A kamaszok nem meghalni akarnak, csak segítségért kiáltanak
Ma van az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapja, a fiatalok körében az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok világszerte. A Földön évente mintegy egymillió ember vet véget az életének önkezével. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ezzel kapcsolatban jelentett meg közleményt, az alapítvány célja az öngyilkosságok megelőzése. Reményiné Csekeő Borbálát, az alapítvány szakmai vezetőjét kérdeztük a magyarországi helyzetről és saját tapasztalataikról.
"Csak azt látjuk, amit a gyerek mond"
Magyarországon is problémát jelent a kamaszok körében tapasztalható öngyilkossági késztetés, melynek számos kiváltó oka van. A közlemény szerint a fiatalok között az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok világszerte. Reményiné Csekeő Borbála szerint a Kék Vonal Alapítvány munkája csak egy szeletet enged látni egy gyermek problémájából. Alapvetően 10-11 éves kortól már hívják őket, de 24 éves telefonálóval is találkoztak. A legfrekventáltabb korosztály azonban a 12-13 éves és 16-17 éves kor közötti gyermekek csoportja. A szakmai vezető szerint évente több, mint negyvenezer hívás fut be hozzájuk, ezek között vannak visszatérő gyermekek, akikkel hosszabb távú levelezés alakul ki, de Reményiné felhívta a figyelmet arra, hogy ez nem terápiás kapcsolat. A mélyebb okok tehát nem mindig kerülnek felszínre, sokszor egy hívás már csak a jéghegy csúcsa. A háttérben sokszor olyan motívumok is vannak, melyek örökre rejtve maradnak. Ahogy világszerte, úgy Magyarországon is erőteljesen jelen van az úgynevezett cyberbullying, azaz internetes zaklatás, melynek sajnos rengeteg áldozata van. Kompromittáló fényképek küldözgetése, netes fenyegetés, megfélemlítés - ezek mind katasztrofális hatással tudnak lenni egy kamasz lelkivilágára, de valljuk be, egyik felnőtt sem szeretne ilyesmivel szembesülni. Azonban egy 14-15 éves fiatal sokszor nem tud mit kezdeni a helyzettel: szégyelli, fél a zaklatóktól, fél attól, hogy egy kompromittáló fénykép kerül ki róla valamelyik közösségi oldalon, és ha nincs megfelelő segítségük, sokszor az öngyilkosságba menekülnek. Reményiné Csekeő Borbála szerint is veszélyes problémával állunk szemben.
Minden fórumra kiterjed a bántás, melyet a gyermekek egymás ellen követnek el. Mérhetetlen szenvedést okoz, beszélnek róla, de nem mindig tudhatjuk, mi van még a háttérben? A kortárs bántalmazás sokszor az utolsó csepp, eleve nehéz a kamaszkor, a serdülés-krízis amúgy is nehéz, ezt betetőzi a zaklatás, bántalmazás. Sokan olyan iskolai közösségbe kerülnek, ahol a tanárok sem mindig vannak a helyzet magaslatán.
Fontos tehát, hogy a környezet minél korábban észrevegye a bajt és tudjon választ adni. Sokszor érdemes áthelyezni a gyermeket másik iskolába, a tanárok megfelelő fellépése elengedhetetlen, a szülők hatása azonban még ennél is fontosabb. Emellett sokszor szexuális abúzus, családon belüli erőszak, testi-lelki elhanyagoltság gyötri a tinédzsereket, melyből menekülni szeretnének, ezt kell észrevenni a környezetnek és a szakembereknek.
Segélykiáltás, majd önagresszió
A Kék Vonal szakmai vezetője szerint az őket hívó kamaszok sokszor elmondják másnak is a problémájukat, de falakba ütköznek, vagy ahogy említettük, a krízisvonal hívása már csak az utolsó reménysugár. Sok gyermek nem kap visszajelzést, nem változik a helyzet az első segélykiáltásokat követően. Reményiné Csekeő Borbála szerint sokszor a következő lépcsőfok az önagresszió, melynek több formája kerül előtérbe. Több fiatal ekkor az alkohol vagy drog segítségéhez folyamodik, de gyakori az önsorsrontó cselekedet, önagresszió, a szakmai vezető szerint nagyon sok az önvagdosás:
Sokan testi kínra váltják a lelki fájdalmakat, minden hétre egy-két ilyen kamasz jut. Többször mentőt kell hívni a hívás hatására, hiszen az önagresszió, karcolások, vagdosások nagyon veszélyesek lehetnek. Egy-egy ilyen kamasz a telefonhívás közben ijed meg és ekkor kell orvosi segítséget kérni.
A Kék Vonalhoz naponta 100-120 hívás fut be, melyből általánosságban egy bizonyul komolyabb, szuicid jellegű esetnek. Reményiné Csekeő Borbála a PestiSrácok.hu kérdésére, miszerint évről-évre emelkedik-e a megkeresések száma, a szakmai vezető szerint valamivel több hívást regisztrálnak, azonban ez inkább jó hír, hiszen többen mernek hozzájuk fordulni a problémájukkal. Az adatokat tekintve ma Magyarországon valamivel kevesebb az elkövetett fiatalkori öngyilkosságok száma, ahogy a felnőtt populációban is csökken ez az arány. A szakmai vezető szerint azonban a gyermekpszichiátriai kezelésekre rendkívül sokat kell várni a gyermekeknek; sokszor hónapokig tart, amíg sorra kerülnek, ezen mindenképpen változtatni kellene. A segélyvonal pedig nem terápiás kapcsolat, nem látnak át mindent, csak a segítségért folyamodóknak próbálnak válaszokat adni, levelezni velük, figyelni a problémáikra. Évente 20-30 gyermek lesz öngyilkos Magyarországon, ezt az arányt kellene minél jobban csökkenteni, minél korábban felismerni a jeleket, megszüntetni, vagy kezelni az okokat.
Forrás: Kék Vonal Alapítvány; Fotó: KSH
