Angolosan távoznak - Az angol parlamenten múlhat a brexit
Az unió egyes vezetői már utat mutatnának a briteknek, az angol elit ugyanakkor minden jogi kiskaput kihasználna, hogy a közösség tagjai maradhassanak. Ma kiderült, titokzatos ügyfelek támadják a brexitet egy tekintélyes ügyvédi irodán keresztül, érvelésük szerint ugyanis a brit népszavazás pusztán véleménynyilvánító jellegű volt, és az angol parlamentnek kell döntenie a kilépésről. A PestiSrácok.hu-nak nyilatkozó szakértő szerint bárki lesz is Cameron utódja, nem biztos, hogy valaha is bejelenti a távozás szándékát. Kétséges továbbá, hogy az alapvetően bennmaradás-párti parlamenti többség meghozna -e egy olyan határozatot, amellyel homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel, ami miatt a brit parlament fel is oszlathatja magát. Emellett az EU-s népszavazások jól rámutatnak az EU politikusainak kétszínűségére is, akik csak akkor veszik komolyan a népakaratot, ha az egyezik az EU elképzeléseivel.
Titokzatos ügyfelek támadják a brexitet
Nem léphet ki Anglia az EU-ból a brit parlament felhatalmazása nélkül – legalábbis ezügyben indítottak eljárást közelebbről nem azonosítható ügyfelek a tekintélyes Mishcon de Reya jogi cég bevonásával. Mishcon de Reya közölte, meg nem nevezett megbízói nevében már a múlt héten megkereste a brit kormány jogi képviselőit.
A cég álláspontja szerint, bár a népszavazás kifejezésre juttatta, hogy a választók kilépnének az EU-ból, a döntés a kilépési folyamat elindításáról, vagyis a Lisszaboni Szerződés vonatkozó 50. cikkelyének aktiválásáról a brit alkotmányos berendezkedés alapján a parlament hatáskörébe tartozik. Véleményük szerint a parlamenti szavazás nélkül alkotmányellenes lenne annak hivatalos kinyilvánítása, hogy Anglia elhagyja az EU-t. A népszavazás eredményéhez nem fér kétség, ám a referendum önmagában nem bír kötelező jogi erővel.
Geoffrey Robertson alkotányjogász korábban úgy nyilatkozott, mindenki azt gondolja, hogy a Brexit – vagyis Nagy-Britannia kilépése az EU-ból – eldöntött tény, “pedig nem az”. A brit demokrácia alapköve ugyanis a parlament szuverenitása, és a parlamentnek érvénytelenítenie kellene a brit EU-tagságot rögzítő törvényt. Vernon Bogdanor professzor, a brit politikatudomány és alkotmányjog egyik legtekintélyesebb kortárs gondolkodója arra mutatott, hogy az alsóházi képviselőknek a brit parlamentarizmus hosszú történelmében példátlan módon olyasmit kellene törvénybe iktatniuk, amivel nagy többségük nem ért egyet. A képviselők kétharmada ugyanis EU-párti, és elveti Nagy-Britannia kilépését az EU-ból.
Visszariadt az euroszkeptikus
Az EU-tagságot elutasítók elbizonytalanodását is jól mutatja az euroszkeptikus UKIP EP-képviselőjének, Nagel Farage-nak lemondása pártja éléről. Farage azzal indokolta távozását, hogy a brit EU-kilépésnél nem érhet el többet, a gyakorlatban tehát nem vesz részt tevékenyen a kilépési folyamat lebonyolításában. Farage lemondó beszédében azt mondta, hogy sosem akart politikusként karriert – az EP-frakciót azonban ennek ellenére is tovább fogja vezetni.
Hogyan kell angolosan távozni?
Kovács Istvánt, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója portálunknak elmondta, rögtön a népszavazás eredményének közlése után voltak olyan hangok, amelyek amellett érveltek, a parlamentnek is szerepe kell, hogy legyen a kilépési folyamatban. A Mishcon de Reya állásfoglalása tehát korántsem egyedülálló. Az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Unióhoz, erről pedig egy 1972-es törvény rendelkezik, amelyet természetesen a parlament fogadott el. A törvényhozás szerepét hangsúlyozók azzal érvelnek, hogy amíg ez a törvény hatályban van, az köti a kormányt, tehát nem teheti meg a kilépésről szóló bejelentést.
Kovács István hozzátette, több tekintélyes jogi gondolkodó éppen ezzel szemben érvel, a kilépés bejelentése kizárólag a kormány joga az uniós és a brit jogszabályok alapján is. A vita oka egyfelől, hogy még soha sem volt hasonló eset, tehát nincs kialakult joggyakorlat. Másfelől Angliában nincs a szabályokat pontosan rögzítő kartális alkotmány, hanem szokásjogi úton, egy folyamat eredményeként alakultak ki az alkotmányos szabályok.
Az uniós jog sem sok segítséget ad az alapkérdés megválaszolásához. Az Európai Unióról szóló szerződésből ugyan egyértelműen következik, hogy a kilépési szándék bejelentése a kormányfő feladata, azonban a szerződés azt is rögzíti, hogy a bejelentésnek a tagállam alkotmányos szabályaival összhangban, tehát azokat betartva kell megtörténnie. Ez tehát visszavezet minket a brit nemzeti joghoz, amelyben, mint látjuk, nem találunk egyértelmű választ.
Nem biztos, hogy Cameron utóda valaha is bejelenti a távozást
A szakértő hangsúlyozta, a népszavazás jogintézményének tartalma lényegesen eltérő Egyesült Királyságban és például Magyarországon. Hazánkban az érvényes és eredményes népszavazás kötelező erővel bír, a brit népszavazás inkább véleménynyilvánító jellegű. Nagy-Britanniában az eredmény nem köti sem a parlamentet, sem pedig a kormányt.
Bárki is lesz tehát Cameron utóda – a parlament szerepétől függetlenül – egyáltalán nem biztos, hogy valaha is bejelenti a kilépést, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy jogilag semmi sem kötelezi erre.
Nem jogi, hanem politikai kérdés, hogy lesz-e olyan politikai erő, amelyik egyértelműen felvállalja, hogy szembemenjen a népszavazás eredményével. Jelenleg ugyanis az alsóházi képviselők kétharmada bennmaradna, azonban egyik párt sem tette le a voksát egyértelműen emellett. Politikailag megoldás lehet, ha a parlament feloszlatja magát, az új választások előtt pedig a pártok egyértelműen állást foglalnak a kérdésben, így a választások során a választók ennek tudatában szavazhatnának.
Persze mindez csak kényszermegoldás, nem tudja feledtetni a népszavazás eredményét. Ott pedig a választók – szűk többséggel bár – de egyértelműen állást foglaltak a kérdésben. A legdemokratikusabb választási jogintézmény ignorálásával pedig mindenképpen a demokrácia lesz a vesztes.
Kétszínű az EU hozzáállása
Volt már ilyen az EU-ban korábban is. 2008 júniusában az ír választók népszavazással utasították el a Lisszaboni Szerződés ratifikációját, ezzel elméletileg „sírba téve” a dokumentumot (hiszen annak hatálybalépése feltételezi, hogy minden tagállam elfogadja azt). Alig egy évvel később azonban újabb népszavazást tartottak és ott az írek már igennel szavaztak. Tehát, ha a népszavazás eredménye alátámasztja az uniós álláspontot, akkor hivatkozási alap, ha attól eltér, akkor felülírható. Ebből is látszik, hogy mennyire kétszínűek azok az uniós politikusok, akik folyamatosan a magyar demokrácia helyzetéért aggódnak.
Magyarországon ködös demokratikus értékeket kérnek számon, miközben a legdemokratikusabb jogintézményre hánynak fittyet, amikor érdekeik úgy kívánják.
Népszavazások, amelyek valójában az EU teljesítményéről szólnak
Ugyanakkor szükséges hangsúlyozni, hogy nemcsak az Egyesült Királyságban tartottak uniós kérdésben népszavazást a közelmúltban, hanem Hollandiában is, ahol a választók elutasították az EU-Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodást. Valójában azonban nem erről szavaztak, hanem az EU-barát kormányukkal szembeni elégedetlenségüket fejezték ki. Látnunk kell továbbá azt is, hogy az őszi magyar népszavazás sem csak a kvótákról szól majd, hanem a választók arról is véleményt mondanak, hogy meddig mehet el Brüsszel a nemzeti szuverenitás leépítésében.
Kezdőkép: aboutcroatia.com
