Majdnem találkoztunk a jobbikos fehér bálnával, de aztán mégsem – Ott sem volt, de meg sem mutatták volna
Hirtelen ötlettől vezérelve pattantunk az újságíró típusú kocsiba, miután a Magyar Idők megszellőztette, hogy a Jobbik őszi ülésszakra felkészülő, Siófokra kihelyezett frakcióülésén előkerülhetnek a párt új holdudvarát képező értelmiségiek. Rettentően kíváncsiak lettünk, hogy kik lehetnek azok, akiknek a munkássága egyelőre kifejezetten nem tűnik fel a párt tevékenységén, de állítólag már léteznek.
VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ, AMBRÓZY ÁRON – PestiSrácok.hu
Este 11 óra körül érkeztünk a Panoráma Hotelhez, és az előtte sorakozó frakció típusú gépjárművek jelezték, hogy jó helyen járunk. Az arra közlekedő rendőrjárőr viszont alaposan szemügyre vette a mi újságíró típusú kocsinkat és az abból kiszálló újságírókat is, majd az apró, szinte észrevehetetlen közjáték után úgy jártunk, mint a magyar delegációi a trianoni béketárgyaláson. Az éj sötétjéből hirtelen felbukkanó Dúró Dóra azzal rázta le közeledési szándékunkat, hogy „szívesen, de később”, mi pedig ezt az időpontra tekintettel nem annyira értettük, és a következő pillanatban egyedül maradtunk a teraszon. Az első meccset elveszítettük.
A bemutatandó jelöltek és még inkább az értelmiségi holdudvar iránt érdeklődvén, benyomultunk hát a hotel lobbijába, ahol a holdudvarból senkit sem találtunk, belebotlottunk viszont három, kedélyesen beszélgető képviselőjelöltbe. Közülük a jelen ciklust is az Országgyűlésben töltő dr. Apáti István került azonnal felismerésre, majd cigizésnek álcázott, gyors googlezős megerősítésre, ami után már meg is tudtuk szólítani. Még sosem beszélgettünk valódi hús-vér meghatározó jobbikossal, kivéve azt a néhány egyetemi ivócimboránkat, akikből később meghatározó jobbikos lett, így néhány, megválaszolatlanul maradt újságírói kérdés után kedélyes csevegéssé lényegült át a szakmák kérdezz-felelek játéka. Másik két beszélgetőtársunk – megalapozva a bizalmatlanságot – a veszprémi kézicsarnok Simicska melletti székéről ismert Varga-Damm Andrea, valamint Radnai László volt.
„Legyen minden jó!”
Minden intim pillanatot óvatos tapogatózás előz meg, a félelem attól, hogy fájni fog, de aztán ők is megnyugodtak attól, hogy nem kérdeztünk rá, mikor kér bocsánatot Vona Gábor a nyugdíjasoktól, mert egyrészt minek, másrészt minek, harmadrészt meg ennél érdekesebb információkat is inkább homályban tartottak előlünk. Cserébe viszont mi is megnyugodtunk, hogy sehol egy vizslakölyök, aki európai bérszínvonalat követel. Kedves, jó szándékú, de végtelenül naiv emberekkel beszélgettünk vérfaló nácik helyett, akik ugyanúgy elmondták, hogy oktatásegészségügy meg nagy a korrupció, és tulajdonképpen csak abban különböznek egy átlagos „demokratikus ellenzékitől”, hogy a fékek és ellensúlyok, valamint a társadalmi olló nem került szóba. Az oktatásegészségüggyel kapcsolatban sikerült kiegyeznünk abban, hogy ezek a pénznyelők teljes szerkezeti reformra szorulnak, annak kivitelezési módját viszont a politikusok sem tudták valószerűen felvázolni.
Magabiztosan közölték azonban, hogy az ország tulajdonképpen az összeomlás szélén áll, hatalmas a baj, és csak azért működnek az egyes rendszerek, mert szerencsére mindenhol éppen van egy olyan, hozzáértő ember, aki az utolsó pillanatban megragadta a gyeplőt, de ehhez a kormánynak amúgy semmi köze. Úgy tűnik, a jobbikosok nem ugyanazon az úton utaztak le Siófokra, mint mi, vagy esetleg túl mély benyomást tett rájuk (pont) a Váli-völgyben terjengő, idült, mezőgazdasági szarszag.
Alapból a kormánypropagandista skatulyájában ültünk be a társaságba, így természetesen megkaptuk az elmaradhatatlan panelkérdéseket is.
Ugye szerintetek sincs minden rendben Mészáros Lőrinc meggazdagodásával?
– kérdezték, ugyanannyi ezzel kapcsolatos, kifogásolható tényt felsorolva, mint Juhász Péter szokott. Azt is megtudtuk, hogy a közigazgatás alsó szintjein – amúgy feltehetően legkésőbb a XI. század óta – fellelhető korrupció azért van, mert az ott dolgozó emberek azt látják Orbánéktól a legfelső szinten, hogy szabad lopni. Arról nem kaptunk tájékoztatást, hogy az államigazgatás többi viselkedésmintáját is felszívják-e az egyszerű emberek, vagy megelégednek ezzel az eggyel.
Nem fognának össze Heller Ágnessel, de azért elgondolkodtatta őket
Felvetésünkre ismét, elmondásuk szerint sokadjára és reményeik szerint utoljára kellett társalgópartnereinknek cáfolniuk a Heller Ágnes által feltüzelt gyanakvást, miszerint a Jobbik technikai koalícióra lépne a balliberális ellenzékkel, hogy lebontsák az Orbán-rendszer legalsó téglasorát is. Hozzátették ugyanakkor:
Ha már Heller Ágnes is úgy gondolja, hogy akár a Jobbikkal is összefogna a Fidesz ellen, az már elgondolkodtató.
Válaszul felvillantottuk annak a lehetőségét, hogy kivételesen nem egy tiszta lelkű, őszinte marxista közléssel állunk szemben, hanem csupán taktikai húzással, de ebben a kérdésben nem sikerült messzebb jutnunk. Ahogy abban sem, amiért valójában érkeztünk.
A Jobbik értelmiségi hátországa továbbra is ugyanott van elrejtve, ahol Gyurcsány Ferenc szakdolgozata és az ugyanezen a szakdolgozattal felszerelt szlovák hadsereg, de hinnünk kell a létezésében, mert besza-behu-eskü a legjobb, de nem mutiból készült. Megtudtuk, hogy az értelmiségi holdudvar már összeállt, méghozzá olyan minőségű csapat képében, amiért bármelyik párt összetehetné a két kezét. Kilétüket azonban – a pártok gondolkodói közül egyedüliként – nem merik felvállalni, a civil életükben elszenvedhető megtorlástól tartva. Azt nem tudni, mikor jön el az idő, amikor a Jobbik már nem fog félni a nagy fekete autó érkezésétől, ha nem sikerül leváltaniuk a jelenlegi kormányt jövő tavasszal. Az viszont kiderült, hogy ők is sima, mezei győzelemmel számolnak, a kétharmadot elérhetetlennek látják, és ehhez az önbizalomhoz tökéletes enteriőrnek bizonyult az ősz megérkezésével kiürült siófoki üdülőövezet.
