A folyamatosan alkotmányozó utcabál lehet Magyarország következő államformája (PS-videó!)

– Eszti, kiről van szó?– kérdezte mellettem egy idősödő hölgy a barátnőjétől a színpad előtt, miután néhány másodpercre minden figyelmét elvonta a szelfikészítés. – Hát a Poltról– jött a válasz. – Az ki? – Hát az Orbán haverja! – Ja, húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú– jött a jóízű, bizonyára a fájós térdekre is jótékony hatást kiváltó tutulás, és a két tapasztalt asszony kedve visszatért a tüntikézéskor elvárható tartományba. Egyetértést csak a hasonló megnyilvánulásokban, illetve a „Mocskos Fidesz!” és az „Orbán, takarodj!” munkacímű árnyékkormány-program elsajátításában tapasztaltak a helyszínen lévő stábunk tagjai.

A szónokok közül Unyatyinszki György újságíró meghatottan ismertette, hogy lapja, a Simicska Lajos tulajdonos által két hete, azonnali hatállyal megszüntetett Magyar Nemzet milyen jó, mindent és mindenkit kritizáló cikkeket közöl majd – a helyszínen érezhetően kevesen vették észre a turpisságot, hogy a lap már nem létezik. Történelemhamisítóknak nevezte azokat, akik nem ismerik fel a tüntizés jelentette történelmi pillanatot Gyetvai Viktor főállású iskolakerülő tüntiző. A fiatalember kezdi levetkőzni korábbi frusztráltságát, amelyet azért érezhetett, mert a télen hiába kárált hatodmagával kitartóan a belvárosban, Orbán Viktor nem állt ki vitázni velük. A fiún látszik, már elhiszi, hogy népi mesehős lehet belőle, ha azonban mégsem a politikát választaná, kiváló teleshop-értékesítő válna belőle, a magyar Horst Fuchs, aki megpróbál mindenféle kacatot eladni az erre fogékonyaknak. Gyetvai realitásérzékéről, egyben látnoki képességeiről is tanúbizonyságot tett, amikor kijelentette: a múlt heti céltalan hangoskodásuk több magyar embert rántott egybe, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc.

Szombaton olyan nagyágyúk tartottak gyújtó hangú beszédeket, mint az Ökotárs Alapítvány vezetője. Móra Veronika rövid jegyzetébe belekeveredve kimondta: a Fidesz el akarja tiporni a civileket, majd egy kissé árnyalta a helyzetet, és elmondta, Magyarországon nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok civil van, de a sok hülye civil – akiket amúgy nem érdekelnek a tevékenységeik – nem adakozik eleget a gittegyleteiknek. A tarhálás amúgy az ellenzéki tünticunami egyik védjegye lett, a tömegben az Együtt szorgos talpasai kalapoztak rendíthetetlenül, hogy idoljuk, a fél százalékot összegründoló Juhász Péter fenntarthassa szerénynek nem nevezhető életszínvonalát. Jópofizott egy kicsit Homonnay Gergely, aki gazdája, Erzsi macska gondolatait közölve megszüntetné az MTVA-t, merthát ugye az a sok vidéki suttyó nyilván az M1 Híradó miatt emelte ismét pajzsra a Fideszt.

Az est főszónoka Márki-Zay Péter volt, akit a Mindig Igazmondó Gulyás úgy konferált fel, hogy az ember, aki Hódmezővásárhelyen bucira verte Lázár Jánost februárban. Apró szépséghiba, hogy Márki ellenfele nem Lázár volt az időközi polgármester-választáson. Keresztnevük hasonlósága miatt Márki mindjárt Szent Péterhez hasonlította magát, majd beszéde alatt látványosan operált a néhai olasz diktátortól, Mussolinitől ellesett metakommunikációs eszközökkel. Bár a vásárhelyi polgi az elején kijelentette: a választások már lefutottak, az ellenzék hajója egy időre elment, később egyre jobban belemelegedve már arról beszélt, a Fidesz egy-két éven belül belebukik a zsinórban harmadszor megszerzett kétharmadába, majd az egyenletet megoldva arra jutott, lehet, hogy már holnap. Márki-Zay könnyen azonosítható Gyurcsány-klónként érezhetően át akarja venni a parlamenti és azon kívüli ellenzék vezérének szerepét, miután februárban az országos politikába katapultálta magát. A stílusát tekintve néhol templomi prédikációra hasonlító, néhol zavarosnak tűnő beszédében

Márki kissé összekuszálta hallgatósága idegszálait, amikor Churchill egyik beszédéből többször kiemelten idézte a „We shall fight!”-kitételt, amelyet a sokadalom érzékeny része Michelle Wild-ként értelmezett, nem értve, a pornószínésznőnek mi köze lehet az áhított demokratikus értékekhez és a sajtószabadság megteremtéséhez.

A könnyebben befogadható tartalom kedvéért a polgármester olyan kamu történetekkel is szórakoztatta a közönségét, hogy valamelyik ismerősének a valakije állítólag hallotta, hogy valakit azért rúgtak ki a munkahelyéről, mert egy hete részt vett a Kossuth téri demonstráción...

Hungarikum lehet a rendszerváltó utcabál

Megfigyelhető, hogy a választás eredményeit megkérdőjelező és új voksolást követelő csoport hangja gyengült, a tüntizés kimondott céljai némileg leegyszerűsödtek olyan dolgokra, hogy a Fideszen kívül az ellenzéket és úgy általában mindent és mindenkit le kell váltani, megspékelve azzal az alapvetéssel, hogy a hangoskodók a látványosan fogyatkozó létszámuk mellett is egyre többen vannak. Egy felismerhetően körvonalazódó elképzelés szerint a hordószónokok alakítanának egy szakszervezetet, ami párt lenne, de nem az, de talán mégis, csak egyelőre nem tudják, hogy ki kivel csinálná, a cél pedig egyelőre csak az „Orbántakaroggy!”. Az elszántságot jellemzi, hogy a hoppmester a produkció végén csak annyit mondott, hogy menjetek szépen haza, de az engedetlenek nagy része ismét megszállta az Oktogont, majd tanácstalanul vonulgattak a körúton fel-alá, mert nem volt vezér, aki megmondta volna nekik, mit és miért kéne megrohamozniuk. A dobozossörös frakcióról már az Astoriánál levált egy tehetősebb réteg, akiket felszívott a Gödör környékének szokásos hétvégi forgataga, ők a méregdrága pubokban rettegtek tovább a terrorállam sátáni mesterkedései miatt. A szociológiai értelemben jelentősen tagolt utcabál kora hajnalra ért véget Budapesten, ma pedig vidéki városokban lesznek akár több tucat demonstrálót is felvonultató tüntik. Gulyás Balázsék most egy kis erőt gyűjtenek, a következő forradalom és kormánybuktatás csak két hét múlva, május 8-án, az új Országgyűlés megalakulásának napján lesz.