezesse a felvidéki magyarokat?
A felvidéki magyarok negyedik lefejezésénél tartunk éppen. Eközben mindig tudott valaki hitet adni, de a helyzet egyre romlik, és fogyunk. A két háború közt ellehetetlenítették a magyar értelmiséget, a magyar nagyiparosokat és nagygazdákat – emiatt a felvidéki magyarok elkezdtek elszegényedni, és a szellemi igazodási pontokat is elvesztették. Esterházy János, a megmaradási akarat jelképes alakja viszont hitet adott. Őt ugyanakkor hurcolták el, amikor a célzott kitelepítésekkel és a Beneš-dekrétumokkal másodszor is lefejezték a felvidéki magyar szellemi és gazdasági vezetést 1945-48 között. Ekkor sem tudták viszont eltüntetni a magyarokat az országból. Rögtön ezután a szocializmus agymosása jött, de a kommunista propaganda-szervezetnek szánt Csemadok „félrecsúszott”, és a magyar népművelők, írók menedékhelye lett. Később jöttek a jogvédők – pl. Duray Miklós –, akik újra hitet adtak. A rendszerváltozás óta a magyarlakta járások szándékos gazdasági kivéreztetése zajlik az állam részéről. Ennek eredménye az újabb elszegényedés és a magyar társadalom megtörése, széthullása, beolvadása.
Budapest vagy Pozsony a felvidéki magyarok fővárosa?
Budapest erősödését mindig megérzi a külhoni magyarság, ahogy a környező államok erősödését is, csak épp ellenkező előjellel. Amint bármelyik utódállam vérszemet kap, mert Magyarország gyenge, esetleg megalkuvó, azonnal lecsap a saját magyar kisebbségére. Ebből én arra következtetek, hogy Trianon ide, Trianon oda, a nemzet szíve a magyar fővárosban dobog, és tartós felemelkedést a Kárpát-medence és a világ magyarsága csak onnan várhat. Minden önálló identitás építésére tett kísérlet zsákutca.
Miért adja a felvidéki magyarok harmada szlovák iskolába a gyerekét?
A fogyasztói társadalomban és a világ kapuinak megnyílásával az igények is megváltoztak. Azelőtt elsődleges volt, hogy a gyerek magyar iskolába járjon, ma már az az elsődleges, hogy milyen a felszereltség, a közlekedés, a tanári kar, az idegen-nyelv oktatás, a számítástechnikai képzés, a sport. Egyszóval: versenyhelyzet van. Már nem elég magyarnak és csupaszívnek lenni. A legfelkészültebb szakembereket nekünk kell adnunk, ha meg akarunk maradni. Ez igaz az oktatásra, a kultúrára, a gazdaságra és a politikára is. A felvidéki magyarságban viszont már nincs annyi önerő, hogy ezt segítség nélkül megvalósítsa.
Van jelentősége a nemzeti összetartozásnak a határon túl?
A rendszerváltozásban, Szlovákia önállósodásában és uniós csatlakozásában rejlő lehetőségek szertefoszlottak. Az elmúlt 25 év vesztesei vagyunk. A Via Nova számára a nemzeti összetartozás ott kezdődik, hogy pár ezer felvidéki fiatal képes összetartozni. Csak a fiatalokban és egy új értelmiség „kitermelésében” lehet a kiút, akik egyszerre elkötelezettek és tehetősek is. De ehhez kell Budapest segítsége – egyetemek, ösztöndíjak, tudatos utánpótlásképzés –, mert Pozsonytól e téren jót nem várhatunk, mi meg önerőből az említett okok miatt már aligha leszünk képesek csodára…
