Pesti Srácok

Simicska főszerkesztője a székely férfiakat gyalázza a hajhúzásért, és börtönt követel

Simicska főszerkesztője a székely férfiakat gyalázza a hajhúzásért, és börtönt követel

„Brutálisan elbántak egy székely lánnyal”, „megmagyarázhatatlan eset”, „megverték és megalázták”, „percekig feküdt a porban”, „válogatott szitkok áradata zúdult rá” – ilyen drámai képekkel spékelt morálmesét írt a Magyar Nemzetbe hétfőn a lap főszerkesztője, D. Horváth Gábor a tusnádfürdői provokatőr, Ladó Andrea mártírrá válási kísérletéről. A „polgári napilap” vezetője rafináltan még a kölni tömeges nemi erőszakot is belekeverte cikkébe, mintha Ladó hajának meghúzása összevethető lenne több száz nő meggyalázásával. D. Horváth kollektíven a székely férfiakat hibáztatja az esetért, és gyakorlatilag börtönt követel a hajhúzónak.

A Simicska-napilap főembere pontosan ugyanabból az aspektusból „elemzi” a provokátor nővel történteket, mint a Soros-féle szélsőliberális sajtótermékek. E narratíva szerint akár egy darab provokatőrnek is demokratikus alapjoga megzavarni, szétfütyülni egy rendezvényt, hogy kifejezze és egyúttal kompenzálja a kormánypárt stabil népszerűsége miatt érzett világfájdalmát (vagy éppen egyéb krónikus, pszichés problémáját). A több ezer nézőnek pedig kötelessége csendben eltűrni, hogy egy hisztérika a fülükbe sípoljon, és hogy emiatt ne hallják a miniszterelnök beszédét – amiért egyébként adott esetben több száz kilométert vonatoztak. Alapszabály továbbá, hogy ha a provokatőrnek egy haja szála is meggörbül, azonnal igazolva látják az erőszakos elnyomást. A Magyar Nemzet főszerkesztője ráadásul annyira meglovagolta a balliberális véleményhullámot, hogy nagy lendületében előbújt belőle a költő. Az Arany János-emlékévhez méltó szösszenetek a „vékony és esendő teremtés” és a „fenevaddá vált hajtépő szolga”, de a valóság leírására nem biztos, hogy alkalmasak. Erre utal, hogy a földre vitt lány, akivel állítólag brutálisan elbántak, akit megvertek, a földön ülve is folyamatosan beszélve, vitatkozva képviselte az álláspontját. Ha valami, akkor ez az ellentmondás tényleg megmagyarázhatatlan.

A hajhúzást veréssé habosító D. Horváth Gábor ezután azon ironizált, hogy azért „verték meg” a lányt, „mert milyen dolog az, hogy megzavarja Orbán Viktort”. Miközben maga az „áldozat” is elismerte az eset után, hogy nincs is baja, nem történt semmi különös, sőt iszonyú bántalmazottságában hamar vissza is tért a táborba, további harsány szereplési terveket dédelgetve. Az a hangulatkeltés pedig hamisítatlan balliberális műfaj, amely szerint Orbán Viktor megzavarása miatt történt volna az incidens, és nem azért, mert Ladó Andrea nem hagyta, hogy a körülötte állók nyugodtan meghallgassák, amiért odamentek. Ugyanezen logika alapján, ha valaki például elkezd fütyülni a moziban A Karib-tenger kalózain, és ezért a többiek inzultálják, az végső soron Johnny Depp hibája. A logikai gondolatmenetet persze eddig már nem vitte el a szerző, bőven megelégedett azzal, hogy eljutott az orbánozásig. És ilyen esetekben valahogy az a liberális alapelv sem szokott érvényesülni, hogy mindenki szabadsága addig tart, amíg mások szabadságát nem sérti. Ismét hasít a kettős mérce, és újra a képünkbe tolja a „független” sajtó, hogy a liberális hangoskodó rendzavarás a szólásszabadság adu ásza, ami minden mást üt.

Börtönnel fenyeget

PestiSracok facebook image

Ám a Magyar Nemzet főszerkesztője a balliberális lapokat is túllicitálva nemcsak veréssé habosította az affért, hanem durva fenyegetőzésbe is kezdett. A hajhúzó fotósnak címezve (aki pedig már elnézést kért a hajhúzásért!) azt írta:

Simicskáék üzenete világos: a provokatőröknek, amennyiben Orbánt vagy híveit zavarják meg, bármit lehet. Ellenük viszont a legapróbb inzultus is megengedhetetlen. Az ilyeneket nyugodtan sújtsa akár hároméves börtönnel a bíróság.

A székely férfiak hibája az egész!

A cikkben két hasonlat is előkerült. Az egyik hasonlatot Kósa Lajostól idézte a szerző. A Fidesz frakcióvezetője ugyanis azt találta mondani az eset kapcsán: „ha bármelyik B-középbe beül az ember egy másik csapat mezében, akkor a biztonságiak az ő érdekében cselekednek határozottan”. D. Horváth Gábor erre azt írta, hogy Ladó Andrea „székelyként és magyarként ugyanabban a mezben volt, mint mindenki más”. A főszerkesztő értelméig valamiért nem hatolt el: Ladó nem Orbán-párti, hanem Orbán-ellenes, vagyis Kósa hasonlatának megfelelően tényleg úgy viselkedett, mint egy Újpest-drukker, aki a Fradi B-középben elkezdi szidni a zöld-fehéreket. Aki pedig így tesz, legyen hálás a sorsnak, hogy hajhúzással megússza.

A zagyvaság csúcsa, mikor a szerző előhozakodik Bakondi Györgynek, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadójának az egyik nyilatkozatával, amelyben a migránsok által elkövetett kölni tömeges nemi erőszakolások kapcsán azt kérdezte, hol voltak a német férfiak. Ennek mintájára D. Horváth meg azt kérdezte:

A szerző „logikája” szerint tehát a székely férfiak a felelősek a történtekért, és nekik a sípoló provokátort kellett volna megvédeniük, hadd zavarja tovább a rendezvényt. Simicska főszerkesztője a hajhúzásért a „székely férfiakat” hibáztatja, s az esetet egy lapon emlegeti több száz nő meggyalázásával. Hajmeresztő.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.