A Momentum jelenségről – csak itt és csak most
A vasárnapi EP-voksoláson bejelentkezett a Momentum: a harmadik legjobb eredményt érték el a pártok közül. Eddig kevesen vették őket komolyan, pedig az a generáció, amelynek a szószólói, egyre hangosabban hallatja a hangját. A Fidesz-KDNP kétségkívül nagy győzelmet aratott, de vajon meddig működhet a centrális erőtér stratégiája, és mit akar az a nemzedék, akit nem érdekel sem a múlt, sem a CSOK?
A vasárnapi EP-választás utáni órákban leginkább két ifjú hölgy állt a médiaérdeklődés középpontjában. A balliberáliséban legalábbis biztosan. Miután pedig az ATV megnyerte a választási műsorok nézettségi versenyét, az ország jelentős része hallhatta, láthatta őket. Csinosak, jól öltözöttek, mosolygósak és szimpatikusak voltak; a kemény, maszkulin magyar politikai mezőnyhöz szokott külső szemlélőnek jó volt rájuk néznie. Nem beszéltek politikai panelekben, nem bocsátkoztak hosszú, kinyilatkoztatás igényű kifejtésekbe. Az érzéseikről, a kampány kulisszatitkairól, a fáradozásaikról és az emberek szeretetéről szóltak, amit megtapasztaltak országszerte. Amikor már biztosra lehetett venni a választási eredményt, egyikük szavak helyett többször is csak szívet formált az ujjaival a kamerák felé fordulva, így üzent a választóinak. Egy hangulatjellel, amely leginkább a ’90 után született, Instagramon és Snapchaten szocializálódott generáció formanyelve. Nemhiába: Cseh Katalin és Donáth Anna Júlia meglepetésre harmadik helyen végzett. A Momentum két, Európai Parlamentbe jutó politikusa főként ezt a generációt akarta elérni, megszólítani. A Z-generációt. A Momentum politikai üzenetének leghangsúlyosabb része évek óta ugyanaz: a Fidesz lop, Mészáros Lőrinc lop, minden közbeszerzést NER-lovagok nyernek. Azt üzenik tehát, hogy kedves fiatalok, a jelenlegi kormányzó párt ellopja a ti pénzeteket, a ti jövőtöket. Ez az üzenet pedig termékeny táptalajba hullik ennél a generációnál.
Kit érdekel már a Nokiás-doboz vagy Szanyi Tibor?
A Z-generáció tagjait kiskoruktól fogva arra kondicionálja a környezetük, hogy szépek vagytok, tehetségesek vagytok, nektek minden jár azonnal, a világ a lábaitok előtt hever, itt és most tiétek a jövő. A Momentum mostani eredménye azt mutatja, hogy egyre sikeresebben lehet őket mozgósítani a számukra frusztráló, lázító üzenetekkel. Hiába mondom a nálam 10 évvel vagy annál is fiatalabb ismerőseimnek, hogy a szocik annak idején nemcsak az 1000 milliárdot érő nemzeti vagyont, hanem az anyjukat is eladták volna, csak hogy átmentsék magukat a kapitalizmusba. Pedig az is a ti jövötőkről szólt, kedves Z-s, meg Y-os barátaim! Hiába mondom, hogy a Momentum szellemi elődjének számító SZDSZ főpolgármestere, Demszky Gábor alatt szétlopták a 4-es metrót, meg a sameszeinek Nokiás-dobozokban kellett vinni a kenőpénzt. Nem is értik, hogy miről beszélek, hiszen hol van már a Nokia - ma már a Huawei, meg az iPhone a menő. Hiába mondom nekik, hogy a 2002-es választási kampányban a most annyira jófejnek tartott liberális média akkoriban nem szívecskéket dobált, hanem öles betűkkel hozták le a hasábokon az MSZP-s Szanyi Tibor gyűlölettől fröcsögő, ordenáré kijelentését, miszerint Orbán Viktor felesége már megint ellett. Nem érdekli őket, hogy a gyűlölet karmestere, Ron Werber ezzel átlépte a vörös vonalat, hogy azóta romlik rohamosan a politikai közbeszéd állapota.
Hiába mondom nekik, hogy az Egyenleg című műsor szerkesztője, Bánó András olyan manipulatív riportot vágatott 1992. október 23-án, hogy úgy tűnjön, szkinhedek fütyülték ki Göncz Árpádot a Kossuth téren, hogy a Zsidó Világkongresszus képviselői azóta is évről évre mindig el tudják mondani, hogy sokat tett már az ország az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében, de még mindig sok a feladat. Erre is csak azt mondják, hogy na ja, végül is igaza lehet Ronald Laudernek. Miért ne mondanák, ha az ő szemük még mindig a Schindler listája zárójelenetétől, vagy a Saul fiától lábad könnybe, nem pedig Dugovics Titusz halált megvető bátorságától, vagy az öngyilkosságba menekülő Teleki Pál szívszorító kiútkeresésétől. Még ilyen, a történelmünk által tálcán kínált „emoticonokkal” sem tudunk rájuk hatni, hiszen ezek a filmek sajnos mindezidáig nem születtek meg, noha lassan 10 éve a jobboldal kormányoz. Így a Momentum szavazói számára mindez MSZP-stül, Nokiás-dobozostul avítt történelem marad, gyűlöletes magolandó évszámok. Ezek pedig nem érdeklik őket, mert nekik csak a momentum számít, az itt és a most.
Kiöregedő fideszesek és ami utánuk jön
Itt és most pedig azt hallják, hogy a Fidesz lop, Mészáros lop, ők pedig nem kapnak semmit. Amit pedig a kormányoldal kínál nekik, arra magasról tesznek. Nem számítanak nekik a családi adókedvezmények, a CSOK, a júliustól igénybe vehető, példanélküli 10 milliós gyermekvállalási támogatás, hiszen ők még távolról sem gondolkoznak a gyerekvállaláson, még 30 évesen sem. Mivel úgy érzik, nem kapnak semmit a rendszertől, frusztráltak és lázadnak, nekimennek a rendőrsorfalnak és füstbombákat hajigálnak. Ha megkérdezik, miért teszitek, azzal vágnak vissza, hogy a fiatal Orbán Viktor is lázadt az ellen a rendszer ellen, amely számára semmi perspektívát nem kínált.
Erre a fiatal generációra, akár akarja, akár nem, rá kell hangolódnia a jelenleg kormányzó politikai erőknek, különben a későbbiekben lehet, hogy miattuk kell lemondaniuk a hatalomról.
Nézzük a tényeket! Az az akkor 40-es évei elején járó korosztály, amely az elvesztett 2002-es választás sokkjából felocsúdva nagy elánnal vetette magát a polgári körök szervezésébe, mára közeledik a hatvanhoz, vagy már el is hagyta. Az Orbán Viktor által a 2009-es kötcsei pikniken meghirdetett centrális erőtér képes volt az addigi bizonytalanok jelentős részét is a Fideszhez vonzani, ám ma már ez is inkább az idősebb korosztályt jelenti; az utánuk jövők már a lázadók, akiknek jelenleg nem tud vonzó perspektívát kínálni a Fidesz. A nemzeti, keresztény értékrendet népszerűsítő, a hajdani polgári köröket összességében megjelenítő Civil Összefogás Fórum rendezvényein rendre a 60 pluszos korosztály vesz részt. Mondjuk ki: a polgári körök mára kiöregedtek, az aktív tagok gyermekeinek, unokáinak szíve pedig a fent vázolt okok miatt máshová húz. Ugyanez a helyzet a Fidesz számára jelentős háttértámogatást jelentő Békemenettel is. A felvonulók többsége a vidéki városok idősebb generációjából kerül ki. A parlamenti, helyhatósági és EP-voksolásokon a Fidesz szavazótáborából rendre az 50 év feletti korosztály a legaktívabb. A jelenlegi kormánypárt hegemóniája addig ugyan kitart, amíg ők élnek, de mi lesz utána? Van-e már stratégia annak a Z-generációnak a megszólítására, amelyet a Momentum egyre sikeresebben mozgósít? Egyre kevésbé lehet majd azzal elütni a dolgot, hogy például a Momentum alelnöke, Soproni Tamás nemrég még DK-MSZP-Együtt jelöltként indult önkormányzati választáson, vagy hogy Fekete-Győr András pártelnök állandó résztvevője az LMBTQ-felvonulásoknak, nyíltan támogatja a melegházasság intézményét, amellyel az egykori SZDSZ értékrendjének legjobb folytatója.
Azt is tudjuk, hogy az Európai Parlamentbe most bekerült Donáth Anna Júlia annak a Donáth Lászlónak a lánya, aki 1994 és 2010 között az MSZP országgyűlési képviselője volt. Nem mellesleg evangélikus lelkészként is nyíltan politizált, miközben ő képmutató módon számonkérte a Fideszen, hogy beviszi a templomokba a politikát. Akkoriban olyan viszonyok uralkodtak, hogy az egyház püspökei azért nem merték elmozdítani az egyre vállalhatatlanabb Donáthot, mert féltek, hogy az MSZP-SZDSZ kormány bosszúból megvonja az evangélikusoktól az állami normatívát. De mit tehet arról Donáth Anna, hogy ki az apja és mit tett? - teszik föl a kérdést a Momentum szimpatizánsai. Miért kérnénk számon az apák bűnét a lányokon? S valljuk meg, van létjogosultsága ezeknek az érveknek, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy párt eszmei, ideológiai háttere alapvetően meghatározza, hogy milyen értékek mentén kormányoznának egy országot, ha hatalomra kerülnek. A Momentum pedig elkötelezett a liberális értékek mellett. Csakhogy ez kevéssé érdekli azt a munka világába most belekerülő fiatal nemzedéket, akit a Momentum a legérzékenyebb pontján dolgoz meg újra és újra, amikor fennen hirdeti, hogy a kormány lop és nektek nem jut semmi. A kérdés, hogy van-e, lesz-e a kormánypártoknak válasza, stratégiája erre a jelenségre.
