Ugyanaz az új baloldali csodafegyver: összefogás

A közös listát egy új, független (reméljük, egyúttal szakértői is – a szerk.) párt égisze alatt képzeli el az egykori kommunista állampárt jogutódja, és ettől a példa nélküli együttműködéstől 12-13 mandátumra számítanak. Az egyik fő érvük, hogy így a kis pártokra leadott szavazatok sem vesznének el. Kérdés, hogy az ellenzéki pártok mennyire hisznek ebben a 12-13 mandátumban, és a Jobbiknak, az MSZP-nek, vagy akár a DK-nak és az LMP-nek megér-e annyit a szenvedélyes összeborulás, hogy esetleg lemaradjon egy EP-mandátumról csupán azért, hogy a Momentum is küldhessen egy csillámpónis naivát az Európai Parlamentbe. Még érdekesebb kérdés, hogy a Jobbik, az MSZP, a DK és az LMP közül melyikük fogja hátrább sorolni a saját emberét a közös listán Fekete-Győr András üresen csillogó tekintetéért. A kis pártok alatt feltehetően a Párbeszédre is gondolnak, de értük igazán nem aggódnánk, hiszen az a papírforma, hogy így is, úgy is ők kapják az MSZP-nek járó legjobb helyet bármilyen listán, és az emberük onnan nézhet majd lesajnálóan a rendes jelöltet kiállítani évek óta képtelen, kiérdemesült komcsikra, akik még mindig kitartanak a vörös csillagból hajtogatott szegfű mellett.

Ha jól értjük a terveket, a közös listán az elmúlt hónap tüntetésein forró liezonba keveredett hat párt jelöltjei kapnák az első hat helyet a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján, azaz Jobbik, MSZP, DK, LMP, Momentum, Párbeszéd sorrendben, amennyiben a DK valóban népszerűbb az LMP-nél, és a Momentum valóban népszerűbb a Párbeszédnél. Ezt is az ő feladatuk lesz lemeccselni házon belül. A pártok első számú képviselői után paritásos alapon osztanák a többi helyet, így a Jobbik egyelőre érthető módon nem is tolakszik a közös listára, hiszen mindenekelőtt az ő harmadik mandátumuk múlhat rajta. Szerintük bohózatba fulladna a történet, és ez is csak a Fidesz érdekeit szolgálná. Azt is kikötötték, hogy nem lépnek választási szövetségre Gyurcsány Ferenccel, igaz, korábban az is elképzelhetetlen volt, hogy együtt tüntessenek vele. Ráadásul Gyöngyösi Márton frakcióvezető nemrég éppen azt közölte, hogy akár az egykori miniszterelnökkel is összefognának Orbán Viktor ellen. A DK ugyanakkor egyáltalán nem tűnik elutasítónak a zsidólistázási igényéről elhíresült Gyöngyösi Mártont második emberként soraiban tudó Jobbikkal szemben.

Jöhet az újabb legendás casting

A közös lista vezetését egy pártokhoz szorosan nem kötődő közéleti személyre bíznák – vagyis rögtön eggyel kevesebb hely jutna az összeölelkező balliberális pártoknak. Kivéve persze, ha megint madárnak nézik a választóikat, és Bajnai Gordon, majd Karácsony Gergely után jön egy újabb olyan figura, akinek esze ágában sincs beülni oda, ahova a megválasztását kéri. A „pártokhoz szorosan nem kötődő közéleti személy” kifejezés viszont Magyarországon már különös ízzel bír. Egy Jobbik nélküli összefogásban Balázs Péterre vagy az elnyűhetetlen Bajnai Gordonra számít a Magyar Idők, de elképzeljük, ahogy Bod Péter Ákos enyhén emelkedett pulzusszámmal igazítja meg szemüvegét a hír hallatán, és talán Mellár Tamásban is felötlött, hogy itt a soha vissza nem térő lehetőség. Arra pedig szinte gondolni sem merünk, hogy valakinek esetleg eszébe jut Falus Ferenc, netán Bokros Lajos neve, ám Márki-Zay Pétertől Magyar Györgyön át Török Gáborig számtalan olyan héroszt látunk a hazai közéletben, akikből kinézzük, hogy nagyszerű listavezetői lehetnének a Jobbik–Párbeszéd–MSZP–DK–LMP–Momentum hamisgulyásnak.

2014-ben kilenc ellenzéki tudott bejutni Magyarországról a brüsszeli Házba, és mivel tizenkét éve az összes magyarországi választáson ehhez hasonló eredmény született, nem vethető el a lehetőség, hogy 2019-ben is ilyesmi lesz a helyzet. Ettől függetlenül az ellenzék természetesen elhiheti, hogy tízezer, fennhangon „Orbán-egy-geciző” meg „bajszosszarozó”, közösségi élményre vágyó diák majd mindent megváltoztat; ahogy elhitték a koordinált indulásról meg az eggyel ezelőtti közös listáról is. Az egyeztetéseket mindenesetre azonnal megkezdik a pártok. Csütörtökön egy közös megbeszélést folytatnak, majd pénteken egy újabbat, amelyet aztán az MSZP-elnökség is összeülne áttekinteni, hogy is áll a Hazafias Népfront szervezésének ügye.

– indokolta meg Tóth Bertalan a 2014-es ellenzéki összefogást szinte pontosan lemásoló stratégiai ötletet.

Kinek lenne jó, és kinek nem?

Boros Bánk Levente, a Médianéző igazgatója szerint egy-egy hangzatos kijelentésből még nem következik, hogy az politikai valósággá válik. Úgy véli, ha a közös indulás gondolata időnként magával is ragadja az ellenzéki pártokat, ezen kijelentések mögött sosem volt konszenzus, ugyanis az ellenzéki pártok közt jelenleg is késhegyre menő verseny zajlik a saját helyük megerősítéséért. Emiatt a pártok intézményi és a karrierpolitikusok egyéni érdekeivel is szembenállónak tartja a közös indulást, hiszen sokkal több a jelentkező, mint a betölthető hely.

Horn Gábor egykori SZDSZ-vezető, a Republikon Intézet igazgatója is érzékeli az együttműködést óhajtó tábort, de ellenzéki körökben manapság ritka józanságot tanúsítva tudomást vesz a társadalom kormánypárti részéről is. Mint mondta, az összefogásra csak a nem fideszesek részéről van igény. Kifejtette, hogy a Jobbik elengedné a saját szavazói kezét, ha összeállna a baloldallal, a jobbra félfordulatot tett LMP részéről is szerencsétlen lépés lenne, a Momentum pedig éppen egy önálló jó eredménnyel igazolhatná a létjogosultságát. Horn emiatt a baloldal egységét megvalósító összefogásban látna logikát, amely talán a Jobbikhoz balról átvándorló szavazókat is visszacsábíthatná.

Forrás: Magyar Idők