Miközben az identitásunkért küzdünk, a világ készül ránk szakadni – Európa jövője konferencia
Két olyan téma uralta az Európa jövője című V4-es konferencia első napját, amelyeknek egyesek még a létezésében sem hisznek, illetve hittek. A migrációs válság már átesett azon a szakaszon, amikor a legprogresszívebb politikusok és újságírók a létezését is elvitatták, a kultúrharc viszont még mindig részben itt tart. A mára liberális bőrbe átvedlett és politikai döntéshozó tisztségekbe került anarchista mozgalmárok 1968 után felforgatták Európa régi rendjét, megnyerve a kultúrharcot, most viszont, amikor a konzervatív jobboldal kezd erőre kapni, még a jelenség létezését is tagadnák. A Várkert Bazárban viszont az utóbbi fél évszázad ideológusainak nem osztottak lapot.
VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ – DEZSE BALÁZS
Frank Füredi, a PestiSrácok által korábban többször bemutatott, magyar származású brit szociológus bevezető előadása adta meg az alaphangot.
A kultúrharc arról szól, hogy miben hiszünk, milyen jövőt akarunk építeni magunknak. Az önállóságunk, a jövőnk ennek a harcnak a megnyerésén múlik
– érzékeltette a tétet. Oktatásszociológusként tapasztalatból mondhatta, hogy a kultúrharc a bölcsődében kezdődik, és az egyetemekig eljut. Az európai oktatási helyzetet kétségbeejtőnek nevezte, hiszen már odáig jutottak, hogy a szülők sokak szerint nem gyakorolhatnak hatalmat a gyerekük fölött annak helyes fejlődése és jóléte érdekében, hiszen az gyermekmolesztálásnak számít. Példaként felhozta, hogy a nyugati iskolák feljelenthetik a hatóságoknál a kiskorú gyerekük nemváltó műtétjét ellenző szülőket.
Az életünket érintő, kis dolgok megkérdőjelezése vezet el az önmeghatározásunk megkérdőjelezéséhez
– fogalmazta meg a módszer lényegét Füredi, megmutatva, hogy a kultúrharc valójában az önállóság, a nemzet fogalma és a határok ellen zajlik. Aki egy adott kultúrához tartozónak vallja magát, és nem akar részt venni a kozmopolita életmódban, világlátásban, azt maradinak, előbb-utóbb fasisztának bélyegzik.
Azt mondják, nem számítanak a határok, és hogy ki honnan jön. Aki két perce jött, annak is minden tekintetben ugyanolyan jogokat kell élveznie szerintük, mint akinek a felmenői több nemzedék óta az adott helyen élnek
– fordította le hétköznapira a fennkölt módon megfogalmazott szélsőliberális eszmeiséget. Felhívta a figyelmet, hogy az EU sokat emlegetett alapértékei közül ma a diverzitás, a sokféleség élvez kiemelt szerepet. Ünneplik az identitások, a kisebbségi csoportok, a vallások és a genderek sokféleségét, de a nemzeti identitás sokfélesége valamiért kimarad ebből a sorból, ugyanis valójában nem a sokféleség ünneplése a cél, hanem Európa elnemzetietlenítése. Szerinte ezzel áll szemben a magyar kormány, amely a nemzeti örökséghez visszanyúló új Alaptörvénnyel húzta ki igazán a gyufát, hiszen Nyugaton éppen megtagadni próbálják a történelmüket. Ezért a bajkeverőnek mondott magyarok nemcsak a saját jövőjükért, hanem a V4 és Európa jövőjéért is harcolnak – húzta alá Füredi.
A kereszténység a jövő is lehet, nemcsak a múlt
Tallai Gábor, az előadás utáni panelbeszélgetés moderátora még a ’68-as, jómódú diáklázadóknál is régebbre tette a kultúrharc nyitányát. Az 1917 utáni totalitárius, a megvalósításnál mindig diktatúrát eredményező eszmék megjelenésével kezdődött a kultúrharc – mondta –, tehát a frontvonal valójában most sem az európai őslakosok és az új jövevények között, hanem a földrészen belül húzódik.
Balog Zoltán rávilágított, hogy a rövid távú célok gazdasági úton is megvalósíthatók, azonban hosszú távú célokat csak a kultúra eszközével érhetünk el. Ellentétként hozta fel, hogy a Közép-Kelet-Európában tapasztalat, hogy a vallás véd meg a kommunista diktatúra ellen, nem a pénz, Nyugaton viszont az a tapasztalat, hogy a gazdaság hozza el a jólétet, amiben élnek. A korábbi emberierőforrás-miniszter immár nem kormánytagként feltette a kérdést, hogy miért csak a múlt tekintetében említi az alkotmányunk a kereszténységet, a jövő tekintetében miért nem.
Ennek hatása lenne a kultúrára, az oktatásra, de még a gazdaságra is
– magyarázta.
Jerzy Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete is a kereszténység szemszögéből közelített a kérdéshez, és mai keresztényellenes tendenciákhoz társítva felidézte, hogy már a felvilágosodás francia enciklopédistái nyílt harcot hirdettek a vallás ellen. Mint mondta, a keresztény Európa lebontása volt a szabadgondolkodók célja. A mostani Nyugat szerinte teljesen védtelenné vált, mert a felvilágosodás talajáról indulva, az emberi jogok felől közelíti meg a fontos sorskérdések megválaszolását.
Család, nemzet, kultúra, demokrácia – a globális kapitalizmus fő ellenségei
Diego Fusaro olasz filozófiaprofesszor annak ellenére nem a Magyarországon a szocializmus óta honos irányvonalat képviseli, hogy a beszélgetés során többször is kemény kapitalizmuskritikát fogalmazott meg. Szerinte az abszolút kapitalizmus, a „piaci monoteizmus” korszakában vagyunk, ahol a gazdaság az uralma alá hajtotta a politikát is, nem lehet már sem visszafogni, sem ellenőrizni. Az általa személytelen globokráciának nevezett rendszernek határok nélküli szabadpiacra van szüksége, a nemzeti nyelvek, nemzetek, kultúrák és demokráciák viszont a legfőbb ellenségévé váltak. Úgy fogalmazott, ez a rendszer nemcsak a nemzeteket, hanem az azokat alkotó családokat is le akarja bontani, mert globális piacot akar. Emlékeztetett ezzel kapcsolatban az EU alapelveire: a tőke szabad áramlása (első helyen), valamint az emberek szabad áramlása. Utóbbi célját is megmagyarázta: a migráció leszorítja a béreket, és új munkásokat teremt, bárminemű nemzeti vagy helyi kötődés nélkül.
Új formanyelv a régi értékek megvédésére
Aleksander Stępkowski jogszociológus, volt lengyel külügyminiszter-helyettes a nyugaton ismét hódító marxizmusra figyelmeztetett, amely nemcsak a politikusok, de még a püspökök körében is terjed. Az ebből az eszméből táplálkozó egalitárius eszmék egyikének nevezte a feminizmust is. Külön említette az Isztambuli Egyezményt, amelyben számos olyan veszély van kódolva, hogy bármit ki lehessen hegyezni a nők elleni erőszakra. A kultúrharcról úgy vélekedett Stępkowski, hogy a normalitást érte támadás, ezért nem új értékeket kell kitalálnunk, hanem a meglévőket kell megvédenünk. A kereszténység maga az identitásunk – mondta –, ezért kell megvédenünk, mert ezzel az identitásunkért is harcolunk. Gondnak nevezte viszont, hogy a balos ideológiák és nyelvezet által átszőtt hatalmi szerkezetbe bekerülve, még a konzervatív politikusok sem tudják érvényre juttatni a meggyőződésüket.
David Johannes Engels belga történész mesélt a városáról, amelyről saját szemével látja, mennyire megváltozott, a település harmada mohamedán, illetve afrikai lett – ezek nem statisztikai számok, hanem a megélt valóság. Kitért rá, hogy nyugaton a közbeszédet, a nyelvet, a kifejezéseket is a balos terminológiák uralják. Engels egy új, pozitív, optimista, saját nyelvezet megalkotását tartja szükségesnek az új, csendes többség számára, hogy ne valamivel szemben fogalmazza meg önmagát.
Kinek lehet a hazája Európa?
Douglas Murray brit újságíró nyitotta meg a második panelt, akinek Európa furcsa halála című könyvéről a PestiSrácok már részletesen írt. Ő a migrációval kapcsolatos legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy lehet-e Európa mindenkinek a hazája. A válasz erre szerinte csakis nemleges lehet, és itt kezdődik az igazi vita azzal kapcsolatban, hogy ki jöhet a kontinensre. Murray hangoztatta, hogy Európa meg akarja menteni a világot azzal, hogy meghívja a világot Európába, ami nyilvánvalóan tarthatatlan, viszont az összes, merényletekről szóló hír ennek a döntésnek a következménye. Úgy véli, az EU nem hallgatja meg az emberek ezzel kapcsolatos félelmeit, Magyarországon viszont más a helyzet, itt egyértelmű döntést hoztak azzal, hogy Orbán Viktort harmadszorra is megválasztották miniszterelnöknek. A visegrádi országok egyik feladatának tartja, hogy megmutassák, a hibákat jóvá lehet tenni.
Megemlítette, hogy miközben Magyarországot vádolják antiszemitizmussal az egyébként valóban kártékony Soros György elleni kampány miatt, nem itt, hanem Németországban támadják a zsidó lakosságot. Ezt a problémát Murray szerint Angela Merkel hozta a német népre és Európára. Európa viszont az egyetlen hazánk, amiért hálásnak kell lennünk, szeretnünk kell és meg kell óvnunk a bajtól, hogy ugyanilyen állapotban adhassuk át a következő generációnak – hangsúlyozta.
A migráció nem alapvető jog
Ján Figeľ, az EU vallásszabadságért felelős különmegbízottja azzal kezdte a beszélgetést, hogy apáink egy közös Európáért az európai szabadságért harcoltak, most pedig nekünk kell megtenni ugyanezt. Úgy vélte, a válság megerősítheti, de meg is gyengítheti az embereket és az országokat, Európának pedig tanulnia kell a múltjából.
Roman Joch, cseh politikai elemző kifejtette, ahhoz, hogy valahova eljussunk, előbb tudni kell, hogy hol vagyunk. Cáfolta, hogy létezne abszolút jog a migrációra, hiszen a migráció mindig egy politikai döntés eredménye. A muzulmán migránsokat a maguk különböző módján egyaránt beilleszkedni képes csehországi ukránokkal, vietnamiakkal hasonlította össze, kiemelve, hogy a muzulmánok is is békében akarnak élni, viszont gyakran erőszakosak, és képtelenek alkalmazkodni az ország kultúrájához. Előadása végén a Donald Trump által használt szlogent alkalmazta:
Make Europe Great Again (Tegyük újra naggyá Európát)
Tobias Josef Zech, a német Budeswehr Tartalékosok Szövetségének alelnöke, arról beszélt, hogy Németországban nincsen akarat a helyzet orvoslására, a határok ellenőrzésére, miközben Európát jobbá, nagyobbá és erősebbé kellene tenni. A közös európai narratívát hiányolta, hiszen a különböző kultúrák tudnák egymást erősíteni és sikeres közösséget alkotni.
Nagyobb a baj, mint gondoljuk
Orbán Balázs kormányzati stratégiáért felelős és parlamenti államtitkár a kognitív disszonanciáról mesélt. Egy világvégét váró szekta tagjait hozta példaként, akiket a világvége elmaradásakor azért korholt a vezetőjük, hogy nem imádkoztak eléggé, ez pedig még jobban megerősítette a hitüket a világvégében. Pont ilyennek tartja a migrációs jelenséget is, amelynél túl sokáig tartanak ki egy káros irány mellett, akár a tényeket (például a no-go zónákat) is tagadva, egyre több energiát ölnek bele hasztalan, miközben egyre erősebben hisznek benne.
Dezső Tamás ókortörténész főleg számadatokat hozott, bemutatva a szubszaharai térség tarthatatlan népességrobbanását. Felvetette, hogy ha csak kétmillió migránst fogadnánk be évente, amit a kibocsátó térség meg se érezne, akkor 30 év alatt 60 millió bevándorló teljesen felborítaná Európa rendjét, átalakítaná az országok arculatát. Beszélt a vízhiány problémájáról is, ami a migráció egyik fő katalizátora. A helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha hamarosan elfogy az ivóvíz az észak-afrikai országokban, ráadásul a gazdag, kőolajtermelő országok is bedőlhetnek az egyre nagyobb áramigényük miatt, ez pedig újabb migrációs hullámot válthat ki. Dezső szerint a probléma komolyabb, mint amilyennek gondoljuk, ezért a migránsok integrálására fordított óriási pénzek helyett a mezőgazdasági fejlesztésre lenne érdemes rászánni a pénzt.
