Heller Ágnes tudja, hogy ez egy jobboldali ország, csak nem tudja elviselni
A teljes tudathasadás szélén egyensúlyozó interjút közölt a 168 Óra Heller Ágnessel. A 90. születésnapját ünneplő Heller azt fejtegette a beszélgetés során, hogy a cél szentesít minden eszközt, emiatt pedig az összes ellenzéki pártnak össze kellene fognia a Fidesz ellen. Az egykori elkötelezett Kádár-káder most azért lobbizik, hogy az általa szélsőjobboldalinak (!) tartott kormánypárt eltűnjön a közéletből, de legalább a kormányzó pozícióból. Nem áll azonban meg kis hazánkban az okfejtés: jó marxista proletárként Heller a baloldali fordulatot keresztülvinné az egész világon, mivel szerinte titkon az emberek a tömegtársadalmakban látják a jövőjüket, amelyben aztán eljöhetnek a boldog kommunista békeidők.
A feledés ára
Az ember sokat felejt, ha nem akar, és még többet, ha megerőlteti magát. Heller Ágnes nagyon sokat erőlködhetett, mire sikerült túltennie magát a világháború alatti megpróbáltatásain. Mikor aztán végül sikerült, úgy belelendült, hogy a nyilasok áldozatából átvedlett egy másik rémuralmi rendszer, a kommunizmus egyik fontos ideológiai káderévé, és mint ilyen, mindent megtett a polgári osztály és az azt képviselő emberek totális kiiktatásáért. Így lett például Kosztolányi művészete is a "vörös terror" áldozata.
De a nyilasterror időszaka tovább látszik fakulni az írónő emlékezetében, ha ízlelgetjük a kijelentéseit.
(A Fidesz) a szélsőjobb, ezt mindenki tudja.
Ha ez így lenne, talán nem ártana róla értesíteni Orbán Viktort is, hiszen úgy látom, még mindig beleesik olyan "hibákba", amelyekbe az elé állított "példaképek" sosem estek volna. Például van olyan őrült, hogy teljességgel büntetlenül hagyja a fentihez hasonló, bivalyerős rágalmakat. Valószínűleg súlyosabb következményei lettek volna annak, ha valaki '44 telén Szálasiék humanizmusát kétségbe vonja, mint amire 2019-ben Magyarországon egy kommunista agitátor számíthat, ha tömeggyilkosokhoz hasonlítgatja a törvényesen megválasztott kormányzatot.
Nemcsak a memória témakörében jelent eltévelyedést Heller kijelentése. Ugyanis nem csupán azt mondja, hogy egy szélsőjobbos párt, ami már önmagában is a fenti okokból kizárt, hanem azt is, hogy a Fidesz "a szélsőjobb". Toroczkai meg természetesen csak tornagyakorlatokat akart végeztetni az újraalapított Magyar Gárdával Törökszentmiklóson.
A néppárt és Weber tetszik neki, hiszen hasonlítanak is. Mind Heller, mind a néppárt abból próbál megélni, hogy a liberális és világbirodalmi eszméket kergető dilettánsokat igyekszik kiszolgálni. Míg Weber a liberálisokhoz közeledik, idehaza Heller a hasonló hazai egyenlet ellentétes előjelű tényezője, aki a baloldalt próbálja a már nem is igazán megállapítható identitású Jobbikkal összeboronálni. Hiszen ahogy Machiavelli is megmondta: a cél mindig szentesíti az eszközt.
Világ, vagy legalább Magyarország Proletárjai, Egyesüljetek!
Ha a nagy proletár világforradalom még odébb is van, Heller már nagyon unhatja, hogy már 9 éve leválasztotta a magyar társadalom az MSZP-nek nevezett daganatot az ország testéről. A Fidesz ugyanis - mint azt immáron már az írónőtől is megtudtuk - bukásra van ítélve. Mint '18-ban, meg '14-ben. A lényeg tehát, hogy megbukik. Ha nem magától, akkor hát majd a szivárványkoalíciótól, feltéve, hogy azok nem marják szét egymást, mielőtt egyáltalán nekiállhatnának az Orbán-rezsim megdöntésének.
Bár nyilvánvalóvá vált az elmúlt években, hogy a baloldal még a saját fajtájával sem képes szövetkezni -nyilván a kommunista egypártrendszerre való visszatérés állandó vágya miatt -, Heller szerint ebbe a vidám kis társaságba be kéne venni a Jobbikot is. Ezen a ponton az egyszeri újságíró megvakarja a fejét és nem érti: most akkor lesz kormánybuktatás? Vagy Heller Fidesz-ügynök lenne, akit azért küldtek az ellenzéki sorok közé, hogy belülről bomlassza őket? Mert hogy józan gondolkodású ellenzéki érzelmű ember nem küldené be a Jobbikot a baloldali gladiátorverembe, az biztos.
Bár a kérdés bonyolult, a megoldás egyszerű. Hellernek - legyenek gondolatai bármennyire kártékonyak is a magyar társadalomra - egyvalamiben igaza volt: Magyarország nem baloldali ország. Bár soha nem is volt az, '45 és' 89 között szovjet barátaik, majd 1990 után az SZDSZ és az MSZP gondoskodtak arról, hogy a jövőben se legyen az.
Magyarország nem baloldali ország, és ha a baloldali barátaim azt hiszik, hogy többséget fognak kapni akár egy tökéletesen szabályos választáson, akkor nagyon tévednek.
Bár azt hihetnénk, hogy a magyar forradalmárok ezt felismerve leteszik vörös zászlóikat és visszatérnek a sarló meg a kalapács rendeltetésszerű használatához, nagyot tévedünk. Ehelyett az új baloldali mesterterv: összeborulni egy valóban szélsőjobboldali párttal, egy olyannal, amilyet elvileg le akarnak váltani. Ha pedig ennek az egésznek most semmi értelmét nem látja a Kedves Olvasó, akkor a hiba bizonyosan nem az Ön készülékében van.
Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
