Pesti Srácok

Újabb '56-os bírósági ítéletet semmisített meg a Kúria

Újabb '56-os bírósági ítéletet semmisített meg a Kúria

Igazolta kedden a Kúria, hogy a semmisségi törvény érvénytelenítette a Kovács Istvánnal szemben 1957-ben kiszabott hat éves börtönbüntetést. A férfi az ismert '56-os forradalmár, szabadságharcos, Preszmajer Ágoston vádlott társa volt büntetőperükben, fegyverek állítólagos rejtegetése miatt ítélték el. Preszmajert – aki Maléter Pál honvédelmi miniszter egyik összekötője is volt a megszálló szovjet erőkkel folytatott tárgyalásokon – halálra ítélték és kivégezték.

A Kúria is igazolta kedden annak az 1957-ben a Fővárosi Bíróság által meghozott ítéletnek a semmisségét, amelynek egyik érintettje hat év börtönbüntetést kapott az '56-os forradalomban betöltött szerepéért. Kovács Istvánt lőszerrel és lőfegyverrel visszaélés miatt marasztalták el egykor, majd esetében Polt Péter legfőbb legfőbb ügyész tett indítványt a semmisségi eljárás lefolytatására. A férfi a Preszmajer Ágoston és társai ellen indított büntetőper másodrendű vádlottja volt, és azért ítélték el, mert az akkori ügyészség álláspontja szerint Preszmajertől átvett pisztolyokat rejtegetett a forradalom után, amikor a hatóságok már mindenkit a fegyverek beszolgáltatására köteleztek. Preszmajer Ágoston az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik ismert figurája. Az árvaként felnőtt fiatalember csepeli munkásként kapcsolódott be az eseményekbe, harcolt egyebek mellett a Corvin-köznél és a Práter utcánál, később pedig a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere, Maléter Pál egyik összekötője lett, amikor a tábornok a megszálló szovjet hadsereg vezetőivel tárgyalt.

A forradalom után is szervezkedett

Preszmajer Ágoston a végsőkig kitartott a Budapest utcáit harckocsikkal feldúló szovjet haderő ellen, holott társaival együtt tudták, hogy kézifegyverekkel nincs esélyük a megszállók ellen. A fiatalember jóval a forradalom leverése után, 1957 januárjában is szervezkedett a csepeli gyárban, és arra buzdította az embereket, hogy akár a nyílt harcot is vállalva döntsék meg a kollaboráns Kádár János bábkormányát. Mivel a kádári terrorgépezet nem hagyott teret az ellenzéki gondolatoknak, a népi ellenállás elhalt, Preszmajer megpróbált külföldre jutni, de elfogták, és elkezdődött az a büntetőper, amelynek másodrendű vádlottja volt az említett Kovács István. Preszmajer Ágostont halálra ítélték, és 1957 novemberében kivégezték. Érdekesség az ügyében, hogy végső döntést meghozó Legfelsőbb Bíróság kegyelmi tanácsában egyedül a hírhedt vérbíró, Borbély János szavazott arra, hogy a fiatalember kegyelmet kaphasson. Preszmajer az elsők között volt abban a sorban, akiknek korábbi ítéleteit a 2000-ben elfogadott, majd később többször kiterjesztett, úgynevezett semmisségi törvény alapján érvénytelenítették.

PestiSracok facebook image

A Kúria az ügyben eljáró bírói tanácsának elnöke, Kónya István kedden az indokolásban utalt rá, hogy a semmisségi törvény valójában az összes, az '56-os ügyekben a pártállami elnyomó gépezet részeként működő bíróság határozatait automatikusan érvénytelenítette, Polt Péter beadványának nyomán a Kúria szerepe az volt, hogy igazolja a Kovács Istvánra egykor kiszabott büntetés semmisségét. A semmisségi törvény megalkotóinak szándéka éppen az volt, hogy érvényteleníteni lehessen azokat az ítéleteket, amelyeket a kommunista diktatúra döntéshozói nem jogállami keretek között hoztak, és egyértelműen az elnyomó gépezet politikai céljait szolgálták.

Fotó: MTI

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.