Vajon a CEU ügye után mibe fog legközelebb beleszólni Németország?
Nem nagyon van már hazai szaktekintély a baloldalon és a kormányból kiábrándult „európai értelemben vett konzervatívok” között, aki ne mondott volna már véleményt az oktatásegészségügy témájában. Ez viszont alapvetően mégiscsak rendben van, hiszen a hazai embereknek tagadhatatlanul közük van a hazai ügyekhez, és ha az említett szakértőkhöz közel álló párt vagy pártok sikert érnek el a választáson, akkor természetszerűleg be is kerülhetnek az elképzeléseik a kormányprogramba. Az viszont mindenképpen új fejlemény, hogy Németország is érintettnek érzi magát a témában.
A CEU örömittasan adta hírül egy hete, hogy értesülése szerint jól alakultak a Magyarország és New York állam közti tárgyalások, és megteremtették a megegyezés alapjait. Erre reagálva, a CEU egyetértési megállapodást írt alá a New York állambeli Bard College-dzsal annak érdekében, hogy az amerikai tagállam területén is folytathasson oktatási tevékenységet. A budapesti egyetem reményei szerint ez még jobban felgyorsíthatja a helyzet megoldását, és egyúttal jelezte:
Várjuk, hogy a kormány aláírja, és a parlament ratifikálja a megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a CEU tovább működjön Budapesten, ami mindig is az intézmény célja volt.
Csakhamar kiderült, hogy a Bard College egy futottak még kategóriájú oktatási intézmény az Egyesült Államokban, amelyet egyébként bőkezűen támogat a George Soros által fenntartott OSI alapítványhálózat, vagyis lényegében házon belüli megegyezés történt. Csakhogy a megegyezésnek semmi nyoma az amerikai hivatalos szerveknél.
Emlékezetes, hogy a CEU márciusban is szétküldött a sajtónak egy közleményt arról, hogy az Oktatási Hivatal egészen friss állásfoglalása szerint a CEU megfelel a magyar törvényi követelményeknek, aztán néhány óra alatt lelepleződött az egyetem, hogy színtiszta hazugsággal traktálták a közvéleményt. Ezután a CEU hirtelen elkezdett másképp emlékezni a történtekre, és masszív mellébeszéléssel próbálta elterelni a figyelmet a lelepleződött hazugságáról.
Ha nem fogadunk szót, megint ideküldik Veesenmayert?
Ilyen előzmények után világos, hogy ráhagyással kell kezelni a nem éppen az igazmondásáról híres oktatási intézmény szavait, de ha lehet hinni a hétfői közleményüknek, egy olyan szereplő is hozzászólt a történésekhez, akinek a részvétele nélkül nyilvánvalóan elképzelhetetlen a megoldás: Angela Merkel német kancellár szóvivője. Sok mindenkitől sokszor hallottuk már, hogy milyen fontos érték számukra a tanszabadság, de a biztonság kedvéért a kancellár szóvivője is emlékeztetett erre. Ezután jön az egyetértő öröm, miszerint közel a megoldás:
Ahogy Önök is értesülhettek a fejleményekről, a CEU október 4-én sajtóközleményben közölte, hogy egyetértési megállapodást kötött a Bard College-dzsal, és most már aláírható a magyar kormány és New York állam közötti megállapodás.
Ezután pedig jön a felemelt mutatóujj:
Azt várjuk a magyar kormánytól, hogy minél hamarabb aláírja, és végrehajtja a megállapodást, hogy a CEU folytathassa oktatási tevékenységét Budapesten.
Németország tehát ezt várja, hiszen Németországnak nyilván sok köze van a CEU-hoz. És a boldog összeborulásra maga a CEU tette fel a koronát:
A CEU üdvözli a kancellár szóvivőjének nyilatkozatát, és sürgeti a megállapodás mielőbbi aláírását és ratifikálását, amely lehetővé teszi, hogy a CEU Budapesten maradhasson, és folytathassa sikeres működését, mint egy világszínvonalú, magyar-amerikai posztgraduális egyetem.
A haladó világ elvárja, hogy a kormány segítse a haladó világot, majd a haladó világ ezt hallva, elégedetten állapítja meg, hogy a haladó világ is ezt akarja. Csodálatos ez az egyetértés!
