Az ajkai kórházban csak gyógyítanak, de nem ezzel kerül be a hírekbe
Csak nem akarnak szűnni a magyar egészségügy és az egyes egészségügyi intézmények elleni támadások a liberális sajtóban. Nagyon tájékozottnak kell lennie annak, aki követni akarja, hogy a liberális propagandagépezet aktuális terméke a rémhírterjesztés tipikus esete-e, esetleg csak álhírről, vagy csupán néhány tendenciózus csúsztatással eltorzított, valódi hírről van-e szó.
Az ellenzék hosszú ideje vergődik abban a pszichológiai csapdában, hogy úgy érzi, minden hírből, eseményből kormányellenes propagandaeszközt kell csinálnia. Az ajkai kórház régóta kiemelt célpontja az álhírgyártás nagyiparosainak. Olyannyira, hogy a kórház már jogi eszközök alkalmazására kényszerül a már-már a betegellátás biztonságát veszélyeztető rémhír-, álhír-áradat megfékezése érdekében. Egy kórház vezetésének ugyanis nem feladata az, hogy napi szinten kényszerüljön cáfolni a kórháza működését nehezítő, rosszindulatú és gátlástalanul hamis sajtóhíreket.
Ezúttal egy valóban megtörtént, és tényleg elfogadhatatlan eseményt sikerült az ajkai Magyar Imre kórházba "elhelyezni". Az egyébként minden tekintetben alaposan "dokumentált" (Facebook-poszt) esemény ugyanis nagyon nyilvánvalóan nem az ajkai kórházban történt. Ez azonban nem akadályozta meg az Indexet és a HVG-t, hogy így tálalja az esetet. Más sajtótermékek pedig gondosan, vagy éppen gondatlanságból igyekeztek azt a látszatot fenntartani, hogy az incidens a kórház területén történt.
Az ügyben a kórházban is folyik vizsgálat, miután az érintett orvos még november első napjáig a kórház alkalmazottja. Az érintett szervezeti egység ugyanis egy átszervezés következtében átkerül az Országos Vérellátó Szolgálathoz. Kívülről természetesen csak annyi ítélhető meg, hogy valami elfogadhatatlan történt, de a történteket felhasználni arra, hogy egy amúgy megbukott és nyilvánvalóan politikai indíttatású támadássorozatot megtámogassanak vele, a lehető legocsmányabb propagandaeszköz.
Egy egészségügyi intézmény, egy kórház nyugodt működésének a feltételei nagyon összetettek. Az itt végzett munka sokkal komplexebb és megterhelőbb, mint azt kívülről gondolni lehet. Egyrészt nyilván helyes és természetes, hogy a sajtó - akár az ellenzéki sajtó is - ellenzéki szempontokat is figyelembe véve követi, figyeli, elemzi, kritizálja az egészségügy egyedi intézményeinek, alrendszereinek működését, a vezető szinteket, bármit, beleértve az ebédre felszolgált finomfőzeléket is. Az elmúlt években munkaügyekből kifolyólag sok kórház menzáját volt módom kipróbálni, és én is nagyon szeretném tudni, miért van az, hogy az intézmények kétharmadában jó vagy egyenesen kiváló az élelmezés, más helyeken meg az első nap szólnak, hogy eszébe se jusson az embernek az intézményen belül étkezni. És ez a legegyszerűbb probléma, amivel kezdeni kellene valamit, miközben számtalan ember hangulatát határozza meg. És kormányfüggetlen, mert mindig is így volt. Számtalan és több évtizedes oka van annak, hogy az egészségügy viszonya a társadalommal, a betegekkel és hozzátartozókkal drámaian megromlott az elmúlt évtizedekben, és a rendszeren belül is olyan indulatok halmozódtak fel, amelyek még 25 éve is elképzelhetetlenek voltak.
Minősített felelőtlenség ebben a légkörben politikai érdekből arra törekedni, hogy egészségügyi intézményekben botrányok robbanjanak ki, vagy olyan belső konfliktusok kerüljenek ki, amelyek tovább rombolják a betegek bizalmát. A betegek bizalma nélkül ugyanis nincs gyógyítás és gyógyulás. Vannak elviselhetetlen személyiségű orvosok, olyanok, akiknek a jelleme vagy aktuális mentális állapota adott esetben nem méltó a hivatásukhoz. De ez sok esetben nem biztos, hogy összefügg a szakmai munkájuk minőségével és mennyiségével, és bizonyosan nem függ össze azzal - vagy csak nagyon korlátozottan -, hogy az adott intézmény többi dolgozója hogyan végzi a munkáját.
Jelen esetben a hír az, hogy egy orvos valószínűleg - a bizonyossághoz egész közel lehetünk ebben - embertelenül viselkedett. A vezetői felelősség körébe tartozik kivizsgálni a helyzetet és végleg lehetetlenné tenni, hogy ez még egyszer előforduljon. Ezt számon lehet majd kérni jelenlegi és jövőbeni főnökein.
Minden alkalommal, amikor a liberális sajtó hazudik a magyar egészségügyről, amikor a tényektől, körülményektől, szakmai alapoktól függetleníti magát és embereket és intézményeket támad csak azért, hogy a jelenlegi kormánynak "betartson", el fogjuk mondani a következőt: elsősorban a betegeknek és az egészségügyi dolgozóknak ártanak ezzel. És ezt pontosan tudják is. Ideje lenne ezen elgondolkozni.
