Hajléktalanüldözés, vagy életmentő megoldás?
Szinte nincs olyan ember ma Magyarországon (vagy világszerte), aki ne találkozott volna hajléktalannal. Minden ember más és más, lehetetlen általánosítani, hogyan jutottak az utcára. Van, aki önhibájából és van, akit balszerencsék sorozata tett földönfutóvá. A kormány új rendelete szerint szabálysértő magatartásnak minősül a közterületen való életvitelszerű tartózkodás, ami láthatóan megosztja a közvéleményt. Egyesek úgy gondolják, a szabályozással csak még nagyobb kárt okoznak, mások szerint inkább a védelmüket szolgálja. Igazságot tenni pedig szinte lehetetlen.
Vannak, akik elfogadják a felajánlott segítséget, és vannak azok, akik homlokegyenest hajtanak, ha hozzájuk szól az ember. Hogyan lehetne akkor mégis segítséget kínálni nekik? Pár száz forintot a zsebükbe csúsztatva csak foltozni lehet a problémát, megoldani biztosan nem. A kormány ezt igyekszik megoldani, új rendelete szerint pedig a mai naptól szabálysértésnek minősül az életvitelszerű közterületen való tartózkodás. A rendelet alkotói szerint az új szabály nem szól másról, mint a hajléktalanok védelméről. Mint már fentebb említettük, természetesen lennének olyanok, akik tárt karokkal várják a munkalehetőséget, hogy kilábaljanak jelenlegi helyzetükből: ők javarészt élnek is akár az állam által nyújtott felzárkóztatási programok segítségével, akár a civilek támogatásával. Nem miattuk és nem ellenük született a szabályozás.
Sajnos a statisztikák és a tapasztalat alapján azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Van az a bizonyos vastagabb réteg, akik a probléma gyökerét adják. Azok, akik köszönik szépen, jól elvannak a mostani helyzetükkel, azon pedig változtatni az égvilágért sem akarnak. Akik a reggel 8-kor megivott felesükről az életük árán sem mondanának le, nemhogy abban az időpontban álljanak készen munkába állni. Ennek a rétegnek sajnos ez az alacsony szint többnyire megfelel, és nem igényli azt, amit mi normálisnak tartanánk. Akik fittyet hányak a hajléktalan emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segítő programok támogatására és az utcán élő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének, foglalkoztathatóságának elősegítésére, sikeres munkaerő-piaci integrációjának megalapozását megvalósító programokra.
Mi vezethetett idáig?
Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt, a 2007-ben bezárt lipótmezei pszichiátria (OPNI) súlyosan elmélyítette a hajléktalanproblémát, ahol addig a pszichiátriai és addiktológiai gondozottak ellátása mellett a stroke-os és neurológiai betegek gyógyítását is világszínvonalon végezték. A II. kerületi önkormányzat akkor úgy módosította városrendezési és építési szabályozását, hogy az ingatlanegyüttes és az azt övező park ne lehessen az ingatlanspekulánsok martaléka. Bár sokan gondolták úgy, hogy üzleti érdekek álltak a bezárás hátterében, a szakma – ideológiai alapú – módszertan-váltásról beszélt, azaz egyfajta elmozdulásról a tébolydáktól az alternatív szolgáltatások irányába. Mivel azonban utóbbiak kiépítésére nem került sor, a társadalom súlyos árat fizetett az elsietett akcióért.
A bezárást követően a hajléktalanná tett betegek ellepték az utcákat, többen öngyilkosok lettek a szervezetlen ellátás miatt, az OPNI szakmai gárdája pedig szétszéledt. Az intézmény bezárását követően a szakmai aggályok később a valóságban is éreztették hatásukat. A medicalonline.hu összefoglalójában két konkrét halálesetről is beszámol, amelyek az átszervezéssel kapcsolatba hozhatóak voltak. Az orvosok több száz kóborló betegről beszéltek, míg az állampolgári jogok hivatala szerint az ápoltak egész sora süllyedt a hajléktalanságba, a betegek orvosaikat keresik, a kórlapok eltűntek.
A TASZ és a "hajléktalanüldözés"
De miért gondolhatják sokan, hogy az új rendelet a hajléktalanok ellen szól, őket akarja még jobban ellehetetleníteni, radikálisabb kifejezéssel üldözni? A kormány jelen álláspontja szerint segíteni, nem pedig büntetni akarja a hajléktalanokat, védeni őket a téli fagyoktól, lehetőségeket biztosítva számukra. Pontos adatok szerint több, mint 19 ezer férőhely áll rendelkezésükre a nap 24 órájában, ahol ágyak, tisztálkodási, mosakodási lehetőségek, egészségügyi szolgáltatások várják a fedél nélküli embereket. Ezen kívül rendelkeznek zárható szekrényekkel is, magántulajdonuk védelmét biztosítva, ezeket viszont nem mindenki veszi igénybe. Vannak, akik olyan állapotban érkeznek a szállókra, hogy csak a leheveredésre van lélekjelenlétük, náluk gyakorta előfordulnak lopásos esetek, emiatt tiltakozik a legtöbb földönfutó a hajléktalanszállók ellen. A TASZ és egyéb orgánumok szerint azonban ezzel a rendelettel nem segít az állam, hanem még jobban elmélyíti a problémát.
A szép, tiszta környezethez való jog
Kényes téma, de elkerülhetetlen. Vajon van-e joga az adófizető, dolgozó állampolgároknak a rendezett környezethez? Félreértés ne essék, nem diszkriminációról van szó. De az utca közterület, nem pedig élettér. Aki oda került, annak segítséget kell nyújtani, nem pedig támogatni az ottmaradását. Nem egy fórumon olvasható, hogy többgyermekes családok nem tudnak parkokban leülni a padokra, mert ott rendre hajléktalanok tartózkodnak, feles üvegekkel szétdobálva körülöttük, ha pedig éppenséggel szabad a hely, az ember megjegyzi, korábban kiket látott rajta kuporodni, így inkább a közelébe sem megy annak.
Nem ritka azt sem olvasni, tapasztalni, hogy a BKK járatai sokszor vállalhatatlanok, aki pedig kifizet nem kevés összeget egy szolgáltatásért, az joggal várja el annak teljes körű teljesítését. Sokszor megfigyelhető, nemhogy leülni nincs gusztusuk az utazóknak, de a kapaszkodókat is félve fogják csak meg.
Elégetett fényképek és egyéb mítoszok
A hangulatkeltés természetesen most sem maradhat el, így nyílt egy újabb lehetőség a kormány intézkedéseinek besározására. Számos orgánum ír arról, hogyan fogják a hajléktalanok ingóságait (fényképeiket, számukra kedves holmijukat) akaratuk ellenére megsemmisíteni, szemük láttára elégetni. A szabályozás szerint azonban azon ingóságokat, amelyeket a szabálysértő hajléktalan nem vesz magához, de úgy nyilatkozik, hogy azokra igényt tart, a helyi önkormányzatnak vagy a rendőrségnek tárolnia kell, ezekről pontos feljegyzéseket készíteni. Csupán a gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgok azok, amiket haladéktalanul meg kell semmisíteni, főként egészségügyi szempontokra figyelemmel. Arról azonban még nem született szabályozás, hogy a hajléktalanoknál lévő állatok hova, s milyen körülmények között kerülnek, ahogyan az is felvet néhány kérdést, lesz-e kapacitása a magyar rendőrségnek az intézkedést végrehajtani.
Vezető kép: Magyar Idők
