Bizonyíték nélküli korrupciós vádakban és uniós beavatkozásban bízik a baloldal

A rendezvény első részével korábbi cikkünkben foglalkoztunk, ahol sorjáztak a sztárvendégek, és mindenki elmondta a saját szavaival ugyanazt: a Fidesznél, illetve a NER-nél korruptabb társaságot és rendszert még nem hordott a hátán a Föld. Ezt a külföldi vendégek persze angolul tették, hiszen a hazai ellenzéktől informálódott, angol nyelvű Orbán-bírálat köztudottan sokkal több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, mint egy sima hazai ellenzéki bírálat, ahogy egy magyar szerző angol nyelvű cikke a Washington Postban is sokkal velősebb igazságot hordoz, mint egy publi a Magyar Narancsban.

A legendás filantróp milliárdos által létrehozott és kitartott Transparency International a konferencia utolsó blokkjában ellenzéki pártok képviselőit ültette össze – talán barátkoztatási szándékkal –, ám ők még Gyurcsány Ferenc fájó hiánya mellett is simán lőtték az öngólokat. Előttük azonban – a nyilvánvaló belterjességet már nem is palástolva – Juhász Attila, a Soros (és 2010-ig az MSZP) fizetési listáján szintén ott ékeskedő Political Capital elemzője ágyazott meg a produkciónak.

Az a korrupció, amit nem így nevezünk, az nem korrupció

Nem mondhatnánk, hogy új megközelítésekkel lettünk gazdagabbak, hiszen sokadik változatban hallgathattuk végig a „minden politikus lop, de a fideszesek a legtöbbet” bölcsességet. Megtudtuk, hogy a magyar társadalom mások szemében a korrupt szálkát is észreveszi, a sajátjában viszont önző módon a gerendát sem, ráadásul pártpolitikai szimpátia mentén ítéli meg a korrupciót. Illusztrációnak egyébként mindjárt ott volt maga a konferencia, amely éppen ezt tette, csak ugye baloldalról, és az úgy rögtön más. Aztán az is kiderült Juhász Attila rövid előadásából, hogy a nyugat-európai pártok igyekeznek megszabadulni a korrupt tagjaiktól; a nevüket tartalmazó lista kiszivárgása óta is az Európai Parlamentben ülő 226 Soros-báb nyilván kivételt képez, ahogy persze a nyugat-európai kormányzati és vállalatvezetői tisztségek közt ingázó urak sem korruptak, ha lobbinak nevezzük át a jelenséget.

Végül a korrupció működési módozatainak és veszélyeinek taglalása után csak megérkezett a mondanivaló a lényeghez: ami 2010 óta van, az az eddigi legrosszabb, mert teljesen más, mint a korábbi korrupció, ez ugyanis rendszerszintű. Kicsit bíztunk benne, hogy ha már eljött az OLAF főigazgatója, akkor lesz szó az OLAF legnagyobb magyarországi fogásáról, a 4-es metró szoci-szabaddemokrata ügyéről is, de sajnos a legnagyobb ilyen jellegű magyarországi eset nem fért be a konferencia megbeszélnivalói közé. Bizonyára ez nem rendszerszintű volt.

Bizonyíték? Az nincs

Bő negyedóra rögtön ennyi izgalmat szolgáltatott, úgyhogy tűkön ülve vártuk, mikor kapják meg végre a mikrofont a délután főszereplői: Hadházy Ákos (LMP), Juhász Péter (Együtt), Bárándy Gergely (MSZP), Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Staudt Gábor (Jobbik). És jöttek a toposzok a „maffiaállamról”, az „egész korrupciós rendszerről”, a „jogállam visszaállításáról”, a „politika által kinevelt oligarchákról”, a sajtószabadságról. Úgy ültek egymás mellett a képviselők, és diskuráltak a rút korrupcióról, mint az angyalok kara, amely felette áll minden gyarlóságnak. A pártbeli haverokat előszeretettel az önkormányzati cégekben melengető zuglói polgármester, Karácsony Gergely az MSZP-s időkön merengett, mondván a szocik legalább szégyellték magukat egy-egy kipattant korrupciós ügy kapcsán, míg ma a fideszesek még büszkék is rá, hogy így gazdagodnak. Juhász Péter, a gyilkosságért börtönben ülő Portik Tamás kedvenc sajtófigyelője, a Fidesz által tönkretett emberi sorsokon sopánkodott. Végül az ötösfogat egyetértésben lyukadt ki oda, hogy ami most van Magyarországon, az tulajdonképpen már nem is korrupció, hanem annál valami sokkal durvább, nagyobb, rendszerszerűbb. Nincs is rá szó.

A politikusoknak egy óvatlan pillanatban aztán sikerült nagyjából az egész napot zárójelbe tenniük, amikor a töméntelen fideszkorrupciózás után a beszélgetés dramaturgiai menete mégiscsak megkívánta annak a beismerését, hogy mindez csupán feltevés, és semmiféle bizonyíték nincs rá. Ekkor kicsit megbicsaklott minden, hiszen az egész nap arra az axiómára volt felépítve, hogy a Fidesz végtelenül korrupt. Hol van ugye már a legendás „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel” kijelentés… A partvonalról bekiabált korrupciózásban amúgy az az igazán praktikus, hogy amíg nem koptatják el teljesen, és juttatják ezzel a kiüresített szólamok szemétdombjára a nácizás mellé, addig a karaktergyilkosság biankó csekkjeként használható. De ha már így váratlanul kiderült, hogy az előadók egész nap bizonyítékok nélkül hajigálták a súlyos állításokat, valamit csak kezdeni kellett a beszélgetés hátralévő részével.

A megalapozatlan vádaskodás nem szép dolog

– szólította fel az országot a bajai kamuvideót készítő Déri Balázs munkáltatója, Karácsony Gergely. A show-t viszont Bárándy Gergely lopta el azzal a panaszával, hogy a Fidesz rásütötte a politikai ellenfeleire a korrupció bélyegét, ha jogos volt, ha nem. Mindezt egy konferencián, ahol délelőtt tíztől este negyed hétig korruptozták a Fideszt, majd elismerték, hogy bizonyítékaik azok nincsenek. Bárándyt egyébként feltűnően megkímélték a társai, nemcsak a 2002-2010 közti MSZP-s időszakot lépték át gálánsan azzal az érvvel, hogy ami most van, az még rosszabb, mert rendszerszerű, hanem elfeledkeztek arról az apróságról is, hogy az 1994-98 közti Horn-kormány idején csúcsfokozatba kapcsolt a privatizáció, aminek a végén arra ocsúdott az ország, hogy alig maradt termelése. Bizonyára abban sem volt vastagon kivajazott rendszerszerűség, csupán ad hoc jelleggel szívódtak fel teljes iparágak az országban. Bárándy is érezte, hogy a hitelesség kedvéért kicsit jobban kellett volna kapnia az ívet, és imigyen próbált korrigálni:

Mindenki a választásra gondol

Hiába próbálta meg Soros György szervezete egy asztalnál összehozni az ellenzéki erőket, a kedélyes beszélgetés folyamatosan élesedett, és a kormány pocskondiázásába egyre többször vegyültek bele egymásnak szánt beszólogatások. Hadházy nem állta meg a Karácsonynak szánt utalást az LMP–PM pártszakadásra, Juhász is cikizte Karácsonyt, majd Karácsony és Bárándy Staudtot a Jobbik Simicskától bérelt (kapott?) plakáthelyeiért. Ezzel párhuzamosan egyre inkább az kezdett érződni, hogy mindegyik politikus a saját kis szekérkéjét tolja, és az első adandó alkalommal reflexszerűen bújik elő belőlük a szavazatért bájolgás.

Elviccelni tudják Soros hálózatát, cáfolni nem

Mentőtémaként előkerült Giovanni Kessler OLAF-igazgató javaslata a közös európai ügyészségről. Elnézve Soros befolyását az Európai Bizottságra és az Európai Parlamentre legalábbis kérdéses ugyanakkor, mennyire lehetne független egy ilyen szerv. Itt ráadásul már nem politikai csatározásokról, hanem igazságszolgáltatásról lenne szó, tehát igencsak komoly fegyver kerülne európai központi kézbe. És nagy kérdés, hogy az a központi láthatatlan kéz kié lenne. Sokat sejtet, hogy a konferencián, ahol egységes európai ügyészségről álmodoztak, készpénzként kezelték, hogy a – nem a baloldal szája íze szerint dolgozó – magyar ügyészség a kormány bábja, ugyanakkor megdicsérték a korrupciós ügyek baloldali vádlottjait sorra felmentő bíróságok függetlenségét.

A zárszóban Ligeti Miklós, a Transparency International magyarországi jogi igazgatója sérelmezte, hogy a kormány, illetve a hozzá közeli intézmények részéről senki nem jött el a konferenciára, órákon át hallgatni a bizonyíték nélküli korrupciós vádakat. A szervezők ugyanígy elvárták volna az ügyészségtől is, hogy küldjön valakit, aki türelmesen százszor végighallgatja, hogy az ügyészség kézivezérelt. Ligeti viccelni is próbált egyet azzal, hogy Soros pénzén összeborult az ellenzék, de egy Soros által pénzelt rendezvényen, az asztal mögött az ellenzéki pártok képviselőivel valahogy nem ült a poén.

A közönségtől végül a szervezéshez szintén hozzájáruló Jávor Benedek párbeszédes EP-képviselő köszönt el azzal a gondolattal, hogy a korrupció ellen nemcsak országos, hanem európai szinten kell küzdeni. Hogy ez mit jelent nála, azt láthattuk április végén Brüsszelben, amikor felelősségre vonta az uniós vezetőket, amiért nem elég szigorúak Magyarországgal.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu