Sas József kihívót kapott a humorszuterénban - Helló Jobbik, 2017 van!
Mi történik, ha összekeverjük Sas József legendás humorát a Szomszédok kádárnosztalgiás igazságérzetét és Tóta W. Árpád legendás adórajzfilmjeit? Pont az, amit a Jobbik produkált legújabb kampányvideójában.
Rafinált tervet eszelt ki a Jobbik arra, hogyan lehetne egyszerre informatívan és szórakoztatóan nevelni az ifjúságot 2058-ban, amikor a néppártosodásuk a Nemzeti Alaptanterv nélkülözhetetlen részét fogja képezni – legalábbis a Pártlélek meglátása szerint. Dr Moreauként párosították a Mikroszkóp Színpad leghuncutabb kormánykritikáit a Szomszédok főcíme előtt kíméletlen igazságokkal, majd az egészet nyakon öntötték Tóta W. Árpád adómeséivel. A régebben szalonképtelen, de mostanában potenciális mindegyhogykicsakneazorbán Jobbiknak ezzel sikerült megint az ellenzék megújítójának stafétabotját visszaszerezni, mi több, megmutatták, kevesebb választja őket el a baloldalinak aposztrofált ellenzéktől, mint azt a legbátrabb elemzők remélni merték őket.
Amikor egy párt a humor fegyveréhez nyúl, nem árt, ha birtokukban van az égető bizonyíték, a humor. Műfaji szempontból azok a pillanatok, amikor például Vona megérkezik bilinccsel a kezében, hogy letartóztassa Orbánt, aki ugye narratívájuk szerint közpénzen vásárolt palotát, erkélyt, utána Mészáros Lőrincért indul, aki egy szerelői munkából jachtot vett, végül Habonyt Ibizán éri tetten, az nem humoros, hanem a legklasszikusabb lincselős propaganda. Vannak persze előképek, de a jelek szerint, a néppártosodás verejtékes napjaiban nem maguk mögött hagyták a primitív náci propagandát, hanem kiegészítették a legsötétebb sztálinizmussal.
Az egyetlen, ami megkülönbözteti a néppártosított Jobbikot a baloldali ellenzék apró kis rohamcsapataitól, hogy ők finanszírozóként nem a mikrodadományok balladai homályát jelölik meg, hanem felvállalják a saját milliárdosukat. A videóról meg csak annyit: Helló Jobbik, 2017 van.
