A Pride hatása már nem a régi, ezért a szervezők nekiláttak a hangulatkeltésnek
Holnap vonul végig a Pride magamutogató menete az Andrássy úton, és persze kell a visszhang, úgyhogy már ma megkezdték a hangulatkeltést a szervezők. Egészen indulatos sajtótájékoztatóval próbálták észrevétetni magukat, és halált megvető bátorsággal, imponáló magabiztossággal beszóltak az úgynevezett döntéshozóknak a teljesen üres Országház előtt.
A Pride szóvivője azt vizionálta, hogy az említett „döntéshozók” megmondják neki, mi helyes, és hogyan kell élnie. Erre ugyan konkrét példákat nem mondott, hogy ki és mit szab meg neki és az LMBTQ embereknek az életmódjukkal kapcsolatban.
Itt kell kitérnünk arra, hogy az interszexuálisok, pánszexuálisok, aszexuálisok és kérdéses nemi identitásúak érdekében megint senki nem szólt egy árva szót sem; az ő hangjuk pusztába kiáltott szó, és a Pride is súlyosan diszkriminatív, kirekesztő módon csak a leszbikusokról, homoszexuálisokról, biszexuálisokról, transzneműekről és queerekről hajlandó tudomást venni.
A szóvivő haragos hangon nehezményezte, hogy „nem kérdezik meg, és nem akarják meghallani”, ugyanakkor nem részletezte, hogy milyen ügyben és milyen formában kellene őt (őket) megkérdezni. Azt is kifogásolta, hogy nem az LMBTQ emberek határozzák meg a család fogalmát, hanem a társadalom többi kilencvenvalahány százaléka. Természetesen előkerült a középkor is, amelyről minden átlagos baloldali és LMBTQ-aktivista „tudja”, hogy sötét volt, egyebet azonban jellemzően nem. „Nekünk, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereknek mind be kéne fognunk a szánkat, ha nem akarunk gondot okozni néhány, középkori eszméket valló döntéshozónak” – mondta országos tévécsatornák kamerái előtt az agyonhallgatott közösségek szóvivője.
A Pride másik szóvivője még nagyobbat domborított, és egyetlen huszárvágással összemosta az iskolai bántalmazásokat, a munkahelyi diszkriminációt, a gyűlölet-bűncselekményeket a szexuális kisebbségek ügyével. Slusszpoénként utalt az öngyilkosságba kergetett LMBTQ emberekre is, ami különösen durva hangulatkeltés annak fényében, hogy a homoszexuálisok öngyilkossági rátája nem magasabb a heteroszexuálisokénál, a transzszexuálisok igencsak magas öngyilkossági rátája pedig a nemváltó műtétek nyomán tovább növekszik. Végül kötelező jelleggel felszólították a politikusokat a „homofóbia” és a „transzfóbia” visszaszorítására. Azt ugyancsak nem fejtették ki bővebben, hogy akinek semmi gondja sincsen a homoszexuálisokkal, illetve transzszexuálisokkal, ellenben nem különösebben szereti, ha a nevezettek a szexuális identitásukból köztéri bazári produkciót csinálnak, az milyenfób.
Végülis így, hogy a fent hiányolt, lényegi információkat egytől egyig elhallgatták a médiafogyasztó magyarok milliói elől a Pride szóvivői, egyetlen komoly kérdés maradt csupán. Tulajdonképpen mi célt szolgált ez a sajtótájékoztató? Mármint azon kívül, hogy tudassa azokkal, akiket egyáltalán nem érdekel, viszont olvasnak például PestiSrácokat: holnap lesz a Pride, ti kirekesztő homofóbok!
nyitókép: 444.hu
