Perköltséget vertek rá, de lehet, hogy mégis tovább küzd igazáért a móri vérengzés megoldóembere
Száznyolcvanezer forintos perköltség miatt végrehajtási eljárás indult Szebenyi István ellen, aki a tizenhat évvel ezelőtti, nyolc áldozatot követelő móri bankrablás – a magyar illetékesek döntései szerint – egyik nyomravezetője, egyúttal mégsem az. Az amatőr hadtörténész azért indított pert az állam ellen, mert ő találta meg a vérengzésnél az elkövetők által használt fegyverek egy részét, és gondolta, szerepe nélkül a történteket nem lehetett volna tisztázni. A bíróságok szerint Szebenyi nem jogosult a díjnak még csak egy kisebb részére sem, miközben a hazai hatóságok szerint teljesen helyénvaló, hogy a magyar kriminalisztika legvéresebb támadásának hamis tanúja szándékosan vezette vakvágányra a nyomozást, kapott érte az államtól huszonötmillió forintot, és köszöni, jól van. Szebenyi István most azon gondolkozik, hogy a nyomravezetői díj ügyét továbbvigye a Kúriára. Nem azért, mert a korábbiaknál kedvezőbb elbírálásra számít, hanem mert a Kúria újabb elutasítása után lehetősége nyílna követelésének ügyével a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulhatna, amely már számos alkalommal bírálta felül a magyar bíróságok döntéseit.
Száznyolcvanezer forintot követelnek Szebenyi Istvántól a hatóságok, mivel ennyi volt annak a pernek a költsége, amelyben az amatőr hadtörténész magának követelte a móri bankrablás nyomravezetői díját, vagy annak egy részét. A Vértes környékén fémkeresőző férfi 2006 őszén találta meg a Tatabánya melletti erdőben azokat az elásott csomagokat, amelyekben a vérengzésnél használt fegyverek egy része és egyéb tárgyak voltak. Szebenyi többször kérte a rendőrséget, hogy menjenek ki a helyszínre, mert tisztában volt azzal, hogy nem világháborús relikviákra bukkant, de a nyomozók csak többszöri jelzésre jelentek meg a helyszínen. A fegyverszakértői vizsgálat kiderítette, hogy a megtalált pisztolyt használták a bankfiókban, és azzal lőttek agyon Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is, majd a Nemzeti Nyomozó Iroda bejelentette, hogy a bűncselekmények között összefüggés van. Ekkor már a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztését töltötte a móri vérengzés miatt tévesen elítélt Kaiser Ede; a hatóságok közben új nyomozást indítottak. Szebenyi István felfedezésének, illetve az újabb hatósági felhívások hírére jelentkezett egy taxisofőr, aki korábban elfuvarozta a Tatabánya melletti erdőbe Nagy Lászlót, aki elásta az említett csomagokat. A sofőr telefonjában még megvolt Nagy száma, amelynek segítségével, a cellainformációk felhasználásával a nyomozók megtalálták Nagy Lászlót és társát, Weiszdorn Róbertet. A két büntetlen előéletű – adataik nem szerepeltek a bűnügyi nyilvántartásokban – férfi talán soha nem került volna a képbe Szebenyi felfedezése nélkül, Kaiser pedig élete végéig a móri gyilkos stigmájával maradhatott volna a fegyházban.
A veszprémi postásgyilkosság ügyében a rendőrség mellett a Magyar Posta, és az áldozat lakóhelye, Herend önkormányzata is nyomravezetői díjat tűzött ki, Szebenyi István ezért az összesen tízmillió forintos összeg feléért szállt perbe, követelését a fenti körülményekre alapozta. A bíróságok akkor neki adtak igazat, és meg is kapta az ötmillió forintot, az ítélet pedig kimondta, hogy segítsége nélkül a valódi elkövetőket nem sikerült volna azonosítani. Szebenyi István hasonló logikával adott be keresetet a móri ügyben a rendőrség által kitűzött huszonötmillió forintra, amelyet korábban a Kaiser Edét és Hajdú Lászlót hamisan vádoló Kiglics Attilának ítéltek meg, aki korábban Kaiserékkel együtt követett el fegyveres rablásokat. A számos sebből vérző tanúvallomás döntő szerepet játszott Kaiserék téves elítélésében; Nagy László és Weiszdorn Róbert elfogásával, majd utóbbi részletes, beismerő vallomásával bebizonyosodott, hogy Kiglics szándékosan hazudott, miközben a nyomravezetői díja mellett - újabb ajándékként - egy vádalkuval a saját ügyei miatt sem kellett felelnie. A magyar hatóságok azóta sem változtattak azon a véleményükön, hogy Kiglics kifizetése jogos, és kívánatos volt, mert – magyarázatuk szerint – az egyébként valóban kemény, veszélyes gengszterekként ismert Kaiserék feldobásával újabb súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Ez igaz, csakhogy a móri ügy nyomravezetői díjának kiírása azóta sem változott, és az úgy fogalmaz, hogy az összeg annak jár, aki megnevezi, vagy olyan mértékben beazonosítja az elkövetőket, hogy azzal a hatóságok képesek legyenek elfogni azokat. Szebenyi és a védett tanú, a taxisofőr szerepe ehhez lényegesen közelebb áll, mint a semmilyen hasznos információt nem közlő, a vizsgálatot szándékosan vakvágányra terelő Kiglicsé.
Strasbourgba viheti a nyomravezetői díj ügyét Szebenyi István
Szebenyi István a fenti körülmények ellenére első, majd másodfokon is elveszítette az állammal szemben indított pert a móri nyomravazetői díjért, annak költségét azonban most végrehajtási eljárásban követeli tőle a bíróság. A férfi a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy nem tartja elegánsnak az eljárást; szerinte megtehették volna a döntéshozók, hogy ha már szinte semmilyen érvelését nem fogadták el, legalább a perköltségtől eltekinthettek volna. Szebenyi korábban nem tartotta értelmét annak, hogy követelésének ügyét továbbvigye a Kúriára, mert nem számított a korábbiaktól eltérő ítéletre. Az amatőr hadtörténész portálunknak úgy nyilatkozott, hogy az említett végrehajtási eljárás miatt most mégis gondolkozik azon, hogy a Kúrián még egyszer nekifut a nyomravezetői díj ügyének. Mint mondta, egy újabb perben sem számítana számára kedvezőbb elbírálásra, a Kúria vélt elutasító döntése nyomán azonban lehetősége nyílna arra, hogy ügyét a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra vigye, amely már számos alkalommal felülbírálta a magyar bíróságok által meghozott hasonló döntéseket.
Fotó: Facebook
