Gondolkodó diákokat kell nevelni '56 megértéséhez
A hatvanadik évfordulón tele van a közbeszéd és a sajtó ’56-tal, megkerülhetetlen a téma, és az ember akarva-akaratlanul is felszív valamennyi tudásanyagot az akkori eseményekre vonatkozóan. De vajon mi az a tudásanyag, amellyel a mai diákoknak kell rendelkezniük ’56-ról, és mi hiányzik a történelemkönyvekből? Egyáltalán van-e idő arra, hogy ezzel is foglalkozzanak az érettségi előtt? Erről szólt a Pesti Srácok Emlékparkban tartott beszélgetés.
„A világ legegyszerűbb dolga megérteni 56-ot: elég megnézi, mit művelt a Rákosi-rendszer” – mondta Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke, akivel Szakács Árpád, a Történelemportál főszerkesztője beszélgetett Köő Artúr történelemtanár társaságában. A mostani 12. évfolyamos tankönyvet egy jól sikerült darabnak tartja a két meghívott vendég, történelmi kitekintésekkel, jó forrásismertetéssel. Hamar kiderült azonban, hogy az érettségi nem támaszt túl magas követelményeket, hiszen csak néhány kulcsfogalommal, valamint Nagy Imre, Maléter Pál és Mindszenty József nevével kell tisztában lenniük a diákoknak.
Az új tanterv jobb, de még van mit javítani rajta
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a 2012 óta futó tanterv sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az 1849-től napjainkig terjedő korszakra, a többi tananyag viszont ugyanannyi maradt, így a gyakorlat azt mutatja, hogy 1956-ig még csak-csak eljutnak, de aztán jön május, az érettségik, és elfogy az idő. Mindkettejük szerint az ókori és a középkori tananyag magyarok számára kevésbé fontos részeiből lehetne elvenni, hogy több figyelem jusson a magyar újkorra és közelmúltra.
Nánay Mihály felhívta a figyelmet a történelem jelentőségére és népszerűségére, hiszen ebből a tantárgyból teszik le legtöbben az emelt szintű érettségit:
Nem véletlenül vannak történelmi ismeretterjesztő műsorok, csatornák, és az emberek előfizetnek rájuk, nézik ezeket, tehát a történelem az egyik legérdekesebb tantárgy. Ahogy közeledünk a jelenkor felé, egyre jobban érdekli az embereket, és a diákoknak is a mai kor követelményei szerint kell tanítani.
Köő Artúr szerint a történelemtanárra nehezedik a feladat, hogy súlyozzon a korok és a tananyag terén, mert alapból a jelenkor átlátásához és megértéséhez szükséges ismereteknek sem nagyon jut hely a tananyagban. Emiatt előfordul, hogy zavar van a fejekben.
Az elsődleges feladat, hogy a diák különbséget tudjon tenni a különböző események között, el tudja azokat helyezni időben, és élesen el tudja különíteni azokat más eseményektől; például 1848-at 1956-tól
– mondta.
Gondolkodni tanuljon meg a diák
Nehéz határt húzni, hogy mi történelem, és mi még nem az, és ’56 még túl közel van időben ahhoz, hogy a tananyag levonjon minden tanulságot. Ám éppen ezért remekül alkalmas arra, hogy akár a rendkívül ellentmondásos Nagy Imre személyén keresztül is fejlessze a diákok kritikai gondolkodását és erkölcsi értékítéletét. Köő szerint a digitális korszak is a történelemtanárok segítségére lehet, hiszen számtalan történelmi tárgyú internetes oldal és videó elérhető, amelyeket a diák magától is megkeres, ha a tanár képes volt felkelteni az érdeklődését.
Ugyanakkor sok szakmailag megbízhatatlan, félrevezető oldal van, ezeket tudni kell kiszűrni
– tette hozzá.
Nánay szerint a mostani tanterv jól jelöli ki a súlyokat, hiszen elsősorban az okokat kell megértetni a diákokkal. A kitelepítéseket, a kuláklistákat, a 600-700 ezer embert fogságban a Gulágon, a beszolgáltatásokat, a padlássöpréseket… Mindazt, ami ellen kitört a felkelés.
Ez egy magasztos eszmékért vívott forradalom volt, szemben a történelem számos más forradalmával
– jegyezte meg. A jó módszer szerinte az érzelmi kötődések kialakítása, személyes sorsok és vívódások bemutatása Nagy Imrével, Kádárral, Mindszentyvel és a pesti srácokkal, hiszen ezeken keresztül érthetik meg a diákok az összefüggéseket és mozgatórugókat.
Az igazságon vagy a szépségen legyen a hangsúly?
Természetesen szóba került a történelemoktatás hatása a nemzeti identitásra is. A hazafias nemzeti példák kiemelése mindkét tanár szerint fontos, viszont példaképeket azért inkább a mai hírességek, elsősorban sportolók közül választanak a fiatalok. ’56 némileg kivétel lehet ez alól, mert akkor tizenéves, azaz a mai középiskolásokkal egyidős gyerekek fogtak fegyvert és harcoltak, ami nagyjából megfogható, átérezhető egy mostani diák számára is.
A történelemoktatás mai divat szerint objektivizáló, míg korábban heroizáló volt, és a kettő között nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, mindkettőnek megvannak ugyanis az előnyei és a hátrányai. Az objektivizáló mindig a teljes, száraz igazságot akarja bemutatni, ahol semmi sem fekete-fehér, egyetlen ember és egyetlen esemény sem makulátlan. Ez tűnik tudományosabbnak, viszont eszmeiségromboló hatása is van, hiszen nem szolgál olyan példákkal, amilyenekkel a heroizáló történetírás. Utóbbi azokra a követendő mozzanatokra helyezi a hangsúlyt, amelyek példát mutatnak a jövőre nézve is.
Milyen szinten kell az iskolai történelemoktatást összeegyeztetni a történettudománnyal?
– tette fel ezzel kapcsolatban a kérdést Nánay Mihály, azonnal hozzáfűzve, hogy a mai történettudomány bizonyára ferde szemmel nézne, ha örökérvényű történelmi hősöket állítanánk előtérbe. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az iskolákban nem történész szaktudósokat képezünk, így megfontolandó, hogy nekik mire van szükségük.
