Fél napig tartott a Jobbik frakciójának, mire szakított Volner Jánossal (PS-VIDEÓ!)
Meghalni lehet méltósággal, gyorsan, férfiasan. De lehet rettentő elnyújtott, szánalmas agóniával kimúlni is. Öt órát vártunk rá, hogy mi lesz a Jobbik frakciójával.
Késő este, nem sokkal a döntés kihirdetése előtt feladtuk a reményt, hogy belátható időn belül történik valami, így a fájdalmas szakítás nyilvános bejelentését nem láttuk élőben. Egy sima kirúgás a frakcióból gyorsan is végbemehet, kivéve, ha azon a kirúgáson a párt jövője múlik. Márpedig ez a frakcióülés iszonyúan hosszúra nyúlt, minden bizonnyal bőven volt mit egymás fejéhez vágniuk a képviselőknek. A Jobbik a magyarországi sajtószabadságra emlékeztet, amely akár néhány hetente képes újra és újra megszűnni egy kicsit.
Az egykori radikális nemzeti párt a belső gondjai mellett a sajtóval is érdekes viszonyt ápol. Ha már jóban lenni nem képes az újságírók nagy többségével, legalább kicsinyes élvezettel szívatja őket hamis információkkal és ide-oda küldözgetéssel, ahogy azt tette pénteken is. Az utolsó pillanatban áthelyezték a négy órai rendkívüli frakcióülést az eredetileg meghirdetett Képviselői Irodaházból az Országházba, később meg az MTI-n keresztül sajtótájékoztatót hirdettek a Képviselői Irodaházba, amiből egy szó sem volt igaz.
Már menet közben kiszivárgott, hogy nemcsak Volnernél szakadhatott el a cérna, ám akkor lehetséges kilépőként Apáti István mellett nem a végül távozó Fülöp Eriket, hanem Steinmetz Ádámot emlegették. Utóbbinak különösen tudtunk volna örülni, hiszen egy éve nem értjük, mit keres egy jó svádájú, népszerű olimpiai bajnok vízipólós az ország leghisztérikusabb pártjában. A pártban, ahol nem kis gondok vannak. A Volner János levelében említett CEU-s tanár csak egy részlet a Jobbik balra igazodó „néppárti” fordulatából. A párt értelmiségi holdudvara tagjának és tavaszi országgyűlési képviselő-jelöltjének, ifj. Bozsik Józsefnek a politikai spektruma például láthatóan nem áll meg a Jobbik határainál. Kérdés, hogy neki szóltak-e arról, amit pénteken Szabó Gábor pártigazgató közölt, hogy az MSZP-vel és a DK-val még önkormányzati szinten sem tudják elképzelni az együttműködést.
De mire kellettek a bőröndök?
Ha az igazmondás nem is mindig sikerül a Jobbiknak, azért meglepetést tudnak okozni. Már órák óta várakoztunk az ülésterem ajtaja előtt, amikor hirtelen a semmiből két gurulós bőröndöt vittek be a meglepett sajtósok orra előtt. Nem tudni, hogy néhányak ruházatát baleset érhette-e a kimerítő tárgyalás során, vagy esetleg Orbán Viktor diktatúrájától rémültek meg annyira, hogy jobbnak látták bekészíteni az ágy alá a bőröndöket.
A hosszú várakozás közben még az is felmerült bennünk, hogy az elhúzódó konfliktusok feloldásaként Gyöngyösi Márton, Sneider Tamás, Z. Kárpát Dániel, Rig Lajos és Jakab Péter jelszavakat kiáltva egyszerre emeli magasba a jobb karját, igaz, ezúttal ökölbe szorítva, a pecsétgyűrűikből színes lézernyalábok lövellnek ki, amelyek egyesülve létrehozzák a Néppártosodás Kapitányát, aki megmenti a pártot. Ehelyett távozóban csak az Országház fölött rajzó sirályokat láttuk, mintha azt várnák, hogy elernyedjen a leendő holttest.
