A tudatlanság és a délibáb európai listavezetői
Tagadhatatlan, hogy az igazi konzervatív és valódi jobboldali Heti Válasz romjain kinövő igazi konzervatív és valódi jobboldaliVálaszonline legsikerültebb produktumai Stumpf András páros interjúi közül kerülnek ki, amikben a kérdező finom terelgetése mellett az alanyok boldogan vesznek össze és csinálnak hülyét magukból. Ezen a héten az ún. Momentum-generáció mintapéldánya, a notórius közéleti fontoskodó Cseh Katka és az ex-LMP-s, ex-tényfeltáró-újságíró, ex-korrupcióellenes-aktivista, LMP-s Vágó Gábor került össze, hogy kiderítsék, melyik tud kevesebbet az őket körülvevő világról, és azt a keveset is melyikük érti jobban félre. A vita témái a következők köré csoportosultak: ki a sokfélébb, kinek vannak gázosabb európai szövetségesei, ki menti meg jobban a bolygót és melyikük a jogállam nagyobb híve.
A beszélgetés során ugyan arra a kérdésre valamiért pont nem tértek ki, hogy hogyan harcolhat a korrupció ellen az a politikus, aki a pártjának elutalt kampánypénzek egy szeletét saját családi vállalkozásával papíroztatta le, de legalább gazdagabbak lettünk azzal, hogy Cseh Katka képes örülni olyasminek, amiről korábban még nem hallott, Vágó Gábor pedig annyira elkötelezett a bolygó megóvásának ügyében, hogy a klímaváltozást még Mészáros Lőrinc létezésénél is nagyobb problémának tartja. Tudatlanság és délibáb a mértékadásban, avagy a Válaszonline nyomán bemutatjuk az ALDE és az európai zöldek pártcsaládjainak magyar listavezetőit, akik biztos nem felfelé fognak kilógni a frakciójukból, amennyiben pártjaikkal sikerül átlépniük a bejutási küszöböt.
Ki micsoda?
Cseh Katka és Vágó Gábor az interjú elején arra keresték a választ, hogy vajon a Momentum Mozgalom az új LMP-nek vagy az új SZDSZ-nek tekinthető-e. Cseh arra jutott, hogy egyiknek sem, hiszen ők mindenfélék: vannak köztük a liberálisok mellett konzervatívok és szociáldemokraták, tehát sokszínűek, és csak az tartja össze őket, hogy piacpártiak, EU-pártiak és progresszívok, amivel rögtön kimaxolta a leggyávább politikusi semmitmondást, hiszen aki mindenféle, az leginkább semmilyen, és fél állást foglalni bármi mellett. Vágó Gábor ezzel szemben a saját sokféleségüket legalább a zöld színnel hozta közös platformra: mindannyian szeretik, óvják, féltik a bolygót, tehát nem piac-, hanem bolygópártiak.
Embert barátjáról, pártot a frakciójáról
Miután megállapították magukról, hogy mennyire sokfélék, egymással, egymás európai ismerőseivel kezdtek foglalkozni a listavezetők. Vágó szerint Cseh illetéktelen bármilyen zöld témában, hiszen az az európai versenyjogi biztos, a mellettük kampányoló Margrethe Vestager az, aki rábólintott a paksi beruházásra, engedte egyesülni a Monsantót a Bayerrel, és ezek a cégek feltűnnek az ALDE finanszírozói között is. Cseh ezt úgy magyarázta ki, hogy európai szövetségesük nemcsak simogatni, hanem pofozni is tudja a magyar kormányt, hiszen többek között eljárást indított az Elios-ügyben, de pl. a Google-t is megbírságolta, így nem tekinthető a nagyvállalatok kijárójának. Ráadásul az ALDE egy ideje már nem fogad el támogatást a nagy multiktól: mondhatni, megváltoztak. A vita során még előkerült a cseh miniszterelnök, aki úgy Cseh Katalin európai szövetségese, hogy közben szóba áll a magyar miniszterelnökkel, Peter Pilz, aki zöld létére botrányokba bukott bele, aztán kiderült, mégsem zöld, és ezen Cseh meglepődött, de örült is neki, valamint Nicola Beer, aki vagy barátja Orbán Viktornak, vagy nem.
Ki menti meg a Földet?
Cseh szerint a bolygó megmentése és a klímaváltozás megállítása érdekében a populistákat kell legyőzni; ők azok, akik megakadályozzák a közös európai fellépést az időjárásunk érdekében. Vágó Gábor szerint inkább egy erős zöld frakcióra vágyik a Föld, mivel csak ők képesek dugót tenni a legnagyobb szennyezők kéményeibe. E megkapóan bölcs megállapítások után Vágó Cseh Katka elkötelezettségét is megkérdőjelezte azzal, hogy az ne kampányoljon a tiszta levegőért, aki füstbombákat hajigál. Cseh erre elővette a Csubakka-védelmet: szerinte Orbán károsabb a környezetre, amivel kénytelen volt Vágó is egyetérteni, aki a legnagyobb klímabűnözők között tartja számon a miniszterelnököt. Abban a kérdésben végül döntetlent hirdettek, hogy a nagyvállalatok vagy a populisták jelentik-e a nagyobb veszélyt a Földre, miután Vágó megfejtette, hogy a populistákat nagyvállalatok tartják hatalmon, hogy utána szennyezhessék a bolygót.
Ki a jogállamibb?
A vita csúcspontja természetesen a magyar jogállamiság helyzete volt és a korrupció örökzöldje, amelyek kapcsán azon veszett össze a sokféleségben progresszív zöldek és a sokféleségben zöld progresszívek listavezetője, hogy Sargentini asszony jelentésében hogyan függ össze a tartalom és a forma. Abban még meg tudtak állapodni, hogy szükség van a tagállamok jogállamiságának vizsgálatára, de abban nem, hogy mindezt műkedvelő kékharisnyákra érdemes-e bízni, vagy a szenvtelen európai bürokráciára. Cseh szerint „pontatlanságok vannak benne, de komoly gondokra hívja fel a figyelmet”, míg Vágó azzal a jelenséggel nem képes azonosulni, ahogy „egy-egy tagállamot vesznek elő ahelyett, hogy rendszerszinten vizsgálnák a jogállamiság állapotát”. A jogállamiság mellett a korrupciós tematika a 2010-es évek ellenzéki diszkója: egy idő múlva mindig ott lyukadnak ki. Cseh az Európai Ügyészségben hisz, ami tulajdonképpen azt takarja, hogy az országnak járó pénzeket a magyar állam helyett külföldi ügynökségek oszthassák ki saját hazájuk jelentkezői között a magyar vállalkozók kárára. Vágó pedig hozta a formáját: nem voltak megoldásai, de az Európai Ügyészségben sem hisz, mivel alkotmányt kellene hozzá módosítani, arról meg Orbán dönt.
Lezárás, amit szó szerint érdemes idézni
Vágó: Pont, hogy nem. Egy szavazat értéke mindig nagyobb, ha az plusz mandátumot eredményezhet. A teljes ellenzék szempontjából is megéri tehát ránk szavazni.
Cseh: A legfontosabb, hogy választásra buzdítsuk az ellenzékieket. Senki se maradjon otthon, mindenki menjen el, és szavazzon a kedvenc ellenzéki pártjára. Most tényleg Európa jövője a tét.
