Találós kérdés: Önök szerint a „körmös Bauer” fia ki mellé állt az ukrán–magyar-vitában?
A magyar nemzet régi, nagy barátja, Bauer Tamás is megszólalt az ukrán–magyar-vitában. Bár a jogi környezet alapszintű ismeretében, illetve 20-as IQ fölött mindenki számára egyértelmű, hogy Magyarországnak van igaza, Bauer Tamás természetesen az ukránok pártjára állt. Persze, igazából az lenne meglepő, ha nem így tett volna, hiszen feketeöves magyargyűlölőről van szó, aki monomániásan gyűlöli a magyarságot.
Az ukránok igazsága címmel követett el bejegyzést a Facebookon Bauer Tamás egykori SZDSZ-es, jelenlegi DK-s politikus. Már a címből is sejthető, mire számíthat, aki botor módon megnyitja a fogalmazást. És nem is fog csalatkozni. Már a cikk eleje is erős. Bauer alapállása mi is lehetne más, mint hogy egyből a Magyarországgal vitában álló fél pártjára áll:
(H)ogy egy ország egy másik ország vele azonos nemzetiségű polgárait egyoldalúan és tömegesen a maga állampolgárává teszi, az érintett másik államra is tartozik. Ha pedig az adott állam – mint hét szomszédunk közül három, Ausztria, Szlovákia és Ukrajna – tiltja a kettős állampolgárságot, akkor a magyar állam saját államuk törvényeinek megsértésére készteti azokat, akiknek állampolgárságot ad. Ez jogilag sincs rendben, politikailag pedig azoknak az államoknak a tekintetében sem, amelyek a kettős állampolgárságot nem tiltják, sőt maguk is élnek vele (Horvátország, Románia, Szerbia).
Tehát 2018-ban, a haladás mintakontinensén, Európában teljesen rendjén való a kettős állampolgárság betiltása – még egy olyan „haladó” államban is, mint Ausztria. Bauer szerint tehát nem a tiltó jogszabályok jogsértőek, hanem azok, akik állampolgárságot adnak saját véreiknek... Európában ma a következő a helyzet: ha egy anyagyilkosnak a börtönben nem elég nagy a cellája, akkor több milliós kártérítést kap a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától. Ha viszont megfosztják állampolgárságától, mert fölvette egy másik államét (miként történt az a felvidéki Tamás Ilonka nénivel és másokkal), akkor Strasbourg elzavarja őket, mondván, nem történt semmi jogsérelem. Ha innen nézzük, Bauer nagyjából a strasbourgi elmebajos emberjogászok szintjén tanyázik. De nézzük tovább a cikkét:
Az állampolgárságról szóló nemzetközi egyezmény tiltja, hogy etnikai alapon döntsenek az állampolgárság megadásáról vagy megtagadásáról. A magyar törvény ezt úgy játssza ki, hogy nem magyar nemzetiségűeknek teszi lehetővé a kedvezményes honosítást, hanem azoknak, akiknek felmenői egykor a magyar határok között éltek, és tudnak magyarul. Valójában persze magyar nemzetiségűekről van szó, a nemzetközi szabály megsértésével, ahogy ez Orbánéknál szinte már magától értetődik.
Bauer alávaló, hitvány módon hazudik. Bármilyen nemzetiségű ember kérheti a magyar állampolgárságot, akinek felmenői itt éltek a Kárpát-medencében. Magyarnak lenni a történelem során soha nem származási kérdés volt, hanem vállalás.
Szlovákia joggal kifogásolta, hogy Magyarország tömegesen állampolgárságot kínál magyar nemzetiségű állampolgárainak, és nem kifogásolható, hogy az állampolgárság felvételét a szlovák állampolgárság megvonásával szankcionálta.
De kifogásolható, ugyanis a szlovák alkotmány rögzíti, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg állampolgárságától. A Lomnici Zoltán volt főbíró vezette Emberi Méltóság Tanácsa évekkel ezelőtt éppen erre hivatkozva fordult a strasbourgi bírósághoz, miután több felvidéki magyart megfosztottak szlovák állampolgárságától – az más kérdés, hogy Strasbourg lesöpörte az ügyet.
Ukrajnának is igaza van, amikor nem tűri el, hogy Beregszászon magyar állampolgárokat avassanak. Ez bizony a szomszéd állam szuverenitásának megsértése. (Akkor is az, ha nem Beregszászon, hanem valahol Magyarországon történik az állampolgári eskütétel.)
Nem, Ukrajnának sincs, és nem is lehet igaza, hiszen az ukrán alkotmányban is benne van, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg ukrán állampolgárságától. Mint azt a pénteki Magyar Idők megírta, Leonyid Kozsara korábbi ukrán külügyminiszter, aki maga is részt vett az 1996-os ukrán alkotmányozási folyamatban, kijelentette: az alapdokumentumban megfogalmazott egységes állampolgárság azt jelenti, Ukrajnában egyetlen állampolgárság van, és nem létezhet régiónkénti más állampolgárság. Ugyanakkor akarata ellenére senkitől sem vehetik el ukrán állampolgárságát, és ha valaki egy másik ország állampolgára is, ettől függetlenül Ukrajnában őt minden esetben kizárólag ukrán állampolgárként kezelik. Ennyi.
Az állampolgárság azonban közjogi köteléket jelent a magyar állammal, és az nem fér bele a nemzetközi jogrendbe és a szomszéd államok közötti normális kapcsolatokba
– írja Bauer, aki ezzel nem kevesebbet állít, mint hogy az a több tucat állam, amely világszerte állampolgárságot ad a más országokban élő nemzettársainak, nemzetközi jogot sért. Őrült beszéd!
Szerinte Trianon igazságos volt
Persze, Bauer Tamás ámokfutásán nincs mit csodálkozni. Egyrészt nála családi hagyományai vannak a patológiás magyargyűlöletnek. Apja egy ÁVH-s őrnagy, Bauer Miklós volt, aki szadista vallatási módszerei miatt a „körmös Bauer” gúnynevet érdemelte ki magának. Ő verte halálra például Ries István volt igazságügyminisztert 1950-ben, akinek az volt a bűne, hogy a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott posztjáról. (Egy másik SZDSZ-es, Kuncze Gábor pedig belügyminiszterként igazolást állíttatott ki arról, hogy az ÁVH-n nem volt bevett gyakorlat a foglyok kínzása...) Döbbenet, de Bauer Miklóst senki sem számoltatta el a rendszerváltás után, és 2005-ben ágyban, párnák között lehelte ki sötét lelkét. Fia pedig a Magyar Nemzet korabeli megkeresésére nem volt hajlandó megerősíteni apja halálhírét...
Apja bűneiről senki sem tehet, arról viszont igen, amit saját maga elkövet. Márpedig a kis Bauer szívósan igyekszik apja nyomdokaiba érni a kínzás terén. Igaz, ő nem a fizikai, hanem a lelki kínzás mestere. 2011-ben például ezt írta a Galamus nevű magyargyűlölő szennyportálra:
Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne. (...) Ha a kisebbségi helyzetet valaki rossz dolognak tartja – márpedig a Trianon miatt kesergők a magyar kisebbségeknél nyilvánvalóan annak tartják –, akkor a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait. Igazából nem Trianon volt igazságtalan, hanem az asszimilációs politika: a magyar államé a nemzetiségekkel szemben Trianon előtt, és a szomszéd államoké a magyar kisebbségekkel szemben Trianon után, különösen pedig a kommunista rendszerekben, 1945 után.
Nem nagyon szükséges ide kommentár. Aki kicsit is szereti Magyarországot, a hazáját, az ilyen gyalázatos sorokat soha nem írna le. Ilyesmire csak a patológiás magyargyűlölők képesek, vagy azok, akik megbízást teljesítenek.