Történelmi szignó - A két legnagyobb szennyező is aláírta a klímaegyezményt
Történelmi jelentőségűnek ítélték a szakértők Kína és az Egyesült Államok csatlakozását a klímavédelmi megállapodáshoz, amelyet a G20-as kínai csúcs előtt jelentettek be. A legnagyobb két környezetszennyező nagyhatalom lépésétől azt várják, más országoknak is ösztönzést adhatnak a klímavédelmi célok eléréséért. A csatlakozás miatt ugyanakkor Obamát azzal vádolják a republikánusok, hogy irreális gazdasági elvárásoknak akar megfelelni, amelyek gyengítik az USA versenyképességét. Donald Trump egyenesen azzal kampányol, hogy visszalépne a klímaegyezménytől, sőt még többet szennyezne, ha az ország gazdasági érdekei úgy kívánják. Kína esetében pedig nem (csak) a globális környezetvédelmi célok, hanem önérdeke is a csatlakozás mellett szól, az ország lakossága ugyanis belefullad a szmogba. A hivatalos propaganda nyomásával szemben tavaly még oktatófilmet is bemutattak a nagyközönségnek a szmog egészségkárosító hatásairól, amelynek üzenete elsősorban a politikai vezetésnek szólt, hogy betelt a pohár. A világ országai apró lépésekben haladnak a klímaegyezmény ratifikálása felé. Meddig húzható még a felelős cselekvés elhalasztása?
Kis lépés az emberiségnek?
Peking és Washington szombaton, a G-20-as országok kínai csúcstalálkozója előtt tartott közös sajtótájékoztatón jelentette be, aláírták a tavaly decemberben megszületett párizsi klímaegyezményt. A két ország csatlakozása azért is jelentős, mert közösen a világ széndioxid kibocsátásának 38 százalékáért felelősek. Barack Obama amerikai elnök az aláírást követően úgy fogalmazott:
Hiszek abban, hogy a párizsi klímaegyezmény fordulópontnak bizonyul majd bolygónk számára, és hiszek abban is, hogy a történelem döntőnek ítéli majd a mai erőfeszítéseinket. Az a tény, hogy a világ két legnagyobb gazdasága, egyben legnagyobb széndioxid-kibocsátója aláírta ezt az egyezményt, bizalmat adhat a világ többi részének, a fejlődő és a fejlett államoknak is, hogy egy olyan jövő felé tartunk, amelyben alacsony lesz a környezetszennyezés.
Az is elképzelhető, hogy a klímamegállapodás még az év vége előtt hatályba lép. Ez azonban csak akkor következik be, ha legalább 55 olyan ország ratifikálja az egyezményt, amelyek együttesen a globális felmelegedésért felelős gázok 55 százalékát bocsátják ki. A klímaegyezmény eredeti célja, hogy az ipari forradalomhoz képest csak két fokos legyen a globális hőmérséklet-emelkedés.
Bár Kína és az USA bejelentése jelentős hatással lehet a klímavédelmi célok elérésében, további nagy kibocsátók csatlakozására is szükség van. Az egyezmény aláírásához legközelebb a szintén jelentős kibocsátónak számító Argentína, Brazília, Dél-Korea és Japán áll. Több ország ugyanakkor egyelőre várakozó állásponton van. Ilyen jelentősebb szennyezők Oroszország (7,5 százalék), India (4,1 százalék), Kanada (1,95 százalék) , Dél-Korea (1,85 százalék), és Mexikó (1,7 százalék).
A versenyképesség csökkenése miatt bírálják Obamát
Klímavédelmi vállalása értelmében az elkövetkezendő kilenc évben az Egyesült Államokban a kibocsátási szintet 26 százalékkal csökkentenék a 2005-ös szinthez képest. Emiatt a republikánus ellenzék élesen bírálta Barack Obamát a lehetséges gazdasági hatások miatt. Véleményük szerint az USA csatlakozása szégyenletes, és ékes példája Obama egyoldalú hatalomgyakorlásának. Többek közt azt is kifogásolták, hogy az amerikai szenátust nem szavaztatták meg ebben a kérdésben. A klímaszkeptikus szenátor, Jim Inhofe úgy nyilatkozott, az amerikaiak sosem fogják támogatni ezt az egyezményt, mert irreális gazdasági ígéreteket fogalmaz meg, csak tengeren túli munkahelyeket generál, amely csökkenti az ország gazdasági versenyképességét.
Trump, a kétarcú
Az amerikai elnökválasztási hajrában Hillary Clinton a klímaegyezmény megkötése mellett foglalt állást, a jelenleg látványosan hallgató Donald Trump ugyanakkor a kampányában a megegyezés visszavonását ígérte a választóinak. A klímavédelmi egyezmény ratifikálását követően ugyanakkor három évig nem lehet visszavonni a csatlakozást, és további egy év, mire ez hatályba lép, amely időszak túlnyúlik egy elnöki cikluson.
Donald Trump viszonya a globális felmelegedéshez meglehetősen kétarcú. Mint arról korábban egy olajipari konferencia kapcsán beszámoltunk, Trump arról beszélt, megválasztása esetén visszavonná az USA csatlakozását a klímavédelmi egyezményhez. Trump különben beszédeiben következetesen a munkások és a nemzetgazdaság érdekével ellentétesnek nevezi a károsanyag-kibocsátást korlátozó intézkedéseket, amelyek ártanak az amerikai vállalatoknak. Már korábban is hangoztatta, elnökként újra életet lehelne az amerikai szénbányászatba és “minimum” újratárgyaltatná az ENSZ globális klímaegyezményét. Egyes twitter-bejegyzéseiben egyenesen arról beszél, hogy a globális hőmérséklet nem emelkedik, hanem csökken. Az üzletember Trump ugyanakkor felelősen és elővigyázatosan gondoskodik saját javairól. Amikor a szélsőséges időjárásnak köszönhetően írországi golfpályájának tengerparti szakasza nyolc méterrel beljebbre került, azonnal kérvénnyel folyamodott a hatóságokhoz, hogy egy partfallal, védőgáttal erősíthesse meg "telke" határait. A világ egyik legnagyobb golfpályájaként számon tartott birtok védelmében Trump még egy hatástanulmányt is beidézett, amely a globális felmelegedés hatásait vizsgálja 2050-ig. Egyértelmű tehát, hogy Trump üzletemberként számol a globális felmelegedés hosszútávú hatásaival, ugyanakkor politikusként képes ezzel ellentétes állításokat is megfogalmazni, ha az lobbicégeinek kedvező.
Kínát az önérdek is vezérli
A Xinhua hírügynökség nagyszabású korábbi bejelentése szerint a kínai törvényhozás jóváhagyta a klímavédelmi megállapodás aláírását. Kína Népi kongresszusának Állandó Bizottsága egyhetes ülésezés után fogadta el a jóváhagyó javaslatot. Ismert, Kína bocsátja ki a világon a legtöbb széndioxidot, az összes kibocsátás mintegy 20 százalékát. A megegyezést méltató kínai politikai és diplomáciai megnyilvánulások ellenére ugyanakkor figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a globális klímavédelmi törekvések egybeesnek Kína saját érdekeivel is, illetve belső kényszerével, amelyet a környezetszennyezés az ország lakossága körében okoz.
Talán ennek is tudható be, hogy a klímavédelmi egyezmény aláírását megelőzően Kína már komoly lépésekre szánta el magát, például a szénerőművek korszerűsítése tekintetében. Szándékaik szerint 2020-ig 60 százalékkal csökkentenék így szennyezőanyag-kibocsátásukat. A modernizálás eredményeként évente mintegy 100 millió tonnával kevesebb szenet égetnek el, és mintegy 180 millió tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. Az elhatározás drasztikusságát jól jelzi, hogy a világ legnagyobb szénfelhasználója és –kitermelőjeként 2013-ban az ország szénfogyasztása 4,2 milliárd tonna volt, és az elektromos energia több mint 70 százalékát szénerőművek állították elő. Kína ugyanakkor nemrégiben elismerte, erősen alábecsülte fogyasztását, és több százmillió tonnával több szenet égetett el, mint amennyit eredetileg közölt.
A környezetvédelem és a légszennyezés problémáira meglehetősen érzéketlen a kínai vezetés. Legalábbis eddig annak mutatkozott. Ugyanakkor tavaly a hivatalos propaganda nyomása ellenére óriási érdeklődés övezte azt a dokumentumfilmet, amely Kína városainak légszennyezettségével foglalkozik. A Búra alatt című filmet Chai Jing, a kínai állami televízió (CCTV) volt műsorvezetője készítette, aki nemcsak médiaszemélyiség, de anya is. Gyermeke a terhesség óta szenved olyan súlyos betegségekben, amelyek a légszennyezettségnek tulajdoníthatóak. A téma intimitása miatt ezért a hivatalos állami propaganda kénytelen volt eltűrni a Jing által megfogalmazott kritikát, miszerint a légszennyezés 60 százalékban a rossz minőségű szénnek és üzemanyagnak köszönhető, amelyek ellenőrzése a cégek és az állami hivatalok összefonódása miatt is problémás. A dokumentumfilmet egyfajta ismeretterjesztő filmnek készítették, hogy az ország lakossága megértse, milyen káros a légszennyezettség az egészségre. Mivel azonban a városlakók naponta szembesülnek az elviselhetetlen szmoggal, a film inkább tekinthető üzenetnek a hatalom felé, hogy betelt a pohár. Bár az állami sajtó gondosan eltüntette a dokumentumfilmmel foglalkozó cikkeket, a film megjelenését követően már mintegy 128 kattintás volt a videón. Jing ráadásul már korábban is foglalkozott a környezet és egészség kapcsolatával, amikor a szénbányászok között pusztító “fekete tüdő” betegségről készített nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmet. Talán ennek a sorozatos küzdelemnek is köszönhető, hogy végül az új film sikeréhez Chen Jining környezetvédelmi felelős is gratulált.
Van ellentmondás a politikai ambíciók és a valóság között
Idén áprilisban, a Föld Napja alkalmával Áder János köztársasági elnök aláírásával hazánk is csatlakozott a 171 országot tömörítő megállapodáshoz. A témában megszólaltatott szakértő arról beszélt, a párizsi megállapodás egy vállalható kompromisszum aközött, ami tudományosan szükséges és ami politikailag ma lehetséges. Kőrösi Csaba, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője a PestiSrácok.hu-nak kifejtette, létrejött egy igen ambiciózus globális klímavédelmi rendszer, amelynek célja, hogy az ipari forradalom idején mérthez képest ne emelkedjen a globális hőmérséklet két fok fölé. Sőt, a század második felében ezt vissza lehessen fordítani egy másfél fokos szintig. Ugyanakkor a politikai ambíciókat a valóság nem tükrözi vissza, hiszen a jelenlegi vállalások mellett a hőmérséklet emelkedése messze a két fok fölött, 2,7 fok körül alakul majd. Kőrösi Csaba úgy fogalmazott:
van egyfajta ellentmondás a politikai ambíciószint és a bevállalt cselekvés között. Azt azonban látni kell, hogy az út elején vagyunk.A klímakonferencia ugyan nem oldotta meg a globális felmelegedés problémáját, de létrehozott egy eszközrendszert, hogy ezt kezelni tudjuk.
Forrás: PestiSrácok.hu/figyelo.hu/nullahategy.hu/nbcnews.comFotó: climatechangenews.com
